A Daily Telegraph korábban szigorúan titkos kormányzati dokumentumok alapján állította össze a képet a mintegy két évtizeden keresztül a Szovjetuniónak kémkedő Guy Burgess és a brit kormány meglehetősen ellentmondásos kapcsolatáról.

A férfi 1951-ben lepleződött le, ezután Moszkvában élt, 1959-ben azonban - Harold McMillan miniszterelnök moszkvai útja előtt - titkos csatornákon megüzente, hogy hazatérne, haldokló édesanyját meglátogatni.

Amikor a kormányfő már Moszkvában volt, a meglehetősen magabiztos Guy Burgess azt üzente neki: "Nem szeretnék kellemetlenséget okozni Õfelsége kormányának, ha a kormány sem okoz nekem. Nem adok majd interjút engedély nélkül. Hálás vagyok, hogy Õfelsége kormánya semmilyen megnyilvánulást nem tett ellenem. A magam részéről sok olyan dolgot nem mondtam el, amit elmondhattam volna."

Bejött a blöff

A brit kormány azonban nem akarta, hogy a kém az Egyesült Királyság területére lépjen. A közvélemény elvárta volna ugyanis, hogy tartóztassák le az árulót, a főállamügyész azonban világosan közölte: nincs elég bizonyíték ellene.

A kabinet számára egyetlen lehetőség maradt, hogy elkerülje a kellemetlen következményeket: fenn kellett tartani a látszatot - elsősorban maga Guy Burgess számára -, hogy a kém az ország közellensége, és azonnal börtönbe vetik, amint az ország területére lép.

A miniszterelnök nem válaszolt a kém moszkvai üzenetére, valamint a kormány tudatosan kiszivárogtatta a tervezett látogatást, hangsúlyozva: Guy Burgess-t azonnal letartóztatják, amint Nagy-Britanniába érkezik.

A blöff bevált, Guy Burgess nem mert hazautazni, sem ekkor, sem három évvel később, amikor azt tervezte, hogy Kubából Londonon keresztül utazik vissza Moszkvába. Később már nem is lett volna lehetősége, mert 1963-ban meghalt szívrohamban.