Hihetetlen nagy erőfeszítéssel. Ebben a válságos helyzetben is a legnehezebb feltételt hozzuk, 3 százalék alatt tartjuk a hiányt. Nem akarom eltitkolni: arra akarom rábeszélni az európai kollégákat, hogy a nagyon kemény feltételeken kívüli egyéb feltételek esetében mutasson rugalmasságot az eurózóna is. Miért kell feltétlenül "előszobázni", mielőtt valaki belép az eurózónába, az úgynevezett ERM II rendszerbe? Ott kell valakinek várnia két évig, hogy beléphessen. Nyugodtan feltehető a kérdés, hogy ilyen válságos helyzetben szükség van-e erre.

Ilyen hosszú időre, vagy az egész mechanizmusra?

Ilyen hosszú időre. El tudom fogadni, hogy kell egy olyan átmeneti időszak, amikor egy meghatározott árfolyamértéktől mindkét irányba egy limitált, meghatározott mértékben térhet csak el a nemzeti valuta árfolyama, és hogy ott tartsák ebben a sávban, ehhez pedig közös erőfeszítést tesz az adott ország és a jegybank, mert itt már osztott felelőssége van az országnak és az Európai Központi Banknak.

Igen, csak van egy olyan vélekedés a nyugat-európai országok körében, hogy miért engedjünk most, amikor annak idején mi is megszenvedtünk a feltételek teljesítésével?

Hát azért a megfelelés elég rugalmas volt. Anélkül, hogy országokat megneveznék, nem egy olyan állam volt, amelynek csak nagy jóindulat mellett lehetett elfogadni a jelentkezését az eurózóna megalakításánál is. De nem az a kérdés, hogy mi volt 10 évvel ezelőtt. Gordon Brown brit miniszterelnök azt mondja, hogy a modern történelemben először látunk ilyen válságot. Ha ez így van, mit érnek a 10 évvel ezelőtti szabályaink? Amikor azzal fenyeget bennünket a világ, hogy a kisebb nemzeti valuták, nemcsak a zloty vagy a forint, de a dán és a svéd korona is megremeg, akkor szerintem át kell gondolni a szabályokat. És ha ezek megremegnek, akkor abból baja van az Európai Uniónak is.

Mennyire hajlandó enyhíteni, vagy erősíteni a múlt hétfőn bejelentett válságkezelő csomagján, tekintettel arra, hogy széles koalíció van alakulóban a Reformszövetség által kidolgozott radikálisabb javaslatok mellett?

Van, aki ennél még sokkal többet szeretne gazdasági oldalon, ilyen a Reformszövetség. Van, aki ennél sokkal kevesebbet szeretne, mert már az eddigi javaslatoknak is tart a szociális hatásától, idetartoznak a szakszervezetek, és a legnagyobb ellenzéki párt is. Én egy hatékony, progresszív középutat javaslok. Középutat, de nem a semmibe, nem "se hús, se hal" javaslatot akarok. A válságkezelésben meg kell hozni a leghatározottabb, legkeményebb intézkedéseket, de van egy határ, ahol az ország ezeket az intézkedéseket - bár nyilván nem boldogan, de - még el tudja fogadni.

Igen, de még a jegybank elnöke is azt mondja, lehet, hogy fájdalmasak a Reformszövetség javaslatai, de ha ezeket nem lépjük meg, később sokkal jobban fog fájni.

Én 2006 óta mást sem teszek, mint rávenni az országot: ne az aggodalmából és félelméből induljon ki. Nem tudom, tudják-e, hogy a Reformszövetség tandíjat akar a felsőoktatásban, és vizitdíjat az egészségügyben. Ma nem azért nincsen ez, mert a kormányfő nem akarta, hanem azért, mert a legnagyobb ellenzéki párt megszervezte 3 millió ember támogatását ehhez. Nem arról szól ez a történet, hogy mi felismerjük-e, hogy többet kell lépni, hanem arról, hogy az ország tud-e velünk jönni.

Fel kell tenni a kérdést: bírjuk-e legalább a politikai vezetők, a kormány és az ellenzék együttes támogatását? Nem elég csak a többséget bírni. Ha valamelyik jelentős befolyással rendelkező párt azt mondja, hogy tessék szembefordulni ezekkel az intézkedésekkel, tessék kimenni az utcára és polgári engedetlenséget hirdetni, akkor én hiába értek sok ponton egyet a jegybank elnökével, hiába értek egyet sok ponton közgazdászként és politikusként még mélyebb változások szükségességével, kalkulálnom kell, hogy milyen jelentős befolyású politikusok fordulnak ezzel szembe, és hogy mekkora az ország szociális teherbíró-képessége. Tudni illik ez is benne van a dologban. Nem szimpla közgazdasági kérdésről van szó.

Gyurcsány Ferenc kormányfő pénteken az InfoRádió Aréna című műsorának vendége lesz.