Tisztelt miniszterelnök úr, kedves frakció!

Amikor a rendszerváltás idején ott ültem a parlamentben, akkor volt egy olyan várakozásom, hogy itt lesz a piacgazdaság, akkor ezek a végeláthatatlan minisztériumok és háttérintézmények, azok meg fognak szűnni. Aztán az évek során azt tapasztaltam, hogy ott bolyongtam az Egészségügyi Minisztérium akárhány emeletes millió szobái között, vagy akár a fővárosi közgyűlés végeláthatatlan folyosóin, és azt láttam, hogy mindenhol számtalan ember ül, és nem tudtam elképzelni, hogy mi a túrót csinálnak ezek az emberek, ezért én ezt a nagy átalakítást mindenképpen támogatom.

Amit viszont szeretnék kérni. És ezt már többen megfogalmazták, az az, hogy nagyon nézzük meg, hogy mihez nyúlunk hozzá, és aminek nincs igazán hozadéka, csak arra jó, hogy megint társadalmi csoportokat magunk ellen fordítsunk, azokat szelektáljuk most ki a rendszerből. Lesz elég konfliktusunk anélkül is. Erre nagyon-nagyon oda kéne figyelni, Horn Gyula is utalt rá, én emlékszem, hogy a tandíj ügyében annak idején milyen felháborodás volt, és hasonlónak látom ezt az utólagos fizetési ügyet is, életveszélyes történet, nem tudom mennyi a hozadéka. (Korábban Horn Gyula arról beszélt, hogy az 1995-ben bevezetett tandíj mindössze 2 milliárd forintos bevételt hozott a költségvetésnek. Az egyik felszólaló pedig felvetette, hogy nem az egyetemistákkal, főiskolásokkal kellene tandíjat fizettetni, hanem a diplomásokkal egy úgynevezett utólagos hozzájárulást - a szerk.)

Néhány kérdést szeretnék feltenni, amiről ma még nem volt szó, remélem, hogy választ kapok miniszterelnök úrtól. Ugye a közalkalmazotti, köztisztviselői területen nagyon komoly leépítést tervezünk. 20-40 ezer embert érinthet ez a történet. Lesz-e pénz a végkielégítésükre? Milyen pluszkiadásokat fog ez ebben az esztendőben nekünk jelenteni, és hogyan fogjuk ezeknek az embereknek az életét kezelni? Segítünk-e rajtuk, hogy eltudjanak helyezkedni, egyáltalán felajánlunk-e nekik valamifajta menekülési útvonalat? Köszönöm. Ugyanaz a kérdésem az energiaárak ügyében is. Én évek óta próbálom mondani, hogy tegyük piacivá az energiaárakat, de akkor tegyünk mellé valamit. Akkor tegyük mellé azt, hogy igenis támogatjuk a nyílászárók cseréjét, az energiatakarékosabb készülékek beszerzését, és sorolhatnám tovább. Mert amikor a patkányt a sarokba szorítják, az is inkább elmenekül, ha tud. Akkor támad csak, hogy ha nincs más kiút számára. Én nem akarom a lakosságot ilyen ronda hasonlatba összehozni, de csináljunk már egy kis lyukat azon a falon, ahol azért ki tudnak slisszolni.

Gyurcsány Ferenc: csinálunk.

A harmadik kérdésem, hogy a minimálbérnek az adómentessége fenntartható-e.

Gyurcsány Ferenc: most igen.

Én ezzel nem teljesen értek egyet, úgyhogy erről majd beszélgessünk, ha lehet,

Gyurcsány Ferenc: hát ha van rá igény gyerekek, meg lehet... (nevetés)

Végezetül az a kérdésem, hogy azokkal a családokkal, emberekkel, akik nagyon könnyen krízishelyzetbe kerülhetnek, hiszen halmozottan érinti majd őket a változás várható hátránya, gondolok itt az akkut betegekre és egyebekre, őrájuk gondolunk-e? Mert ez is egy fontos szelete a reformoknak, hogy azért ne hozzuk teljesen kilátástalan helyzetbe az embereket. Köszönöm szépen.