Az OTP remek 2023-as eredményeiről ír a gazdasági sajtó és a részvényen is látszik, kétéves csúcsán volt éppen hétfőn. A várakozásaihoz képest is jó az eredmény, vagy nagyjából erre számított menet közben?

A tervekhez képest sokkal jobb eredménnyel zárt a bankcsoport. Eleve jelentős növekedésre számítottunk, de arra nem, hogy megháromszorozzuk az eredményt. Több országban kedvező volt a gazdasági helyzet, jók voltak a megtérülések, és összességében azt mondhatom, hogy valóban rekordévet tudtunk zárni.

Mi itt azt tapasztaltuk, hogy nem nagyon jó a gazdasági helyzet. Az OTP csoport által belakott országokban jobb volt a helyzet?

Bizonyos országokban jobb volt a helyzet. Magyarországon a tőkére vetített megtérülésünk 15-16 százalék között volt, míg csoportszinten 27 százalék. Különösen jó volt a növekedés Bulgáriában, Horvátországban alacsonyabbak voltak a kamatok is, jelentős eredményt értünk el, és jól sikerültek az akvizíciók, például Szlovéniában, ez szintén nagyban hozzájárult a csoport eredményéhez.

Van ezekben még több tartalék, vagy ezek az országok most stabilan fogják hozni nagyjából ezt az eredményt?

Van tartalék, mindenütt növekedésre számítunk. Eleve Szlovéniában csak 11 hónap eredménye van benne 2023-ból, majd 2024-ben már 12 hónap eredménye benne lesz. Egyetlen ország van, amelyik veszteséges volt: Üzbegisztán. Tavaly fél év után vettük át a bankot, és elég sok tartalékot képeztünk, ami jellemző az OTP csoportra, elég sokba kerül az átalakítási költség, de ezzel mind kalkuláltunk, de ott már ez évben jelentős eredményre számítunk. Én abban bízom, hogy az a rekord csak egy évig lesz rekord, és jövőre túlszárnyaljuk.

A betétgyűjtésben meg a hitelkihelyezésben vannak egyirányú folyamatok, vagy ahány ország, ez annyiféleképpen történik?

Minden ország egy kicsit különböző, de csoportszinten a hitel-betét mutató 72 százalék, tehát a betéteknek csak a 72 százalékát helyezzük ki, ami egy nagyon biztos, stabil pozíciót jelent, és nagyon fontos az is, hogy a különböző kötvénykibocsátások révén szerzett források 8 százalékot képviselnek csak az összes források között, mert hiszen a betét sokkal stabilabb, mint egy kötvény elvileg.

Az OTP hatékonysága és jövedelmezősége a régiós versenyben hogy áll? Nagyon nagyokkal is kell versenyezniük.

Jól állunk. Először meg kell említenem, ami nem hatékonyság, hanem méret, hogy az OTP történetében először a Banker Magazin szerint mi lettünk Közép-Európa és Kelet-Európa legnagyobb bankja. Eddig mindig mások voltak, leginkább a lengyel PKO BP, az ottani OTP, amelynek nagy előnye volt, hogy egy negyvenmilliós országban tevékenykedik. Most sikerült lehagyni őket, tehát nagyságban is előreléptünk, meghaladtuk a 100 milliárd eurót a bank mérlegfőösszegében, amitől kezdve már egy bank nagy banknak számít Európában. Ezen túlmenően a hatékonysági mutatóink, akármelyiket nézzük, legyen a kiadás-bevétel mutató vagy a tőkére vetített megtérülések, ezekben mind a versenytársainkat verjük, és ami még nagyon fontos és sajátja volt mindig az OTP-nek, hogy stabilitásra törekedett. Nemcsak jó öt százalék alá süllyedt a nem teljesítő hitelek aránya, de minden egyes problémás hitelkategóriában körülbelül dupla tartalékot képzünk, mint a versenytársaink, és ez egy nagyon fontos stabilitás, hogy túl a tőke, a likviditás stabilitásán, még a tartalékokban is olyan összegekkel rendelkezünk, ami minden potenciális kockázatot lefed. Nem véletlen, hogy tavaly végzett egy stressztesztet az európai bankhatóság a hetven legnagyobb európai banknál, amiben azt vizsgálta, hogy ha egy gazdasági krízis következne be a gazdaságba, akkor hogyan viselkedne a bankok mérlege, mennyire maradna stabil, elegendő lenne a tőke, és a hetven bank közül az OTP Európa negyedik legstabilabb bankja lett, amire nagyon büszkék vagyunk.

Egy nagybanknak másképp kell viselkednie a piacon, mint amikor még nem volt nagybank, vagy csak élveznie kell az előnyeit, hogy most már nagybank?

Vannak ennek előnyei, vannak hátrányai. Van olyan hátránya például, hogy egy rendszerszintű kockázatot hordozó banknak, tehát amelyik az egész gazdaságra nagy hatással lenne, ha tönkremenne, mindig több tőkekövetelményt ír elő a felügyelet, tehát magasabb tőkével kell gazdálkodnunk, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy ugyanolyan megtérülést hozzunk, mint egy kis bank, sokkal több profitot kell csinálni, és nyilván a másik oldalról meg van hatékonysági előnye, hogy hatékonyabban tudunk gazdálkodni a különböző eszközeinkkel, számítástechnikai kapacitások kihasználásával, munkaerővel és így tovább.

Miben tud az OTP versenyképesebb lenni, jobb lenni, mint a vetélytársai? Most már nagy bankokkal kell mindig összemérni, vagy mindenkivel, aki a piacon van?

Magyarországon nem lehet bennünket összemérni senkivel, nem a minőség vagy a nagyság okán, hanem azért, mert a magyarországi mérlegben benne van egy csomó olyan szám, ami a csoporthoz kapcsolódik, például az 1800 milliárd befektetés, a leányvállalatokban a különböző tőkekövetelményekhez kapcsolódó tőkekibocsátás vagy a létszámunkban ott szerepelnek azok a kollégák, akik igazából a külföldi irányításával foglalkoznak, tehát így nem lehet összevetni. Hasonló szerkezetű bankokkal, mint, mondjuk, egy Unicredit, az Intesa, a Raiffeisen, ezekkel össze lehet bennünket hasonlítani, azt kell mondjam, hogy ezeknél sokkal hatékonyabbak vagyunk.

Hogyan fog alakulni a mostani meglátása szerint a magyarországi bankpiac? További koncentráció vagy ugyanennyi versenyző lesz 5-10 év múlva is, mint most?

Én mindig azt gondoltam, hogy ez sokkal gyorsabb folyamat lesz, és ehhez képest alig-alig van számottevő konszolidáció a magyar piacon. Akkor lesz konszolidáció elsősorban a magyar piacon, ha a magyar bankok tulajdonosait külföldön megvásárolják vagy merge-ekre kerül sor.

Lát ilyen folyamatokat?

Egyelőre nem nagyon látok ilyet.

Egy fintech céghez képest egy univerzális banknak, amilyen az OTP, miben rejlik a versenyképessége? A fintech céget azért szeretjük, mert olyan egyszerűnek tűnik minden.

Egyszerűnek tűnik, mert sokkal kevesebb szabály vonatkozik rájuk. Azt tartjuk unfairnek, ha nem bankként működik, még ha egyébként pénzügyi szolgáltatást is árul, mint például a Revolut, nem ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelni. De arra büszke vagyok, hogy amikor a mi mobilbanki applikációkat összehasonlítják és 4,7-4,8 pontot kapunk rá a maximális ötből, akkor csak egytizeddel maradunk el a Revolutól. Tehát annak ellenére, hogy nagyok vagyunk, ugyanolyan rugalmasak vagyunk és hasonló színvonalú szolgáltatást tudunk nyújtani, miközben annak a pénze, aki nálunk bankol, sokkal nagyobb biztonságban van, másrészt helyben kap ügyfélszolgálatot, ha bármilyen problémája van a kártyájával.

Mennyire kell például egy banki applikációt csillogóvá tenni? Most már azt is látom, hogy mekkora a karbonlábnyomom, hogyha vásárolok valamit.

A legfontosabb az, hogy kényelmes legyen használni. Ha valaki kezébe veszi, rögtön áttekinthető legyen, lehetőleg lefedje az általa használt termékek teljes körét és minél kevesebb lépéssel tudjon egy tranzakciót végrehajtani.

A digitális bankolás irányába tett lépés azt is jelenti, hogy a fiókok, az emberi kapcsolatok száma ezzel arányosan csökken?

Nyilvánvalóan minél inkább a tranzakciók terelődnek át a digitális eszközökre, kevesebbszer találkozik az ügyfél a banki alkalmazottal, de ez szerencse is, mert az ilyen tranzakcióknál nem túl sok hozzáadott értéke van a banki alkalmazottnak, de, mondjuk, egy jelzáloghitelnél vagy kisvállalati hitelnél vagy nagyobb összeg lekötésénél, privátbanki tanácsadásnál viszont szükséges továbbra is a személyes jelenlét, ezt az ügyfelek is igénylik és a banknak is szüksége van rá.

A hírek szerint egy eurózónás uniós tagállamban van akvizíciós terve az OTP-nek, olyan országban, ahol eddig nem volt jelen. Meg is indult a találgatás a gazdasági sajtóban, hogy ez vajon melyik ország lehet. Olyan ország, ahol mint univerzális nagybank versenyelőnyt élvez? Ilyen országot kell elképzelni?

Egy olyan országot, és akkor még annyit elárulok, és ez most exkluzív hír az InfoRádió kedvéért, hogy ezzel az akvizícióval egyidejűleg három országba lépünk be és olyan országokba, ahol nagyon fejlett a digitalizáció és nagyon fejlett a bankrendszer.

Tehát ez egy olyan bank, amelynek összesen három országban vannak fiókjai, érdekeltségei az anyabankkal együtt. Ez akkor egy nagy bank?

Egy viszonylag nagy bank.

Korábban arra törekedtek, hogy az OTP számára megfelelő üzemméretet érjenek el. Ezzel elérik az OTP számára megfelelő üzemméretet ebben a három országban?

Kettőben igen, egyben se lesz kicsi, de ott még nőni kell, de látható, hogy az OTP nem áll meg, és ha valahová már betettük a lábunkat, akkor ott minden potenciális célpontot megpróbálunk elérni és megvásárolni.

Hosszú távú terveik vannak? Összeköttetés kívánnak lenni Kelet meg Nyugat között? Ennek a gondolatnak most nagy divatja van.

Nagy divatja van, és beleillünk, de nem tudatosan. Teljesen világos, hogy Nyugat-Európa túlbankosított, a marzsok rendkívül alacsonyak, nagyon nehéz lenne a versenybe beszállni, egy nagyon jó pozícióban lévő bankot megvásárolni meg rendkívül drága, ezért inkább ez a délkeleti–északi irány az, ami jellemző.

A terjeszkedésben van most az OTP-nek versenytársa a nagy osztrák meg olasz bankok között? Ugyanazt a piacot nézik, és amikor lehet, akkor rácsapnak?

Nem nagyon aktívak, talán az Unicredit az, amelyik Görögországba fektetett be, ami egyébként a mi fejünkben is szerepelt mint terv, de lassabbak voltunk, mint az Unicredit.

Tehát most Görögországot kihúzhatom a találgatás listáján?

Nem, ezt a konkrét bankot ki lehet húzni, ahová befektetett. A többi, az Intesa, a Raiffeisen, az Erste, az elmúlt időszakban nem volt aktív az akvizíciós piacon.

Miért nem? Ennek mi a magyarázata?

Az Intesa hatalmas belföldi piaccal rendelkezik és ott erősíti a pozícióját vagy esetleg próbál konszolidálni. A Raiffeisennek voltak gondjai az orosz jelenlét miatt, mert az orosz aktivitás a mérlegében jelentős. Az Erste többszörös vezetőváltáson van túl, két vagy három vezérigazgatójuk volt az elmúlt évben, lehet, hogy emiatt egy kicsit lelassultak.

Mennyire lehet biztosnak mondani ezt az üzletet? Már indikatív ajánlatot tettek.

Ez csak egy szándék. Komoly árat tartalmaz, úgyhogy remélhetőleg komolyan veszik, de még azt sem látjuk tisztán, hogy vannak-e más ellenajánlatok.

Mikor derül ki, mi ennek a normál menetrendje?

Biztos vagyok benne, hogy ősz előtt nem nagyon derül ki.

És akkor ősztől lesz egy új OTP csoporttag valahol?

Nem. Mire lezárjuk a tranzakciót, az jövő év eleje. Az ősz elejére kiderül, hogy befutók lehetünk-e, akkor még kellenek engedélyek. Egy engedély megkapása Szlovéniában 18 hónapot vett igénybe, úgyhogy hiába volt már aláírva a szerződés.

Mi a tapasztalatuk az engedélyekkel?

Nyilván a vásárló személye, a megvásárolt banknak a személye, az adott ország eurózóna tag vagy nem eurózóna tag, mert akkor még az ECB, az Európai Központi Bank is szerephez jut. Ez nagyon változó, de ez volt a leghosszabb és talán hat-hét hónap volt a legrövidebb idő.

A Financial Timesnak tűnt föl, hogy milyen sok adót fizettek az elmúlt három évben az Oroszországban működő bankok. Az OTP fizette a harmadik legnagyobb adót. Miért ment ott ennyire jól a szekér mindenkinek?

Oroszország egy különleges piac. Mi a vállalati hitelállományunkat 85 százalékkal lecsökkentettük, nem is adunk új vállalati hitelt. A lakossági piacon aktívabbak vagyunk, elsősorban fogyasztási hiteleket folyósítunk, viszont jelentősen megnőtt a tranzakciók száma annak ellenére, hogy dollárban se Oroszországon belül, se Oroszországon kívül nem tranzaktálunk, és euróban is csak az Európai Unióban, illetve Nagy-Britanniában fogadunk el megbízásokat, de nagyon sok bank kiszorult erről a piacról és ezek eredményeztek egy extra jövedelmet.

Ki lehet hozni Oroszországból a jövedelmet?

Az OTP tavaly is haza tudta hozni egyrészt a 80 milliárd forintnyi finanszírozást, amit a csoport biztosított Oroszország számára, és hazahoztunk 50 milliárd osztalékot is, és már erre az évre is van engedélyünk osztalék hazahozatalára.

Mi a tervük az oroszországi kintlévőségükkel?

Folyamatosan csökken az orosz kitettségünk és az ottani orosz tőkénk azáltal, hogy hozzuk haza a pénzt. A jelenlegi szabályozás szerint, ha el akarnánk adni, akkor az orosz állam kijelölne egy értékelőt, aki értékelné a banknak a valós piaci értékét és a vételár maximum 50 százalék lehet. Tehát rögtön buknánk 50 százalékot. A maradék 50 százalékból pedig körülbelül egyharmadot be kellene fizetni önkéntes adóként Oroszország újjáépítésére, tehát magyarul a teljes értéknek maximum az egyharmadát tudnánk hazahozni. Ennyiért nem akarjuk kidobni az eddigi erőfeszítést, befektetést az ablakon. Mindig elmondom, ha legalább 50 százalékát a tőkénknek vissza tudjuk kapni, akkor eladjuk a bankot, ha valaki ilyen ajánlatot tud tenni, és mellé kell az elnöki engedély természetesen, hogy értékesíteni lehessen a bankot, akkor örömmel eladjuk, de anélkül nem szeretnénk veszteséget elszámolni.

Tehát addig tartják és dolgozzon, terveljen és majd jönnek jobb idők?

Igen. Nagyon szigorú compliance előírások vannak, Oroszországban a külföldre irányuló tranzakciókat Budapesten is vizsgáljuk, és eddig teljesítettük a szankciós követelményeket, nem estünk bele véletlenül sem olyan hibába, hogy olyan ügyféllel kötöttünk volna üzletet, akivel nem lehet. Ez azért nagy dolog, mert elég sok tranzakció van és nagyon rövid az az idő, ami a tranzakciók lebonyolítására rendelkezésre áll és közben még meg kell vizsgálni a résztvevőket is, de eddig szerencsére ez sikerült.

Ukrajnai kitettségük hogy termel?

Ukrajnában is profitot termelünk. 2022-ben volt veszteség, nyilvánvalóan a háború nagyon sok extra költséget okozott nekünk is, de ott már eredményesek vagyunk, viszont nem tudjuk kihozni a profitot, és várunk állami privatizációra, mert néhány bank állami tulajdonba került vagy tönkrement azért, mert államosították, és ott szeretnénk Ukrajnában növelni a piaci jelenlétünket, ha van rá mód, akkor ott vásárolni szeretnénk.

Meg kell ezzel várni a háború végét? Nem lehet tudni, hogy a föld, amin a fiók van, az végül kié lesz.

Azért azt már látni, hogy mi is elveszítettük a fiókjainkat a Krímben is, meg Donyeckben is, úgyhogy azok a bankok, amik állami tulajdonban vannak jelenleg, azok is nyilván rendelkeztek ezekben a térségekbe fiókokkal, de az már nem része az értéknek.

Magyarországra áttérve: az extraprofitadó meddig tartható fönt? A szektor versenyképességén, az egész bankszektort nézve, mennyit ront vagy hogy befolyásolja egyáltalán?

Miután Magyarországon mindenki fizeti, így egymás közötti versenyképességünket nagyon nem rontja. Nyilván a külföldről jövő szolgáltatások versenyképességét rontja ugyanúgy, de inkább a makrogazdaságnak nem jók ezek a különadók, az egyszeri intézkedések, beavatkozások, mert ez mind a szektornak a hitelezési képességét csökkentik.

Tudnak ezzel menet közben számolni? Ezek az intézkedések néha kényszerből ötletszerűen jönnek.

Nem lehet az ilyen egyszeri intézkedésekre felkészülni, mert nem rendszeresen ismétlődik. Ha nehézség van, akkor a banki adóztatás nagyon kedves területe a politikusoknak, hiszen úgy gondolják, hogy a jövedelmen kívül népszerűséget is tudnak ezzel szerezni. Erre nem lehet felkészülni. Válaszolni lehet rá, hogy nyilván, ha kevesebb profit képződik, kevesebb tőke képződik, akkor kevesebb a banknak a hitelezési kapacitása is.

Ezt el tudják magyarázni, hogy az rossz a gazdaságnak, ha a bank kevesebb hitelt ad?

Azért aki a gazdasággal foglalkozik, érti ezeket az összefüggéseket, legfeljebb az adott pillanatban a költségvetési bevétel fontosabb, mint az, hogy az adott banknál a hitelállomány mennyivel nő.

Most hogy látja, mikorra simulhat ki egy normál üzletmenetre ez a piac? Amikor kivezetik a különadókat és mindenki úgy hitelez és úgy versenyez a hiteleivel a piacon, ahogy csak bír.

Jó lenne tudni, mert akkor már az esélyét is látnám, hogy kivezetik. Egyelőre abban sem vagyok teljesen biztos, hogy valaha kivezetik, de hozzáteszem, hogy a magyar gazdaság legnagyobb problémája most a rendkívül magas költségvetési hiány, ami egyébként olyan szempontból újkori vonás, hogy régen, beleértve már az első Orbán-kormányt is, a kormány híres volt arról, hogy nagyon fegyelmezett költségvetési politikát követ, és nem engedi a magas hiányt kialakítani. Ez most sikerült, és ez azért rossz, mert óhatatlanul az államháztartás finanszírozását, a magyar gazdaság kredibilitását is rontja, úgyhogy én abban bízom és annak látom most a nyomait, hogy a kormány elkötelezett, hogy a költségvetési hiányt csökkenti, és ha a költségvetési hiány csökken, akkor remélhetőleg ezek az extraprofitok is kivezetésre kerülhetnek.

Túl vagyunk a hitelezési mélyponton most, 2024 áprilisának végén?

Én várok egy lassú emelkedést, a fogyasztás már tavaly év végén elkezdett növekedni, nem olyan ütemben, mint vártuk, de a lakossági hitelek várhatóan nőnek. A jelzáloghitelek is elkezdtek emelkedni, láthatóan a jelzáloghitelek növekedése 6 százalék körüli kamatnál indul be. Most, hogy az állampapírhozamok újra fölmentek 7 százalék fölé, aggódom, nehogy visszaessen a növekedés, hiszen volt egy megállapodásunk a Nemzetgazdasági Minisztériummal jelenleg 7,3 százalékos kamatszintre, ami ha jelentősen nő az állampapírok hozama, akkor nehezen lesz tartható. Egy kicsit szkeptikusabb vagyok a vállalati hiteleknél, mert az EU-s források nagyon hiányoznak, és annak az európai parlamenti határozatnak, ami bepereli a bizottságot, nem tudom, hogy milyen hatása lesz. Legalább abból a 32 milliárdból, ami járna nekünk, ez a 13 milliárdnyi, aminek a folyósítása most elkezdődött, segítene a vállalati hitelállomány növekedésén, hiszen mindig a támogatásokhoz, legyen az európai uniós vagy magyar állami támogatás, kapcsolódtak a leggyorsabb hitelnövekedések. A másik probléma az, hogy ami hajtaná a hiteleket, ha lenne elég munkaerő, de úgy látom, hogy Magyarország jól képzett munkaerőből, de most már lassan a kevésbé képzettből is kifogyott. Ez is egy akadálya lehet újabb beruházásoknak. Lassú javulást várok ezen a területen is, de nem ugrásszerűt.

Előbb munkaerő kell, aztán beruházás? Ez nem úgy van, hogy előbb valakinek van pénze, beruház és összeszedi a piacon hozzá a munkaerőt?

Ez a probléma, hogy nehéz összeszedni a piacon a munkaerőt. Ezt most saját tapasztalatomból mondom, hogy nálunk is a Hungeritnél, a baromfivágóhídnál már mindenféle nemzetiségű ember dolgozik, mert nem találunk megfelelő munkaerőt. Idáig csak az iparban volt jellemző a külföldi munkaerő, most már megjelent erőteljesen, nemcsak idényjelleggel a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is.

Hogyan alakul a nem teljesítő hitelek aránya? Az OTP-nél azt mondta, hogy jól, de általában is jól alakul?

Általában is jól alakul, a bankszektor nem panaszkodhat a nem teljesítő hitelekre, viszonylag alacsony nem teljesítő hitelek aránya mindenütt.

A banki betéti konstrukciókban egyáltalán gondolkoznak azon, hogy fölvegyék a versenyt az állampapírokkal?

Pont ma olvastam valahol, hogy egyre inkább versenyképesek a banki betétek az állampapírokkal. Természetesen van az a szint, amikor fel tudjuk venni a versenyt. Az elmúlt év például nem ilyen volt. Nem véletlen, hogy például az OTP értékpapíralapnál a kezelt állománya az értékpapíroknak közel megduplázódott, 90 százalékkal nőtt. A betét kiáramlott a bankokból, hiszen nemcsak a kamattal kell felvenni a versenyt, hanem még az állampapírok személyijövedelemadó-mentesek is, tehát elég jelentős előnyt hordoznak. Most úgy tűnik, hogy talán egy kicsit közelebb kerültek a kamatok egymáshoz.

Ilyenkor valami új terméket kell a piacra dobni, vagy a legkényelmesebbet kell kínálni, betéti kamatot emelni?

Ez változó, a nagy betéttel rendelkező privátbanki ügyfeleknek nyilván mindig kell valami olyan terméket kínálni, ami újszerű és megfelelő hozamot hoz, a kisebb vagyonnal rendelkező embereknek a megfelelő kamat és a kényelmes lebonyolítás a döntő szempont.

Van az OTP-nél terv az eurózónához való csatlakozásra?

Tervünk nincsen, mert egyelőre én nem látom időszerűnek, hogy nagyon sokat foglalkozzunk vele. Az is jellemzője az OTP-nek, hogy ma már nemcsak a profitnak a 64 százaléka jön más országokból, de nyilvánvalóan a hitelállomány jelentős része is Európa más országaiban van jelen, és ezen belül a hitelállományunk 40 százaléka az eurózóna- vagy az eurózóna előszobájában lévő országokban van, hiszen Bulgária eurózónatag lesz várhatóan jövőre, Horvátország és Szlovénia meg már eurózóna tag. Horvátországban megéltük az euró bevezetését, és zökkenőmentesen ment, tehát a bank részéről mi készen állunk az euró fogadására, de a magyar gazdaság még nem áll készen, és talán nem is lenne most előnyös az eurótagság, hiszen szüksége van Magyarországnak egy jól működő, szuverén monetáris politikára és egy sokkal hatékonyabb, termelékenyebb gazdaságra.

Az a fordulópont, amikor megvan ez a hatékonyabb, termelékenyebb gazdaság?

Én azt gondolom, ha nem akarunk veszteségeket elszenvedni a csatlakozáskor, akkor igen.

Azt látják, hogy hol van Magyarország ilyen pont?

Nem lehet így, ez egy mozgó célpont, hiszen változik az eurózóna gazdaságainak is a teljesítménye. Jelenleg el vagyunk maradva, az biztos. Nézzük, megint csak hazabeszélek, a magyar élelmiszeripart. Hollandiában, ami kisebb ország, mint mi vagyunk, területileg is, mezőgazdasági területben mindenképpen, de lakosságszámban is, a mezőgazdasági export körülbelül 70 százalékát teszi ki a teljes magyar exportnak.

De Magyarországon is vannak, igaz, hogy még pontszerűen, nagyon jól működő mezőgazdasági területek. Van ipar, autóipar például. Ha minden ilyen versenyképes volna, az volna egy fordulópont, hogy jöhet az euró?

Igen, de ha a mezőgazdaságot vagy az élelmiszeripart nézzük, nagyon sok fejlesztést igényel még ahhoz, hogy elérjük ne Hollandia, hanem, mondjuk, Ausztria szintjét.

Milyen inflációval számolnak az OTP-nél? Borzasztó mélységeket éltünk meg az elmúlt két évben.

2022, 2023 eleje egy elég nehéz időszak volt. Mi azt gondoljuk, hogy valahol 4,5 százalék körül lehet majd az infláció, ami nagyon nagy teljesítmény ahhoz képest, ahonnét az infláció lecsökkent.

Látják azt a lehetőséget, hogy ezután ez stabilan ennyi marad, és valahol az árstabilitás környékén tud mindenki tervezni, hogy mit vegyen jövőre, meg mit ne vegyen még meg?

Itt az a kérdés, hogy például a különböző politikai eseményekhez kapcsolódóan, legyen az helyi vagy parlamenti választás, történik-e olyan kiáramlása a jövedelmeknek, ami növeli a fogyasztást és infláció hajtóerőjévé teszi. Azt láthattuk, hogy igazából a többi költségalapú inflációval nem nagyon kell talán számolni, ott stabilizálódott a helyzet, egyedül a munkaerőköltség az, ami rendkívüli módon nő. Szerintem hibás az a gyakorlat, ami országszerte kialakult, hogy az elmúlt év inflációja alapján növeljük a béreket, miközben az adott év inflációja a harmadát sem teszi ki az előző évnek.

De az inflációk úgy egymásra szoktak rakódni, az ember azt nézi, hogy a fizetése mennyivel nőtt és látja, hogy az elmúlt két évben nem nőtt, akkor összeszámolja azokat az éveket, ami alatt nem nőtt.

Igen, de ha azt nézi, hogy mire kell költeni a fizetést, és ha az energiaköltség háromszor vagy négyszer akkora volt az elmúlt évben, mint idén, akkor az az infláció nem képezheti az ez évinek az alapját.

Az összességében egy hasznos vagy haszontalan gyakorlat, amikor az állam nagy jövedelemkiáramlásokat csinál azért, hogy fogyasszunk, és közben látjuk, ha nem fogyasztunk, akkor nincs az államnak bevétele?

Három motorja van a növekedésnek, az egyik az export, a másik a fogyasztás, a harmadik a beruházás. Én azt gondolom, hogy akkor szabad bérben fogyasztást generálni, ha egyébként a gazdaság termelékenysége és a teljesítmény is arányosan nő. Ha kizárólag jövedelmet pumpálunk, miközben a teljesítmény, a hatékonyság nem nő, akkor az egy egyértelműen inflációs hatás.

Milyen forint–euró árfolyammal számolnak rövid távon?

Én nem mernék ebbe jósolni, hogy valaki ez alapján bármilyen befektetést eszközöljön. Én nem számolok jelentős mozgással a forint–euró vagy –dollár viszonylatában.

Jegybanki kamatcsökkentés lépései lehetnek nagyobb mértékűek? Mi a meglátása most?

Szerintem épp amiatt, hogy van egy olyan veszély, hogy az inflációcsökkenésnek a mostani üteme egy kicsit magasabb lesz az év második felében, óvatosan várunk jegybanki alapkamat-csökkentést, de én biztos vagyok benne, hogy a jegybank óvatos lesz.

Az OTP is óvatosságra int?

Mi mindig óvatosak vagyunk. Ha mi diktálnánk a monetáris politikát, mi is óvatosak lennénk.

Hogyan ösztönözheti a kormány a növekedést?

Nagyon fontos, hogy egy ország iránt meglegyen a bizalom. Ez a bizalom most azon fog múlni, hogy a költségvetési hiányt sikerül-e csökkenteni, elhiszik-e a befektetők. A folyamat látható, az már azt gondolom, hogy elegendő a bizalomhoz, mert akkor nyilván egy országkockázat-csökkenés következik be a különböző minősítésekben, és ez alacsonyabb kamattal jár, ami azt jelenti, hogy alacsonyabb kamattal lehet finanszírozni a költségvetést, tehát újabb segítséget ad, és általában ez akkor már együtt járhat az alapkamat-csökkentéssel is, és ez a záloga a banki vonalon a növekedésnek, hogy alacsonyak legyenek a kamatok, mert hat százalék fölött jelzáloghitelt például nem vesznek fel nagyon az emberek.

A hat százalék az a szint, amiről azt gondolják, hogy ezt még bírják?

Ott láthatóan megindult az érdeklődés, és elkezdtek az emberek invesztálni, és ugyanez a helyzet a vállalati beruházásoknál, ahogy csökken a kamatszint, egyre inkább megtérülővé válhat egy befektetés. Amíg olyan kamattal tudom finanszírozni, amelynek a terhét nem tudja kitermelni az adott beruházás, addig nem vág bele a vállalkozó. Ha öt százalék hozamú befektetése van, akkor hat százalékon nem fog fölvenni, ha 15 százalékos hozamú befektetése van, akkor adott esetben 7-8- 10 százalékon is fölvesz hitelt. De minél alacsonyabb a hitel, egyre több potenciális befektetést éri meg eszközölni.

Mibe érdemes befektetni?

Nehéz általános tanácsot adni. Nyilván, ha valaki nem akar kockázatot vállalni és megfelelő hozamot akar elérni, akkor az első nyilvánvalóan az OTP-részvényt. Komolyra fordítva a szót, nyilvánvalóan vannak olyan iparágak, amiben óriási előnye van Magyarországnak, ilyen lehet például az élelmiszeripar, mezőgazdaság, annak ellenére, hogy az elmúlt két évben nem volt túl jövedelmező, főleg a szántóföldi növénytermesztés, de az élelmiszeriparba még mindig érdemes, hiszen bármilyen mennyiségű alapanyagot meg tudunk termelni. Van földünk, van megfelelő vizünk, csak neki kellene állni most már komolyan az öntözésfejlesztéshez és az üzemek korszerűsítéséhez, valamint újra fel kellene hogy épüljön egy ugyanolyan egészséges állattenyésztés, mint ahogy volt a hetvenes-nyolcvanas években. Például sertésben még egyharmada sem kerül előállításra, miközben lehetne. Nyilván vannak high-tech iparágak is, nagyon jó lehetőséget adnak a különböző beszállítói szerződések, ha valaki olyan színvonalon tud előállítani alkatrészeket vagy különböző autóiparhoz szükséges kellékeket, akkor az is jó. Én a vegyiparban, az energiaiparban továbbra is látok lehetőséget. Mindenki abba fektessen leginkább, amihez ért, aminek a piacát, a technológiáját, az eljárásait ismeri.

Az élelmiszeripar a Covid-válság után helyreállt?

Zavartalan a termelés azon a szinten vagy egy kicsit magasabb szinten is, mint a Covid előtt. A covid azért megmutatta azt, hogy vannak stratégiai termékek, és az élelmiszer ilyen. Válsághelyzetben mindenki a saját ellátására törekszik, és kevésbé törődik a szövetségeseivel, a szomszéd országokkal és így tovább. Nem lenne szabad a Covid tanulságait elfelejteni, és bizonyos iparágakban igenis olyan stratégiai kapacitásokat kell létrehozni, és nemcsak az adott termékben, hanem adott esetben csomagolásban is például, ami biztosítja azt, ha megszűnik kívülről az ellátás, akkor belülről el tudjuk látni saját magunkat.

A Magyar Labdarúgó Szövetségnek is az elnöke. A fociválogatott sikeres Eb-szereplésében az MLSZ-nek van dolga? Nem tud az elnökség kifutni a pályára.

Ki tudnánk menni, de nem járna jól vele se a válogatott, se Magyarország, úgyhogy inkább maradunk a lelátón. Az MLSZ-nek van "valamilyen"szerepe, mert először is a válogatott nem úgy jutott erre a szintre, hogy hirtelen valaki gondolt egyet, és akkor összeválogatott 11 embert, hanem most már több mint egy évtizedes építkezési folyamatnak a része, hiszen rendkívül sokat költött az MLSZ – a magyar kormány támogatása révén – az infrastruktúrára, megháromszorozta az igazolt labdarúgók számát, és azért azt könnyű kiszámítani, hogy háromszor annyi gyerekből feltehetően háromszor annyi tehetséges kerülhet elő, és az is fontos, hogy nagyon tiszta, átlátható, transzparens a magyar labdarúgó-bajnokság.

Nem bundáznak ma már.

Nem bundáznak, ezen túlmenően a csapatok kiegyensúlyozott gazdálkodást folytatnak, tehát nem fordul elő, mint korábban, hogy egy-egy csapat bajnokság közben megszűnik, és akkor az egész bajnokság sorrendjét felborítja. Van egy jó bajnoki rendszer, ezt a bajnokságot az MLSZ írja ki, szervezi és bonyolítja le. És ha tovább megyünk, akkor a mi dolgunk a válogatottak üzemeltetése is. Az, hogy Marco Rossit kiválasztottuk, jó döntés volt, és bár kívülről ez nem látszik, de az, hogy a válogatott zavartalanul tudjon felkészülni, amögött nagyon sok szervezőmunka van. Nem azt mondom, hogy a válogatott tagjai számára nagy összeg az a pénz, ami egy ilyen szerepléssel jár, de azért annak az ösztönzési rendszernek a kialakítása, ami talán még jobb teljesítményre sarkallja őket, az is az MLSZ hatásköre és feladata. Hozzáteszem, hogy nem tudok elképzelni egy válogatott játékost sem, aki azért edzene többet a felkészülési időszakban vagy azért tenne meg mindent a győzelemért, mert több pénzt kap. Itt valóban egy olyan csapatról van szó, amely az ország sikerét kívánja és meg is tesz érte mindent.

A kapitány és stábjának jövőjét egy Eb-szereplés tudja befolyásolni? Vagy ez nem ilyen típusú bizalom?

Haragszom érte, hogy a médiában állandóan fölmerül bulvárcikkekben, hogy akkor Rossi megy, Rossi marad. Nincs napirenden a kérdés. Rossi úrral megbeszéltük és szerződésünk van, 2025 elejéig mindenképpen marad. Elmondtam azt is, hogy én szeretném majd ezt a szerződést meghosszabbítani, akár sokkal hosszabb időre is, és még azt is mondtam neki, hogy azért is érdemes itt maradni és nem elmenni egy-két-három évre valahová, mert ha egyszer befejezi az edzői szakmát, ezzel a tudással, amivel ő rendelkezik, a mindenkori szövetségi elnöknek tanácsadója lehet és nagy segítője lehet a mindenkori szövetségi kapitánynak. De ezt majd úgy gondolom, hogy már nyolcvanéves kora után, amikor nem kíván leülni a kispadra.

A fiatalabb korosztályokban az edzőhiányról még a 2023-as beszámolóban is beszélt.

Ez az egyik legnehezebb kérdés nálunk, a leggyorsabban megoldandó probléma, hogy nagyon kevés a jól felkészült edző, főleg az utánpótlás-korosztályokban, főleg a 6 éves kortól 14 éves korig. Több elemzés kimutatta, hogy az akadémiák még viszonylag jól működnek és nemzetközileg versenyképesek lehetnek, de nem igazán jó alapanyagot adnak. A 6-14 év kor között többet kell foglalkozni a fiatalok nevelésével, még több fiatalt kell ebbe a korba bevonzani a futball számára, hogy még nagyobb legyen a merítési lehetőség.

Mi hiányzik? Vannak már pályáink, a foci népszerű.

Igen, de ezen a szinten a jövedelmek nem igazán versenyképesek a különböző iparágak jövedelmével. De nő a számuk, egyre több jó edzőnk van, és úgy tűnik, hogy a Bozsik Intézményi Program, amely iskolákra és óvodákra terjed ki, egyre több intézménynek az érdeklődését kelti fel, és egyre több gyerek kezd el focizni ezekben az intézményekben. Itt nem profi edzőt kell kinevelnünk, egy olyan testnevelő tanárt kell kinevelnünk, aki szereti a futballt, aki hagyja a gyerekeket focizni, aki odavisz egy-két szakértőt vagy mi oda küldünk szakértőket, aki alapdolgokat, technikai dolgokat próbál a gyerekeknek oktatni, tehát nem taktikát kell, hanem igazából focizni kell hagyni őket.