A Mexikóváros közelében álló teotihuacáni kőpiramisokat még az aztékok fedezték föl Krisztus után 1500 körül, nem sokkal a spanyol hódítók érkezése előtt.

A régészek most újra átvizsgálják a 30 évvel ezelőtt már újra felfedezett, a Nap Piramisa alatt húzódó barlangot. A járatot még a hetvenes években fedezték fel, de a kutató, aki megtalálta, már elhunyt, anélkül, hogy közölte volna kutatási eredményeit.

A újabb ásatások célja, hogy fényt derítsenek az egykori városlakók szertartásaira. A régészek ugyanis feltételezik, hogy a rítusokat a barlangfolyosó végében végezhették - még a piramisok fölhúzása közben. A rituálé a piramisépítés egy állomása lehetett - vélekedik Alejandro Sabaria, az ásatások vezető régésze. Hozzátette: szeretnénk kideríteni, mikor és miért zárták le a barlangot.

Teotihuacán Mexikó legnagyobb ásatási területe. A feltételezések szerint a település első épületeit időszámításunk előtt két évszázaddal húzhatták fel, a legnagyobbat, a Nap Piramisát pedig Krisztus után száz évvel adhatták át. A város ezekben a századokban élhette virágkorát. Ekkoriban nagyjából 200 ezer lakosa lehetett, megelőzve ezzel a korabeli Rómát is.

A számunkra nagyrészt ismeretlen civilizáció által épített roppant város 700 körül égett le, és vált elhagyatottá. Neve - melyet a később erre terjeszkedő aztékoktól kapott - annyit jelent: "A város, ahol az emberek megtalálták az istenekhez vezető utat".