A misszió: Felderíteni India, Pakisztán és Észak-Korea nukleáris programját, és kideríteni, hogy a három közül melyiknek van hidrogénbombája.

Szakértők régóta feltételezik, hogy e három országnak vannak gyengébb nukleáris fegyverei. A hidegháború idején csak a szuperhatalmak voltak képesek a nukleáris fegyverek tudományos fejlesztésére, például hidrogénbomba megszerzésére. Az akadályok azonban ma már nem leküzdhetetlenek.

"A tervek azonban kikerültek" - állítja John Pike, a biztonságpolitikai és hírszerzési kérdésekkel foglalkozó GlobalSecurity.org igazgatója, aki arra is emlékeztet, hogy az atombomba megtervezéséhez és teszteléséhez szükséges számítógépek sokkal fejlettebbek, mint azok, amelyeket a hidegháború idején használtak a tudósok. A szükséges anyagok - plutónium, uránium és trítium - pedig minden olyan országnak rendelkezésére áll, ahol működnek nukleáris reaktorok.

Izrael, amely viszonylag visszafogott nukleáris programot folytat, általánosan elfogadott vélemény szerint rendelkezik hidrogénbombával - ez a fegyver pontosan ezerszer nagyobb pusztító erejű, mint az, amelyet Nagaszakira dobtak le az amerikaiak a 2. világháború idején.

Kérdés, vannak-e az atomklub új ragjainak is legalább olyan pusztító fegyverei, mint amilyen a Nagaszaki ellen bevetett bomba volt? Vegyük például Észak-Koreát, amely 2006-ban egy kisebb nukleáris robbanószerkezettel hajtott végre kísérletet, ám ez kudarccal végződött, valószínűleg azért, mert a teljesítménye nem volt megfelelő. Pike szerint azonban az alap megvan, így a koreaiak képesek lehetnek az akkorinál nagyobb, veszélyesebb hidrogénbomba kifejlesztésére.

Egy ilyen fegyver alaposan megbonyolíthatja a helyzetet például India és Pakisztán esetében is, amelyek évtizedek óta próbálják megszerezni a másik elől Kasmírt.

Mit tervez Kína?

A misszió: Beszivárogni a kínai néphadsereg főtiszti karába, és kideríteni, milyen erős a hadsereg és milyen terjeszkedésre készül a jövőben.

Kína az elmúlt 10-15 drámai módon megerősítette katonai képességeit, így a 21. századra az övé lett a világ egyik leghatalmasabb hadi gépezete. A katonai költségvetés a 2000-es 14,6 milliárd dollárról idénre 57,2 milliárdra nőtt.

A legtöbb elemző úgy véli, hogy Kína egy Tajvan elleni invázióra készül, amikor elsősorban a partraszálló egységek, valamint a tankok, páncélozott járművek és csapatok szállítására alkalmas hajók fejlesztésére koncentrál. S bár ez aggasztó, azt nem bizonyítja, hogy Kína tengeri csatára hívná ki az Egyesült Államokat.

A legtöbb szakértő szerint az jelentene nagymértékű változást a kínai katonai képességekben, ha az ország beszerezne vagy építene egy repülőgép-anyahajót. Egyesek közülük nem zárják ki, hogy ez a program már folyik is - mindesetre nagy titokban.

Pike szerint vannak más jelek is, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni: az a tény például, hogy Kína kórházhajókat szerzett be, arra enged következtetni, hogy az ország a határaitól távol tervez tengeri ütközeteket. Szerinte Tajvan csak az első célpont Peking számára, a következő pedig a Dél-kínai-tenger lehet.

Ki táplálja Oroszország energiavagyonát?

A misszió: Megszerezni az orosz földgázipar vezetőinek bizalmát, és kideríteni, mi a tervük Közép-Ázsiával.

Jelenleg Oroszország tartja a markában Türkmenisztán, Üzbegisztán és Kazahsztán gazdag földgázmezőit. Bár Oroszország biztosítja az európai gázfogyasztás ötödét, az állam által ellenőrzött, az energiaellátásban monopolhelyzetben lévő Gazprom saját forrásaiból csak a hazai igényeket képes ellátni.A cég az exportra szállított földgázt a közép-ázsiai országokból szerzi be; a gáz onnan orosz kézben lévő vezetékeken jut el az Európai Unióba, amely ezáltal sebezhetővé és kiszolgáltatottá vált.

Több ország és vállalatcsoport megpróbálja megkerülni Oroszországot, és közvetlenül Közép-Ázsiából beszerezni a földgázt. A legsikeresebbnek Kína tűnik, amely megállapodást kötött Kazahsztánnal arról, hogy a földgázt Oroszország közvetítése nélkül szerzi be onnan.

Európaiaknak ez egyelőre még nem sikerült - részben azért, mert nem rendelkeznek elegendő információval. Charles Esser, a brüsszeli székhelyű International Crisis Group elemzője ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy nem közismertek a legfontosabb adatok: nem tudni pontosan, mekkora gáztartalékkal rendelkezik a Gazprom, sem azt, mekkora mértékű az orosz befektetés Közép-Ázsiában - ez pedig megnehezíti az európaiak dolgát. Mindaddig, amíg nem szerzik meg ezeket az információkat, Európa energiaellátása bizonytalan marad.

Melyik törzset állítsuk magunk mellé?

A misszió: Elutazni Afganisztán pastuk lakta helyvidéki területeire, és információkat szerezni a törzsi vezetőkről. Kideríteni, melyek állnak kapcsolatban a tálibokkal, és azt, pénzzel vagy egyéb ösztönzők segítségével le lehet-e őket választani.

Mióta a tálib fegyveresek visszavonultak az afgán-pakisztáni határvidék pastuk lakta régióiba, igen nehéz sikerrel felvenni ellenük a harcot. A nemzetközi koalíciós erők gyakran nem tudják megállapítani, ki a helyi törzsek tagja és ki a tálib harcos - ennek következtében fordul elő oly sokszor, hogy az összecsapások, bombázások áldozatai ártatlan civilek. Ez pedig a tálibok malmára hajtja a vizet.

John Pike, a biztonságpolitikai és hírszerzési kérdésekkel foglalkozó GlobalSecurity.org igazgatója létfontosságúnak tartja, hogy a koalíció éket tudjon verni a pastu törzsi vezetők és a tálibok közé. Ez történt Irakban is, ahol a szunnita törzsek amerikai támogatással szembeszálltak az al-Kaidával.

Ha sikerülne az Egyesült Államoknak a tálibok ellen fordítani és maga mellé állítani a pastu vezetőket, megváltozhatna a jelenlegi reménytelen helyzet Afganisztánban. A hadsereg irányítóinak azonban ehhez először azt kell megtudniuk, mely törzseket lehet meggyőzni. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy valaki átfogó képet adjon a törzsek társadalmi-történelmi hátteréről - ahogyan ez Irakban megtörtént.

Ki lesz Kim Dzsong Il utódja?

A misszió: Bejutni az észak-koreai vezető legbelsőbb körébe és kideríteni, ki lesz Kim Dzsong Il utódja.

Meg nem erősített jelentések szerint a 66 éves észak-koreai vezető agyvérzést kapott augusztusban, és azóta sem épült fel. Hírszerzési információk szerint még mindig ellenőrzése alatt tartja az országot, azt azonban senki sem tudja, hogy ki veszi majd át az irányítást, ha Kim egészségi állapota rosszabbra fordul.

Ken Gause, a CNA nevű, az amerikai védelmi minisztérium által létrehozott, non-profit kutatóintézet szakértője úgy véli, három lehetőség van a kormányrúd átadására: a dinasztikus öröklés, egy erős katonai vezető színre lépése, illetve egy kollektív vezető testület kinevezése.

Valószínűtlennek tűnik, hogy Kim valamelyik fiát választaná ki utódjául. Két kisebbik fiának nincs ehhez elég tapasztalata, a legidősebb, Kim Dzsong Nam pedig a jelek szerint kiesett a pikszisből, amikor suttyomban be akart jutni a japán Disneylandbe, de lebukott.

A szakértő kevéssé tartja valószínűnek egy erős ember katonai vezető megjelenését sem, mivel Kim mindig nagyon óvatos volt, és eltávolított minden potenciális riválist.

Így a szakértők között konszenzusos vélemény, hogy Kim halála vagy teljes munkaképtelensége esetén valószínűleg kollektív vezetés veszi át az ország irányítását; a testület várhatóan a Nemzeti Védelmi Bizottság tagjaiból áll majd. Ez a testület irányítja a hadsereget, jelenleg a Kedves Vezető az elnöke.

Gause úgy véli, a kollektív vezetőség tagja lehet Kim sógora, Cang Szong Tek is. Ha már készek a tervek a hatalomátvételre, akkor az akár reformokhoz is vezethet a világtól elzárt kommunista országban. Ha azonban a hatalomért harc kezdődik, akkor Észak-Korea még jobban elzárkózik majd, míg az új vezető nem erősíti meg a pozícióját.