A hírtelevízió és az ORC International közvélemény-kutató intézet villámfelmérése szerint csak a tévénézők 25 százaléka találta jobbnak Barack Obama elnököt. David Gergen, a CNN centrista kommentátora szerint Romney szerda este összeszedettebb volt, mint bármelyik korábbi szereplése során.

"Miért volt Obama ma este annyira szomorú és zavart? Elvesztette a ma esti párbajt, és talán elvesztette a választást is" - írta a Twitteren az egyébként Obamát támogató Andrew Sullivan, a Daily Beast publicistája.

Chris Chilizza, a The Washington Post elemzője szerint különbséget kell tenni a józan-komoly és a mogorva-érdektelen megjelenés között, és az elnökre a vita során az utóbbi volt a jellemző. Úgy vélekedett, hogy egy alkalommal, amikor a moderátor, Jim Lehrer kérdést tett fel neki, azt a benyomást keltette, hogy inkább máshol lenne már. Chilizza szerint a rosszkedvű Obama nem az a vezető, akire az emberek szívesen szavaznának.

Szóvá tette, hogy Obama, noha kézenfekvőnek tűnt, nem használta fegyvereként sem az ellenfele által alapított Bain Capital befektetési cég vitatható ügyleteit, sem pedig Romney "47 százalékos" beszédét, amelyben a volt massachusettsi kormányzó gyakorlatilag segélylesőnek nevezte az amerikai társadalom jelentős részét. Chilizza nem tudta eldönteni, vajon ennek oka az volt-e, hogy a kampánystáb nem tartotta elnökhöz méltónak ezen dolgok felemlegetését, avagy úgy vélekedett, hogy ezek amúgy is beleivódtak már a köztudatba, de ezen érvek mellőzését hibának minősítette.

A szerző úgy vélekedett, hogy Romney ezen az estén nemcsak jól felkészült volt, de olyannak mutatkozott, aki alkalmas az elnökségre és a gazdasági problémák kompetens, tényeken alapuló kezelésére.

A The New York Times a vitát egy üzleti tanácsadó és egy főiskolai professzor által tartott szemináriumhoz hasonlította. A lap szerint ha Romney célja az volt, hogy bebizonyítsa: egyenjogú ellenfele az elnöknek, akkor ez sikerült neki és talán az is, hogy felélénkítse a kampányát. Obama esetében az itt megjelent beszámoló is hiányolta, hogy az elnök nem élt a stábja által hónapok által felépített érvekkel.

Szerkesztőségi állásfoglalásában a The New York Times arra mutatott rá, hogy a "tanulságok nélküli szónoklatokba és hazudozásba" süllyedő vita nem nyújtott igazi támpontot ahhoz, hogy mi a valódi különbség a két jelölt között. A lap szerint Romney "a figyelemre érdemes bizonyítékok ellenére" tagadta, hogy szándékában állna a gazdagok adókedvezményeinek meghosszabbítása és az olyan adócsökkentés, amely a deficit növekedését eredményezné, és azt állította, hogy "a tények Obama oldalán állnak", de rá kell szánnia magát, hogy "agresszíven használja őket".

A The Wall Street Journal szerkesztőségi cikke szerint a polémiában Romney dominált, aki "a republikánus elnökjelöltek legjobb vitateljesítményét nyújtotta" Ronald Reagan 1980-as szereplése óta. A lap szerint a kihívó mesterien bánt a tényekkel és érvekkel, valamint magabiztosan és derűlátóan nyilatkozott a változás kilátásairól.

A Fox News által megszólaltatott republikánus és demokrata szakértők egyaránt úgy látják, Romney győzött az első mérkőzésen, rámutatva, hogy sokkal energikusabbnak és összeszedettebbnek mutatkozott ellenfelénél. Barack Obama "hátországának" vezető lapja, a Chicago Tribune úgy vélte, hogy az első menetben nem történt sem kiütés, sem súlyosabb hiba, ugyanakkor megjegyezte, hogy Romney éles eszűnek és stabilnak mutatkozott az összecsapásban.

A Los Angeles Times viszont szintén egyértelműen és "minden vonatkozásban" a republikánus kihívónak ítélte oda az első összecsapást. A lap ugyanakkor rámutatott, hogy 1984-ben a hivatalban lévő Reagan és 2004-ben az ugyancsak az újraválasztásáért harcoló George W. Bush is langyos teljesítményt nyújtott az első szópárbajban.

Martin O'Malley, Maryland demokrata kormányzója az NBC televíziónak úgy nyilatkozott, hogy Obama "méltóságteljes visszafogottsággal" viselkedett, és Romney elnökjelöltnek a vártnál jobb szereplése nem fogja megfordítani a játszmát.