Két év pandémiás időszak után, a világgazdasági válsághelyzet közepette mit jelenthet az, hogy innováció, innováció és versenyképes és vállalkozásfejlesztés?

Ha a versenyképességet nézzük, akkor van ennek egy makro-, egy mezo- és egy mikroszintje. A makroszintet mások menedzselik Magyarországon, van a mezoszint, vannak-e okosan és szervezetten működni tudó vagy akaró ambiciózus vállalkozóink, vállalkozásaink, és a mikroszint, hogy vannak-e olyan munkavállalóink, akik ebben a gyorsan változó világban gyorsan tudnak reagálni a változó körülményekre. Az én feladatom az, hogy egy olyan kultúrát alakítsak ki Magyarországon, amelyben a vállalkozók ki akarják hozni magukból a maximumot és külföldön akarnak versenyképesek lenni. Keressük azokat az ambiciózus magyar vállalkozókat, akik amellett, hogy ambiciózusak, tehetségesek is valamiben, van valamilyen olyan saját termékük vagy szolgáltatásuk vagy van elképzelésük arról, hogy saját terméket és szolgáltatást fejlesszenek, és nekik adunk meg minden támogatást az innovációs, a kapacitásbővítő forrásokon keresztül. Abba az irányba mozdítjuk el a szakképzési rendszerünket, az egyetemeinket és a felnőttképzésünket is, hogy a gyorsan változó körülményekre a munkavállalóink mikroszinten válaszokat tudjanak adni.

Ez a válaszadás az ő részükről azért most óhatatlanul nehezebb?

Óhatatlanul nehezebb, viszont a leleményeseknek és a bátraknak ezek a volatilis idők mindig kedveznek. A koronavírus-válság alatt a világon egyedülálló módon nem segélyeztük a gazdaságot, hanem a vállalkozásoknak adtunk pénzt két feltétellel: ha nem halasztják el a beruházásaikat és ha nem bocsátják el a munkavállalóikat. Ez az, amiért Magyarországon az elmúlt két és fél évben 27 százalék fölött maradt a beruházási ráta, és az elmúlt két és fél évben összességében 20-25 százalékkal több beruházás valósult meg Magyarországon, mint az Európai Unió átlagában, és 30 százalékkal több, mint a visegrádi vetélytársainknál és 40-50 százalékkal több, mint a lengyeleknél. A jelen beruházása a jövő növekedése, és aki a válság alatt nem pánikba került, hanem használta ezeket a beruházásösztönző támogatásokat, azok most versenyelőnyre tesznek szert. Most mit láttunk a világgazdaság újraindulásakor? Hogy kapacitásszűke alakult ki. Vannak olyan területek, ahol mi picik vagyunk ahhoz, hogy a kapacitásszűkével megbirkózzunk. Ilyenek például a mikrochipek, a félvezetők, amivel az egész Európai Unió nem tud megbirkózni, de még az Egyesült Államok sem. Viszont Magyarországon létrejöttek olyan kapacitások, amelyek egyébként a koronavírus-válság kitörésekor látszódtak, hogy lesznek olyan tendenciák a világban, amelyek ezen kapacitások felépülésére számítanak.

Ez azt is jelenti, hogy ez a változó világgazdasági környezet hívja elő az új lehetőségeket és az új esélyeket?

Amikor mások visszavettek, akkor mi gázt adtunk, amikor mások védekeztek, akkor mi támadtunk. Támadtuk a világgazdaságot. És ez azért nagyon fontos, mert akkor az eszközberuházások átfutási ideje 6-8 hónap volt, most ez 12-18 hónap és negyven-ötven százalékkal többe kerülnek a gépek, eszközök, berendezések. Az, hogy ide települ egy globál szereplő, nekünk azért fontos, mert a világexport 80 százalékát a hatszáz legnagyobb globális vállalat adja, vagyis nekik van hozzáférésük a piacokhoz. Mi azért fejlesztünk Magyarországon egyetemközpontú, innovációs ökoszisztémát és azért költünk kétszer annyit 2022. január 1-jétől az egyetemeinkre éves szinten GDP-arányosan, mint korábban és ezzel a top 5-be kerültünk az Európai Unióban GDP-arányos ráfordításokat illetően, mert akkor tudunk a leleményes magyar vállalkozóknak és az ő munkavállalóiknak lehetőséget biztosítani a világgazdasági versenyben, ha ezekre a hullámokra föl tudunk ülni és meg tudjuk ezeket lovagolni.

Visszautalva a minisztérium elnevezésére mondhatjuk azt, hogy innováció nem nagyon létezik kultúra nélkül és kultúra meg nem nagyon létezik innováció nélkül?

Igen, Csák János miniszter úr szokott beszélni az innováció kultúrájáról és a kultúra innovációjáról. Én az élet fája hasonlattal szoktam bemutatni, hogy miért kapcsolódik össze a kultúra és az innováció. Nem mindegy, hogy mire emlékezünk a múltunkból, mert hogyha ennek az élet fájának a gyökerei erősek és szerteágazóak, akkor tud belőle vastag törzs kinőni, az pedig biztosítja számunkra, hogy a gyorsan változó világ viharainak ellen tudunk-e állni. Ez a törzs adja az értékrendünket, ami abból nő ki, hogy kit és miért ünnepelünk és mit tartunk fontosnak a múltunkból és a jelenünkből. Az élet fájának az ég felé mutató hajtásai azok a felfedezések, amelyekkel a világnak mutatunk utat. És ha van miből kinőnie ezeknek a hajtásoknak, akkor tudunk utat mutatni a világnak. Karikó Katalin, Krausz Ferenc, Puzsáki György, Roska Botond, Barabási Albert László, van egy komoly névsor.

Napjainkban is, nemcsak a múltban.

Nemcsak a múltban, hanem a napjainkban is, akik egyébként Nobel-díj várományosok. Nem akarok ezzel nagy terhet rájuk rakni. Ha lemaradnak róla, akkor néhány századmásodperccel maradtak le az ő tématerületük Usain Boltja mögött, és vannak azok az innovációk, amelyek meg a mi életünket teszik könnyebbé. Én a szakképzés átalakítását, a felsőoktatás átalakítását vagy azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyeket támogatunk, azokat is ilyen innovációnak tartom.

Éppen túl vagyunk az egyetemi felvételiken, de mindezzel párhuzamosan nyilvánosságra került, hogy 2024-től miként is változik a felsőoktatás felvételi rendszere. Mi indokolja, hogy a felsőoktatási felvételi rendszerhez is hozzá kell nyúlni?

Nekünk minden időpillanatban és minden korszakban az a feladatunk, hogy a változó világ kontextusához igazítsuk a saját rendszereinket azért, hogy ebben a változó világban a magyarok, a magyar munkavállalók, a magyar családok ugyanúgy tehessék a dolgukat és minden évben lehetőség szerint a ráfordítások függvényében léphessenek egyet előre. És azt láttuk, hogy a világban jól működő egyetemek olyan irányítás mellett működnek, mint amilyen irányba a modellváltás után a magyar egyetemeket elmozdítottuk. Most már az egyetemi hallgatók háromnegyede úgynevezett modellváltott irányítás mellett működő egyetemen tanul. Miről van szó? Megnéztük a világ legjobb példáit, az MiT-t, a Harvard Universityt és az Oxford Universityt, és azt mondtuk, hogy ezt 150-200 éve épülő infrastruktúrát, ökoszisztémát nehéz lemásolni. Akkor megnéztük, hogy az elmúlt 15-20 évben kik voltak sikeresek, és hogy minek köszönhetik a sikerüket. És arra jöttünk rá, hogy olyan emberekre bízzák az egyetemeiket, akik ezer szállal kötődnek az egyetemekhez vagy azért, mert ott nőttek fel abban a régióban, vagy azon az egyetemen tanultak vagy olyan gazdasági szereplők, akik számára fontos annak az egyetemnek a kibocsátása, nem mindegy, hogy onnan milyen hallgatók jönnek ki. Nagyobb szabadságot adtunk ezeknek a szereplőknek az alapítványi struktúrával, de ehhez meg kellett változtatnunk az egyetemi felvételi szabályait is. Ez az ő igényük is volt. Szeretnének olyan hallgatókat kiválasztani maguknak, akik biztosan tudják azokat a feltételeket teljesíteni, amiket a teljesítményfinanszírozás alapú szerződésekben mi megkövetelünk a kuratóriumoktól.

Most már az állam egyfajta megrendelői szerepbe került, és a teljesítmény mérése az egyik központi elem.

Így van. Idén a finanszírozásuk harminc százalékát, jövőre negyven, két év múlva pedig már az ötven százalékát teljesítményelven kapják a modellváltott egyetemek.

És ez mérhető egzakt módon egy egyetem esetében?

Nagyon is mérhető. Vannak oktatási kritériumok, vannak az egyetem környezetével és a tudományos előmenetellel kapcsolatos kritériumok és vannak az úgynevezett harmadik missziós kritériumok. Az oktatással kapcsolatos kritériumok esetén azt mérjük, hogy az egyetemen végzett hallgatók a régióban helyezkednek-e el, azt mérjük, hogy három vagy öt év alatt végeznek-e. Azt szeretnénk, hogy akiket az egyetemek fölvesznek, azokat a képzési idő alatt meg is tanítják és gondoskodnak arról is, hogy ezek a hallgatók a régióban helyezkedjenek el. A másik, amit mérünk, hogy az egyetemek tudományos teljesítménye fejlődik-e. Megköveteljük a magasabb tudományos előmenetelt, meg az oktatóiktól megköveteljük a tudományos publikációkat, kutatásokat, felfedezéseket. De talán még fontosabb az a tudományos előmenetel mellett, hogy a környezetükkel milyen viszonyt ápolnak, és mérjük azt is, hogy milyen gyakoriak, milyen intenzívek az egyetemi–vállalati együttműködések vagy van-e kooperatív doktori iskolája az egyetemnek, vannak-e olyan doktori programjaik, amelyben vállalatoknál dolgozó munkavállalóknak biztosítanak lehetőséget a doktori fokozat megszerzésére. És a harmadik misszióval pedig azt mérjük, hogy mennyiben járulnak hozzá a társadalmi mobilitáshoz. Például vannak-e olyan hallgatóik, akiknek a szülei még nem rendelkeztek felsőfokú végzettséggel, aazt extrán értékeljük. De ide értjük az egyetemnek a sportteljesítményét is és minden olyan társadalmi teljesítményt, amit ő extrán vállal amellett, hogy egyetemistákat, egyetemi végzettséggel rendelkező diplomásokat képez.

Azért vannak nagy múltú egyetemek, például az ELTE, a Budapesti Műszaki Egyetem, amelyek maradtak állami fenntartásban és állami finanszírozás mellett.

Azt várjuk a modellváltott egyetemektől, hogy jobban kiszolgálják a környezetüket és azt is várjuk, hogy létrejön egy egészséges verseny a modellváltott és a nem modellváltott egyetemek között, és az sem biztos, hogy a modellváltás folyamata, az Magyarországon lezárult.

De a lehetőségeket megkapják az állami fenntartásban vagy állami finanszírozás mellett működő egyetemek is?

Kapnak ők is lehetőségeket meg lehetőséget arra, hogy kezdeményezzék a modellváltást.

Elképzelhető, hogy ez még folytatódik?

Ez az egyetemeken múlik, a szenátusuknak kell kezdeményeznie azt, hogy milyen formában szeretnének a jövőben működni. A Műszaki Egyetem kezdeményezéséről lehet tudni és a Képzőművészeti Egyeteméről is, meglátjuk majd, hogy hogyan halad tovább.

Említette a felvételi rendszer tervezett átalakításával kapcsolatosan, hogy több jogosítványt kapnak az egyetemek. 500 pontos rendszer van most a felvételinél, ez meg is marad a tervek szerint, de egy százpontos vetületben kapnak az egyetemek nagyobb mozgásteret. Ez mit jelent, itt mi a lehetőségük?

Teljesen az egyetemekre bízzuk, hogy azon száz pont keretében ők mire adnak többletpontot. 100 pont jár a tanulmányokért, a középiskolai tanulmányi átlagért, 300 pont jár az érettségiért és az egyetemek saját teljes szabadságukkal döntenek el, hogy mire adnak 100 pontot.

Ez akár lehet egyfajta személyes találkozó utáni úgymond többletpont? Mert nagyon sok helyütt, például az orvosképzésben, a pedagógusképzésben vagy a pszichológusképzésben szakemberek hiányolták azt, hogy nincs személyes találkozás.

Pontosan ezek a példák hívták életre azt, hogy legyen az egyetemeknek szabadon odaítélhető száz pontjuk. Például egy közgazdaságtudományi egyetemen fontos az, ha valakiben jó vezetői képességek lappanganak csiszolatlan gyémántként, talán az érettségi eredménye nem annyira jó, a tanulmányi átlaga nem annyira jó, de a motivációs leveléből kiderül az, hogy ő a középiskolai kosárlabdacsapatnak volt a csapatkapitánya, amely megnyerte az országos bajnokságot. Akkor ő valamit tudhat, olyan vezető készségekkel rendelkezhet, amit érdemes felszínre hozni, érdemes azt a gyémántot csiszolni, érdemes behívni szóbelire és az alapján dönteni arról, hogy valóban megfelel-e az egyetemi követelményeknek.

Szintén nagyon komoly változásnak ígérkezik a nyelvvizsga kérdése. A nyelvvizsga-kötelezettséget eltörlik, és ennek kapcsán sokan felvetették azt a kérdést, hogy vajon nem evidens elvárás, hogy aki kikerül a felsőoktatásból, az rendelkezzen nyelvtudással, nyelvvizsgával?

Mindvégig arról beszélgettünk, hogy mi is a célunk. Az a célunk, hogy a képzési rendszereink munkaerő-piaci illeszkedése javuljon. Megvizsgáltuk és arra jutottunk, hogy a munkáltatók nyelvi kompetenciákra kíváncsiak és nem papírra. Amikor valaki elmegy valahová állásinterjúra, akkor készítenek vele egy szóbeli interjút, elbeszélgetnek vele azon a külföldi nyelven, amit föltüntet, hogy ő annak a képességnek a birtokában van. Úgyhogy mi azt csináltuk, hogy megerősítettük a közoktatásban a nyelvtanulás eszközkészletét. Két éve még 16 ezren, egy éve mér 21 ezren tettek emelt szintű érettségit nyelvből, tehát rendelkeznek középfokú vagy afölötti nyelvi kompetenciával.

2015-ben volt egy felsőoktatási törvénymódosítás, ami úgy szólt, hogy 2020-tól kötelező lesz egy nyelvvizsga a felsőoktatási tanulmányok megkezdéséhez. Aztán néhány hónappal a hatályba lépés előtt ezt a rendelkezést törölték, és maradt a diploma megszerzéséhez szükséges vagy előírt nyelvvizsga. Ez nem valamiféle visszalépés, hogy korábban az volt a szándék, hogy már a bemeneti szinten legyen nyelvvizsga-követelmény, most pedig már a kimeneti szintnél sincs?

Egyedüli magyar sajátosság volt az, hogy a bemenetnél és a kimenetnél is az állam elvár valamilyen nyelvvizsgát. Valójában az a célunk, hogy a munkaerő-piaci illeszkedése a diplomáinknak megfelelő legyen. És mivel nagyobb felelősséget, nagyobb lehetőséget ruháztunk a modellváltott egyetemeinkre, nagyobb felelősség is hárul rájuk, és mi olyan eszközöket adunk a kezükbe, amivel a nyelvi kompetenciák az egyetemen fejleszthetők az adott szakterületen.

Azért az egyetemek többsége nincs felkészülve arra, hogy ott nyelvet oktasson. Szaknyelvre talán igen, de azt mondják egyébként szakemberek, hogy az általános és a középiskolában hat év alatt el kell jutni egy olyan szintig, hogy az egyetemen már azzal ne legyen gond.

Nagyon sokszor halljuk azt, hogy milyen sokan dolgoznak magyarok külföldön. Kötve hiszem, hogy közülük sokan rendelkeznek nyelvvizsgával, de rendelkeznek azokkal a nyelvi kompetenciákkal, amelyekkel el tudják ott adni magukat a saját szakmai területükön is. És 2015-hoz képest azért van egy jelentős változtatás, a modellváltás, amivel azokra az emberekre bíztuk az egyetemeinket, akik ezer szállal kötődnek érzelmileg és szakmailag ahhoz az egyetemhez és ahhoz a régióhoz, amelynek az egyetemét rájuk bíztuk, és azzal, hogy rájuk bíztuk ezeket az egyetemeket, nagyobb lehetőséget is adunk nekik arra, hogy a nyelvi kompetenciákat fejlesszék és a teljesítményarányos finanszírozásba bizony ez is bele fog számítani, hogy ők a nyelvi kompetenciákat mennyire képesek átadni az ott tanuló egyetemi hallgatóknak.

A nyelvvizsga-követelmények enyhítése talán arra vezethető vissza, hogy növelni lehessen a diplomát szerzők számát, merthogy uniós, illetve OECD-adatokat tekintve még mindig némileg le vagyunk maradva a diplomások számában. Szándék egyébként, hogy egyre többen szerezzenek diplomát?

A diplomás arány növelése továbbra is csak egy eszköz és nem cél. Már mérni tudjuk, és ebben a világon elsők voltunk, az egyetemeink kibocsátásának az értékét. Ezt mi Magyarországon diplomás pályakövetési rendszernek nevezzük. Ettől a nyártól indul a szak- és felnőttképzési pályakövetési rendszer is, ami azt jelenti, hogy adatalapon tudjuk azt megmondani, hogy egy adott egyetem adott szakán végző hallgató milyen gyorsan helyezkedik el a munkaerőpiacon, a végzettségének megfelelő munkakörben helyezkedik-e el, hol helyezkedik el a régióban és hogy mennyit keres és hogy mennyit keres három-négy-öt-hét év múlva. És azt látjuk, hogy még a nyelvvizsga-amnesztia után is, amikor több mint százezer egyetemi hallgatónak adtunk diplomát a koronavírus-válság alatt anélkül, hogy a nyelvvizsga-követelményeket teljesítette volna, a munkaerőpiac ezeket a munkavállalókat, diplomásokat felszívta, vagyis ez azt jelenti, hogy a nyelvi kompetenciáikat megfelelőnek találta. Tehát van egy kísérletünk, ami jól működött és a diplomás pályakövetési rendszerből pedig azt látjuk, hogy egy versenyképes diplomával másfél-kétszer annyit lehet keresni, mint egy középfokú végzettséggel. És ezeket az információkat a leendő egyetemisták rendelkezésére bocsátjuk és ők ez alapján el tudják dönteni, hogy hova érdemes menniük tanulni, milyen szakmát érdemes tanulni.

Július végén kihirdették a felsőoktatási ponthatárokat. Mi derül ki a számokból, mire lehet következtetni? Több mint 99 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba és ez a számadat tavalyhoz képest némileg csökkenést mutat. A felvettek száma nagyjából annyi, mint az előző évben.

Egy: a jelentkezők számának a csökkenése leköveti a demográfiai trendeket. Kettő: Magyarország egyedülálló abban, hogy a hallgatók több mint 80 százaléka államilag finanszírozott képzésben tanul még a modellváltás után is. Tehát nem kell már bölcsődétől kezdve tervezni a szülőknek azt, hogy majd hogyan kuporgatnak össze a gyerek egyetemi tanulmányaira, mert az az Egyesült Államokban van. Három: elindult egy olyan változás az egyetemi képzés szerkezetében, ami megint csak a munkaerő-piaci illeszkedését szolgálja. 25 százalékkal több hallgatót vettek föl agrármérnöki területre, 16 százalékkal többet műszaki területre és 14 százalékkal többet orvos- és egészségtudományi területre. És amit még el lehet mondani: a legmagasabb pontszámú 12 képzési területből hét a Corvinus egyetemhez kötődik, és az első háromban van két angol nyelvű Corvinus-képzés, ami azért érdekes, mert annak az indikációja, hogy már magyar egyetemek is tudnak olyan versenyképes képzéseket indítani, amelyek felveszik a versenyt adott esetben a nyugati vetélytársaikkal.

Ez azt is jelenti egyúttal, hogy modellezni kell a jövő idő munkaerőpiacát. Ez azért nem kis feladat, hogy, mondjuk, akárcsak egy egyetemi időszakot számba véve, mondjuk, öt év múlva, de akár tíz, tizenöt, húsz év múlva milyen tudásra lesz szükség vagy milyen végzettségű szakemberekre lesz leginkább szükség a munkaerőpiacon.

Nemcsak a vállalkozókat biztattuk arra a koronavírus-válság alatt, hogy innováljanak és ruházzanak be, hanem mi is innováltunk és mi is beruháztunk a jövőbe, ami azt jelenti, hogy az elmúlt négy évben lefektettük a már említett szak- és felnőttképzési pályakövetési rendszernek az alapjait. Ebből tudunk következtetni a munkaerőpiac átalakulására, tudunk következtetni az ágazati kapcsolatok mérlegéből. Most jelentették be a CETL akkumulátorgyár debreceni beruházását. Mi már egy ideje készülünk arra, hogy ezt bejelentik és tudjuk jól, hogy 8-9 ezer munkavállalóra ott bizony szükség lesz. Vannak köztük szakképzettséggel rendelkezők, speciális szakképzettséggel rendelkezők és vannak fölsőfokú végzettséggel rendelkezők, akiket nekünk ki kell képezni. Például el kell indítanunk Magyarországon az akkumulátormérnök-képzést, de a járműmérnökképzést például a Debreceni Egyetemen már évekkel ezelőtt elindítottuk, még mielőtt a BMV-beruházást bejelentették volna.

Ez azt is jelenti, hogy az egyetemeknek is meglehetősen szoros kapcsolatban kell lenni a munkaerőpiac, illetve a gazdaság szereplőivel? A jövő sikerének ez a záloga?

Egyértelműen az a záloga, hogy lesznek-e magyar tulajdonban olyan vállalkozások, amelyek kintről haza tudják hozni a pénzt, tehát export-versenyképesek, olyan termékeket és olyan szolgáltatásokat tudnak fejleszteni, amelyek megállják a helyüket a világpiacokon. Ezt kétféleképpen lehet, vagy valaki rácsatlakozik egy globális vállalkozásnak a hullámára, amely itt Magyarországon beruház, mivel ezek a globális vállalkozások uralják a piacokat, nekik van elsőkézből információjuk arra, hogy merre tartanak a piacok és mik a piaci igények. Minket, magyarokat pedig ezek a globális szereplők, akik idejönnek Magyarországra és láttak már más országot, kreatívabbnak tartanak az átlagnál, másképpen gondolkodunk, problémamegoldók vagyunk. És mi keressük azokat a felfedező, vállalkozó szellemű fiatalokat, erről szól a Hungarian Startup University program, ami megint csak egyedülálló a világban, tavaly négyezer egyetemi hallgatót képeztünk ki arra, hogy ő ötletből vállalkozást tudjon építeni, és aztán kétszáz ötletre adtunk hárommillió forintot, hogy a következő félévben a vállalkozását továbbfejlessze. Ebből húszat kiválasztottak a piaci szereplők és ötnek beruháztak a cégébe. És vannak egyébként olyan magyar, évek-évtizedek óta működő kis- és középvállalkozások, amelyek már rendelkeznek saját termék- és szolgáltatásportfolióval és egy magasabb szintről tudnak elrugaszkodni. Ők is a globális multicégeken fölnőve, az ő problémáikra választ adva vagy egy forradalmian új ötlettel ki tudnak törni a világpiacokra, őket támogatjuk azzal, hogy az egyetemeinket nyitottabbá tesszük a környezetükre és úgy támogatjuk a vállalkozásainkat a saját termék- és szolgáltatásfejlesztésükben, hogy közben együttműködnek az egyetemekkel, mert azt szeretnék, ha az a tudás, ami a vállalkozásoknál keletkezik, az valamilyen közösségi tudássá válna és másokat is arra inspirálna, hogy felfedezővé váljanak és saját termékeket és szolgáltatásokat fejlesszenek.

Hogyan látja, minden tekintetben adott a magyarországi felsőoktatásban most az esélyegyenlőség? Egy kevésbé tehetős vidéki család nagyon tehetséges, szorgalmas, jó képességű gyereke viszonylag egyenes úton bejuthat egy budapesti, elit egyetemre?

Az, hogy száz pontot az egyetemek maguk adhatnak oda a hallgatóknak a felvételi során, abból indul ki, hogy ők jobban ki tudják választani azokat a hallgatókat, akiket aztán végig tudnak vinni vinni. És pont a Corvinus Egyetemet szerettem volna fölhozni példának, mert a hátrányosabb helyzetű gyerekeket nagyobb pontszámmal szeretnék támogatni abban, hogy esélyt kapjanak arra, hogy egy elit egyetemre bekerüljenek. Nagyon sokat dolgozunk azon, hogy azokon a gyerekeken segítsünk, akik olyan kistelepüléseken élnek, amik a munka- és továbbtanulási lehetőségektől távol esnek. Ugyanis azt látjuk, hogy az országos átlag a tekintetben, hogy valaki csak általános iskolai végzettséget szerez, az 12 százalék. Viszont vannak olyan települések, ahol ez 54 százalék. Azért hoztuk létre a Tanítsunk Magyarországért programot, hogy ilyen gyerekeknek megmutassuk, hatodikos, hetedikes, nyolcadikos korukban a településükön túli világot. Ezt a programot Hajnal Gabriellával, a Klebelsberg Központ elnökével és Horváth Zitával, az akkor még felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárral, aki most a Miskolci Egyetem rektora, együtt alapítottuk. Most szeptemberben lesz három éve, hogy elkezdődött az első mentorálás, és ha lehetek egy kicsit személyes, a doktori disszertációmból nőtt ki ez a program. Elmentem ezekre a településekre, azt vizsgáltam, hogy miért van az, hogy 54 százalékban ezek a gyerekek csak általános iskolai végzettséget szereznek. Aztán kiderült, hogy 99 százalékban továbbtanulnak és középfokon morzsolódnak le, és ez azért van, mert ezek a gyerekek 14 éves korukig alig vagy soha nem is hagyták el a településük határát, ezért számukra a közösségváltás és a rendszeres utazás is megpróbáltatás. De ha egyetemista mentorok melléjük szegődnek és megmutatják nekik a településükön túli világ izgalmait, a munkalehetőségeket, a továbbtanulási lehetőségeket, a kikapcsolódási lehetőségeket és fölmérik a tehetségüket, a képességeiket, és azt mondják nekik, hogy figyeljetek, ti ezekkel a képességekkel ezt az iskolát biztosan el tudjátok végezni. Ha ezt a szakképzést elvégzitek, akkor nagy valószínűséggel ennyit fogtok keresni, így fogtok tudni élni, fogjátok tudni segíteni a családotokat, akkor az egy olyan motivációt jelent, ami átsegíti ezeket a gyerekeket azokon a megpróbáltatásokon, amelyeken korábban nem tudtak átvergődni.

A felsőoktatás felé vezető utat szeretnék úgymond kikövezni, vagy akár a szakképzés felé is kínál lehetőségeket ez a program?

Az a célunk, hogy minden általános iskolás Magyarországon 2030-ra rendelkezzen szakmával vagy ha a képességei erre lehetőséget teremtenek, akkor tanuljon tovább, és a szakképzésünket is így alakítottuk át. Megnéztük a nemzetközi arányokat. Nálunk 50 százalék volt a gimnáziumba jelentkezők aránya és valamivel kevesebb mint 50 százalék a szakképzésbe jelentkezők aránya. Tavaly már 39 százalék volt a gimnáziumba jelentkezők aránya és 61 százaléka valamilyen szakmát adó képzésbe, lehet az technikum is, ami érettségit ad és utána szakmát.

A technikumot most már a mérnökképzés előszobájaként szokták emlegetni, tehát ott már van egy átmenet a felsőoktatás irányába?

Pontosan, és ez nem egy ördögtől való átalakulás. A sikeres nyugati országokban a középfokon szakmát szerzők aránya 60-80 százalék. Mi is szeretnénk odáig eljutni, hogy Magyarországon középfokon a szakmát szerzők aránya 60-80 százalék körülre emelkedjen, mert akinek van szakmája, az a jég hátán is megél. Ő adja a gazdaság törzsét. Az egyetemeinket és a szakképzésünket úgy alakítjuk át, hogy a szakképzésből egyszerű legyen az egyetemre történő átmenet és az egyetemeken pedig felnőttként könnyebb legyen krediteket szerezni. Például, ha valaki majd egy online marketingképzést el akar végezni, nem biztos, hogy el kell végeznie egy egyetemi bachelor képzést vagy egy mesterképzést, hanem azt a három tárgyat, ami őt online marketinges szakemberré teszi, elvégezheti az egyetemen, kap egy mikrotanúsítványt és később adott esetben szorgosan gyűjtve még további krediteket, akár még egy diplomát is szerezhet majd.