Gianluca Vialli 1964. július 9-én született Cremonában. Az AS Pizzighettonéban játszott 1973-tól tizennégy éves koráig, majd szülővárosa első számú csapatában játszott két évet a korosztályos, majd négyet a felnőtt csapatban. Húszévesen igazolta le a Sampdoria, amelyben 1984. szeptember 16-án debütált az élvonalban. Ott lett belőle sztár, 1985 őszén már játszott az olasz válogatottban, amellyel két világbajnokságon és egy Eb-szerepelt. Csalódásként érte meg, hogy „csak” harmadik lett a hazai rendezésű Mondialén 1990-ben.

Azon (viszonylag) kevés futballista egyike, akik megnyerték a kor legfontosabb három sorozatát, azaz, BEK-győztes, KEK-győztes és UEFA-kupa-győztes is volt. Sőt, azok közé tartozott, akik két különböző klubbal is diadalmaskodtak a kupagyőztesek akkor még létező sorozatában.

A Sampdoriából átlépett a Juventusba, majd Londonba, a Chelsea-hez igazolt. Előbb Ruud Gullit játékosa volt, majd a holland sztár menesztése után játékos-menedzserré lépett elő.

1998 februárja és 2000 szeptembere között állt a csapat élén menedzserként. Soha korábban nem dolgozott edzőként, mégis a szűk két és fél év alatt a klub történetének addigi legeredményesebb szakvezetője lett. A kupasikerek mellett 1999 tavaszán harmadik lett a Premier League-ben, az volt a klub legjobb bajnoki helyezése 1970 óta. Első nekifutásra a negyeddöntőbe jutott a Bajnokok Ligájában, s bár a következő szezonban az első öt mérkőzéséből csak egyet nyert meg, valójában nem a gyenge eredmények miatt menesztette őt Ken Bates. A valós ok a kulcsjátékosokkal való összetűzése volt. Ugyanakkor

futballtörténelmi húzás fűződik a nevéhez:

ő volt annak az angol csapatnak a menedzsere, amely angol játékos nélkül állt ki egy Premier League-mérkőzésre. Az élvonalbeli angol labdarúgás történetének több mint 150 000. meccsén először, egyetlen angol játékos sem fért be egy csapat kezdő tizenegyébe. A Chelsea Ed de Goey (holland) – Albert Ferrer (spanyol), Frank Leboeuf (francia), Émerson Thome (brazil), Celestine Babayaro (nigériai) – Dan Petrescu (román), Didier Deschamps (francia), Gus Poyet (uruguayi), Roberto Di Matteo (olasz) – Gabriele Ambrosetti (olasz), Tore Andre Flo (norvég) összeállításban játszott, két nagymenő, az olasz Zola és a francia Desailly hiányzott.

Londonban nősült, ott születtek a lányai, új otthonra lelt a brit fővárosban, ahol még a Watfordot is irányította (2001–2002). 2019 óta, amikor egészségi állapota megengedte, az olasz labdarúgó-válogatott technikai vezetője volt, jó barátja és egykori játékostársa, Roberto Mancini mellett.

A futball nem ritkán a szegénységből felemelkedett szupersztárok sportja, akik számára a játék kínálta pénz egyben a kitörés lehetőségét jelentette. Gianluca Vialli nem ebbe a kategóriába tartozott. Cremonában – egy milliárdos egyik gyermekeként – egy hatvanszobás kastélyban nőtt fel, pályafutása kezdetétől kezdve az önállóságát akarta bizonyítani, azt, hogy nem csupán a családi vagyonból akar megélni, a maga útját járja.

Péntek hajnalban a Royal Marsden Hospitalban hunyt el, a hír nyilvánosságra jutása után röviddel már rajongók a Chelsea kék-fehér sáljával és virággal búcsúztak tőle jelképesen, a kórház kerítésénél.

A La Gazzetta dello Sport idézi a korábban Magyarországon, a Bp. Honvédnál is dolgozó Pietro Vierchowod szavait: „Mindenekelőtt egy barát és egy nagyszerű ember halt meg. Mi, az 1991-es Sampdoria tagjai nagyon közel állunk egymáshoz, minden évben találkozunk egy vacsorán. Legutóbb a múlt hónapban történt ilyen, a Sampdoriáról szóló dokumentumfilm bemutatója alkalmából. Már nagy fájdalmai voltak, de eljött. Nagyszerű játékos volt, aki képes volt valami lehetetlenre Genovában. Torinóban aztán valóra váltottuk az álmot, megnyertük a Bajnokok Ligáját."

Az olasz rock nagyasszonya, Gianna Nannini a twitteren publikálta gondolatait: „Még mindig nem hiszem el. Vannak emberek, akik hozzá hasonlóan részesei a halhatatlanságnak. Ezen az új utazáson mélyen átölelem őt, és sajnálom, hogy nem tehetem már valóban meg úgy, mint legutóbb, amikor találkoztunk. A fájdalomban közel állok minden családtaghoz és mindazokhoz, akiket az a nagy megtiszteltetés ért, hogy megismerhették. Köszönöm Gianluca.”

A hétvégén minden olasz bajnoki mérkőzés előtt egyperces tiszteletadással adóznak Gianluca Vialli emlékének.

You’ll be missed by so many. A legend to us and to all of football.

Rest in peace, Gianluca Vialli. ? pic.twitter.com/mNJPDkCSYO

— Chelsea FC (@ChelseaFC) January 6, 2023

A wonderful player, manager and person against whom it was a privilege to compete.

Rest in peace, Gianluca Vialli. pic.twitter.com/qt4ZpUMtP3

— Manchester United (@ManUtd) January 6, 2023

Ciao Gianluca Vialli. pic.twitter.com/zAO8LRwQd8

— JuventusFC (@juventusfcpt) January 6, 2023

This moment between Mancini and Vialli when Italy won the EUROs. ??❤️ pic.twitter.com/ZqNnHPHoTA

— Football Tweet ⚽ (@Football__Tweet) January 6, 2023

"Nincsenek szavak" - írta angol nyelvű Facebook-bejegyzésében Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Marco Rossi (@mrrossiofficial) által megosztott bejegyzés

Az egykori kiváló csatárról korábbi klubjai és a legnagyobb ellenfelek is megemlékeztek a közösségi médiában, míg az Olasz Labdarúgó Szövetség honlapján olvasható írásban Gabriele Gravina, a szervezet elnöke úgy fogalmazott: "amit az Azzurriért tett, azt soha nem felejtjük el".

Gravina megjegyezte, az utolsó pillanatig bízott Vialli felépülésében, nagyszerű ember volt, aki halálával betölthetetlen űrt hagyott maga után.