Tajvan körül január második felében megerősödött az Egyesült Államok és Kína katonai tevékenysége. Donald Trump távozása előtt feloldotta az összes Tajvannal szembeni önként vállalt amerikai korlátozást. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Ennek különösebb jelentősége nincsen, inkább gesztusokról van szó, hogy fogadnak-e tajvani politikusokat, elnöknek nevezik-e a tajvani vezetőt. Tesztelik egymást az amerikaiak meg a kínaiak, elsősorban persze a kínaiak tesztelik az új Biden-féle vezetést, hogy megtudják, meddig hajlandó a Biden-adminisztráció elmenni adott esetben Tajvan védelmében, illetve picit rá is akarnak ijeszteni az új amerikai adminisztrációra, hogy ne nagyon kavarjatok Tajvan körül.

Jelen pillanatban mi Tajvan nemzetközi státusza?

A nemzetközi joggal foglalkozók vitatkozni szoktak erről, mert nincsen az államnak egyértelmű definíciója. Tajvannak, a magát kínai köztársaságnak nevező valaminek van területe, vannak állampolgárai, van főhatalma az állampolgárai felett, tehát működik kormánya, hadserege, rendőrsége, tehát de facto államként működik. Ami hiányos, az a nemzetközi elismertsége. Most Tajvant tizegynéhány miniállam ismeri el, ezért megkérdőjelezhető, hogy itt egy valódi államról van-e szó, de az biztos, hogy létezik, él és virul.

A másik oldalról Peking pedig azt mondja, hogy Tajvan a Kínai Népköztársaság része volt és jelenleg is az.

Peking azt mondja, hogy 1949-ben az a Kínai Köztársaság, amelynek a kormányzata Tajvan szigetére menekült, megszűnt, és valójában Tajvan a Kínai Népköztársaságnak egy tartománya. De a tényleges helyzet az, hogy a Kínai Népköztársaság ezt a szigetet soha nem uralta. Bonyolítja a dolgot, hogy nem arról van szó, hogy Tajvan független szeretne lenni, tulajdonképpen ő magát Kínának nevezi, tehát Tajvan sem ismeri el Pekinget. Természetesen nincsen élő területi követelése a Kínai Népköztársasággal szemben, de saját magukat Kína legitim képviselőinek tartják.

Biden beiktatása után Peking jelezte, hogy tengeri hadgyakorlatot tart a dél-kínai tenger térségében, közben pedig kínai harci gépek kétszer is berepültek Tajvan légvédelmi övezetébe. Ez a rendes ügymenet lenne, ha nem lenne éppen elnökváltás Amerikában, vagy egyértelmű üzenet az új adminisztrációnak?

Berepülések voltak az elmúlt években bőven a tajvani felségvizek fölé, de azt a Kínai Népköztársaság a saját belső vizeinek tartja, tehát ő ezt nem tartja agressziónak. Egyértelműen azt mutatják, hogy egyrészt tesztelni akarják az amerikaiakat, másrészt megmutatni, hogy ki az úr a háznál a környéken.

A Biden-adminisztráció, válaszul a berepülésekre, repülőgéphordozót küldött a térségbe. Mi lehet a cél?

Ahogy a kínaiak meg akarják mutatni Bidennek, hogy ki az úr a háznál, úgy Bidenék is meg akarják mutatni a kínaiaknak, hogy azért mindent nem tűrnek el. Az USA 1979-ben megszakította a diplomáciai kapcsolatait Tajvannal, és felvette a népköztársasággal, de még ’79-ben törvényi kötelezettséget vállalt arra, hogy Tajvant továbbra is fontos partnernek tartja és részt vesz a megvédésében. Hogy ez milyen mértékű védelmet jelent, az nem egyértelmű ebben a törvényben. Ez egy olyan nagyhatalmi játék, amely évtizedek óta megy és valószínűleg még évtizedig menni is fog.

Változott valamelyest a pekingi kommunikáció? Mert mintha az elmúlt években nem lettek volna ennyire egyértelmű üzenetek.

A tartalom nem nagyon változott, a sűrűsége meg a stílusa fokozódott. A 2000-es évek közepe óta egy kínai népköztársasági törvény kötelezi a mindenkori kínai kormányt, ha Tajvan kimondaná a függetlenségét, akkor a népköztársaságnak különösebb mérlegelés nélkül azonnal katonai akciót kell indítani ellene. Tehát tartalmilag semmiféle újdonság nincsen.

Az üzenet keménységével párhuzamban lehet az, hogy a kínai haderő az elmúlt 10-15 évben igencsak modernizálódott?

Természetesen valaki annál magabiztosabb, annál határozottabb, sőt, akár agresszívebb, minél erősebb a hadereje, és a kínai hangnem változása lekövette a kínai haderő fejlődését is. Különösen azokat a területeket erősítették meg, amelyek arra szolgálnak, hogy az ellenséget távol tartsák Kína partjaitól, ez az úgynevezett területmegtagadó képesség.

Lehet bármifajta változás a közeljövőben Peking tajvani megítélésében? Elképzelhető egy olyan jellegű jelentősebb beavatkozás, mint Hongkong esetében az új nemzetbiztonsági törvénnyel?

Hongkong mögött nem állt ott az Egyesült Államok, a visszatérését, amikor ez megtörtént 1997-ben, az egész nemzetközi közösség elfogadta. Az egy viszonylag tiszta történet. Tajvan esetében sokkal egyértelműbb az amerikai elkötelezettség, úgyhogy ahhoz valami nagyon extrém dolognak kéne történnie, hogy a kínaiak felvállaljanak egy nyílt katonai konfliktust, mert az elég könnyen világháborút jelentene.

Mi lehet akkor a célja Pekingnek és mi Washingtonnak Tajvannal?

A pekingi kormányzatnak a célja az az, hogy eltántorítsa a tajvaniakat attól, hogy kacsintgassanak a függetlenség felé. Az amerikaiaknak sem az a céljuk egyébként, hogy Tajvan függetlenné váljék, hanem hogy megmaradjon ez a status quo, és a fő riválisuknak a közelében, 120 kilométerre a kínai partoktól legyen egy Amerika-barát sziget.

Ha a térségben tovább nő a feszültség, az milyen hatással lehet a nemzetközi kereskedelemre és a világpolitikára?

Tajvan a high-tech értékláncokban nagyon magasan helyezkedik el és nagyon fontos összetevőket, elsősorban mikrochipeket gyárt, illetve tervez. Tajvan kihagyhatatlan jelen pillanatban a modern világból. Maga a kínai gazdaság is tajvani alkatrészeket vagy tajvani fejlesztésű alkatrészeket használ. Ez abból a szempontból jó hír, hogy valószínűleg nem fog a végtelenségig fokozódni a feszültség a térségben.

A pekingi kormányzat mennyire ismeri el ezeket a szoros gazdasági kapcsolatokat?

Pekingnek jó másfél évtizede már az az alapvető politikája, hogy magához csalogatja Tajvant, és halálos gazdasági öleléssel próbálja a tajvaniakat rávenni, hogy szeressenek ők is Kínához csatlakozni előbb-utóbb. A 2008-at követő két tajvani elnöki ciklusban meglehetősen Kína-barát elnök volt hatalmon, aki alatt újraindultak a közvetlen légi járatok, a hajójáratok, a postaforgalom. Tajvannak egyértelműen a legfontosabb külkereskedelmi partnere, legfontosabb befektetési célországa a Kínai Népköztársaság. Ezért is van Tajvan nagyon nehéz helyzetben, mert a politikai, biztonsági szempontból távol kellene tartania magát Kínától, már ha meg akarja őrizni az önállóságát, miközben a gazdasága ezer szálon összefonódott már a Kínai Népköztársasággal. A kínaiak erre rá is játszottak, Tajvan nem nagyon tud ugrálni a gazdasági kiszolgáltatottsága miatt, tehát ez egy tudatos kínai törekvésnek az eredménye.

Viszont másik irányból, Nyugatról vásárol fegyvereket.

Fegyvereket természetesen nem a fő ellenségtől, a Kínai Népköztársaságtól fog vásárolni. Ez az amerikaiaknak óriási üzletet jelent, a tajvaniaknak meg valamiféle biztonságot.

A tajvani haderő hogy képzelhető el?

Ez egy nagyon erős és fejlett hadsereg, amely ráadásul 1949 óta arra készül, hogy megvédje magát a szárazföldtől. A tajvaniaknak nem az a céljuk, hogy meg tudják védeni magukat, hanem az a céljuk, hogy nagyon költségessé tegyenek egy Tajvan elleni esetleges támadást, hogy ez annyira elhúzódjon, annyi véráldozattal járjon, olyan drága legyen, olyan társadalmi ára legyen Kínán belül, hogy a pekingi kormányzat inkább ne vállalja a kockázatot.

Ezért szokták rendre azt az opciót említeni, hogy egy tengeri blokáddal is tulajdonképpen olyan károkat tudna Peking okozni Tajvannak, hogy meggondolná magát?

Igen, de a kínai gazdaság is függ a tajvani tőkétől, a tajvani technológiától. Egy ilyen tengeri blokád nyilván a tajvaniakat tönkretenné, de Kínának is súlyos problémákat okozna. Nem hinném, hogy akár egy tengeri blokád, pláne egy katonai támadás ötlete komolyan felmerült volna Pekingben, leszámítva azt az esetet, ha egyszer csak kiáll egy tajvani vezető és azt mondja, hogy akkor kikiáltjuk a függetlenséget. Ebben az esetben nem lenne más választása Pekingnek, mint katonailag megtámadni, hiszen ez egy alapvető legitimációs kérdés Peking számára.

Akkor ezek szerint az elmúlt hetek eseményei egyáltalán nem jelentik azt, hogy tovább mennének?

Nem hinném, hogy bármelyik országban a döntéshozók öngyilkosok lennének. Inkább úgy értelmezném ezt az egészet, hogy ez a nagy kínai–amerikai versengésben az egyik kártya a nagy játszmában.

A kínai elnök az online davosi fórumon megtartott beszédében tőle nem megszokott módon elég egyértelműen fogalmazott: az erős nem mutogassa az izmait és ne rázza az öklét, mondta, illetve új hidegháború és a hierarchiaépítés veszélyéről beszélt. Mindez Amerikának, az új vezetésnek szólhatott?

Minden bizonnyal igen. A kínaiak a Trump-adminisztráció alatt nagyon sokat küszködtek az amerikai problémával. Most új korszak kezdődik a kínai–amerikai viszonyban is, viszont attól, hogy az amerikai elnök személye változott, a stratégiai ellentétek nem fognak megszűnni. A kínaiak ezekkel az üzengetésekkel egyrészt Amerikát próbálják rávenni arra, hogy változtasson a Kína-ellenes politikáján, másrészt a világnak is azt üzenik, hogy itt van az USA, amely megbízhatatlan, agresszív, meg beavatkozik más országoknak a belügyeibe, és itt van a megbízható, régi öreg barát Kína, amely mint egy cuki pandamaci csak arra vár, hogy megsimogassák.

Viszont most mintha Kína mutogatná az izmait, és egyértelmű a törekvése, hogy átvegye a felügyeletet a Csendes-óceán térségében.

Azt soha nem lehet mondani, hogy ne lenne egy politikusnak a tettei és a szavai között ellentét. Ez a politikában egy megszokott dolog. A kínai külpolitikában kijelöltek olyan úgynevezett magérdekeket, amelyeknek a védelme érdekében elmennek a falig. Ezek a szuverenitáskérdések, hogy hova tartozik Tajvan, hova tartozik Tibet, hova tartoznak a dél-kínai tengeri szigetek, erről nem nyitnak vitát a kínaiak. Ha ezeket feszegeti valaki, akkor ott kemény erőt is alkalmaznak, nem érdekli őket a presztízs, meg Kínának a megítélése. Az ezen kívüli érdekekről hajlandók a kínaiak vitát nyitni, ott hajlandók a kompromisszumra is.

És mire számítanak Joe Bidentől?

Nyilván először erőt akarnak mutatni, mert azt pontosan tudják, hogy Joe Bidenben nem föltétlenül a Kínai Népköztársaság legrégebbi, legszorosabb barátja kerül az amerikai elnöki tisztségbe. Továbbra is arra számíthatnak, hogy Amerika feltörekvő riválisként tekint Kínára, amelyet vissza kell szorítani. A két elnökjelölt a kampányban azon vetélkedett, hogy ki tud keményebbeket mondani Kínáról. Tehát nem hinném, hogy a kínaiak bármi jóra számítanak Bidentől. Valószínűleg a stílus változására számítanak.

Mik lehetnek a főbb kapcsolódási és a főbb ütközési pontok a két ország között a következő években?

Az amerikai és a kínai gazdaság össze van nőve, ez Trump alatt sem változott, Amerika továbbra is nagyon fontos befektető Kínában, nagyon fontos kereskedelmi partnere Kínának, nagyon fontos technológiaforrása Kínának, illetve az amerikaiak is kínai ruhákban járnak, meg kínai eszközöket használnak, tehát a gazdasági kapcsolatok fenntartása alapvetően mind a két félnek az érdeke. Vannak a nagy globális problémák, mint a globális felmelegedés, a nemzetközi terrorizmus vagy a tömegpusztító fegyverek elterjedése, és alapvetően az érdekeik megegyeznek, ezeken a területeken nagyon jól együtt tudnak működni, de minden más területen vetélkedni fognak egymással. Azt látjuk, hogy az amerikaiak féltik a pozícióikat, a kínaiak pedig építgetik ki a pozícióikat, és a kínaiak csak az amerikaiaknak a kárára tudnak pozíciót szerezni, úgyhogy nem nagyon lesz olyan ország, kontinens, életterület, ipari szféra, ahol nem fogunk látni vitákat, konfliktusokat.

Donald Trump elnökként elmondott utolsó beszédében, mielőtt felszállt az elnöki különgépre, még egyszer utoljára kínai vírusnak nevezte az új koronavírust. Mi a helyzet most Kínában, mit tudunk a betegség terjedéséről?

Biden viszont elítélte ezt a kínai vírusozást, rögtön tett egy gesztust a kínaiaknak az új adminisztráció. A vírust Kínában gyakorlatilag legyőzték, még lokális góckezdemények vannak, gyakorlatilag Kínát bezárták egy buborékba tavaly januárban, és megszüntették a fertőzési láncokat az országon belül. A vírus tulajdonképpen eltűnt Kínából, és miután a külső határokat lezárták, nagyon nehéz Kínába bejutni és visszavinni oda a vírust, ezért sikerült az új gócpontok kialakulását jórészt megakadályozni. Nem száz százalékosan, de bárhol, ha akár egy fertőzöttet találnak, akkor azonnal az egész öt- vagy tízmilliós várost is lezárják és letesztelik, nem hagynak esélyt a vírusnak.

Mennyire beszélnek nyíltan a központi médiában a vírusról, a vírus terjedéséről és a gócpontokról?

Amióta rájöttek, hogy egy járványt nem lehet titkolózással megfogni, gyakorlatilag tavaly február óta folyamatos a tájékoztatás és teljesen nyíltan beszélnek. Egy picit talán túl is hangsúlyozzák a vírus fenyegetését. Nyilván itt az a kommunikációs szempont játszik szerepet, hogy mi vagyunk az a kormány, amely megvéd titeket a vírustól.

Január második felében érkeztek meg a WHO munkatársai Vuhanba, hogy megvizsgálják, honnan és hogyan indulhatott a világjárvány. Mekkora segítséget kapnak Kínától?

Ez elképesztően érzékeny kérdés Kína számára, hogy mi is történt Vuhanban és ki követett el ott hibákat. Ez egy nagyon fontos politikai és kommunikációs kérdés is, és a kínai rendszert ismerve, nem lesznek száz százalékig őszinték a WHO-ellenőrökkel. A WHO-delegáció is nagyon sok mindentől el lesz zárva, szerintem olyan dolgoktól is, amit nyugodtan megismerhetnének, mert én nem hinném, hogy a kínai hatóságok tisztában vannak vele, hogy hogyan is indult ez a vírus.

Akkor tulajdonképpen a WHO, az Egészségügyi Világszervezet is úgy küldött oda egy vizsgálóbizottságot, hogy tudja, viszonylag kevés dolgot fognak ott megtudni?

Nem hinném, hogy a WHO-ellenőröknek lennének olyan illúzióik, hogy most ők aztán az igazságnak a százszázalékos birtokában lesznek majd. Ez egyébként nemcsak a hatóságokon múlik. Lehet, hogy tényleg senki az égvilágon nem tudja, hogyan alakult ki ez a változata a vírusnak, és lehet, hogy ezt soha nem fogjuk megtudni.

A lakosság oltása hogy zajlik Kínában?

Erről nagyon töredékesek a hírek, de Kínában olyan mértékig nem volt jelen vírus az elmúlt egy évben, hogy nem tartották különösen fontosnak az emberek gyors beoltását. Fejlesztették a vakcinát gőzerővel, de például Kínán belül nem is tudták tesztelni, mert nem volt elég beteg, ezért külföldön tesztelték a vakcinákat. A vírusfejlesztő cégek például saját alkalmazottaikat beoltották, akik nagy veszélynek vannak kitéve, meg olyanokat, akik gyakran találkozhatnak fertőzött személlyel. Tömeges kampányok nem indultak, Kínában az egészségügy üzleti alapon működik, bizonyos tartományokban el lehet menni a patikába, és az ember kiválthatja a vakcinát és beadathatja magának.

Akkor ezért lehet, hogy Kína akkora kapacitással rendelkezne a vakcina-előállításban, hogy akár milliószámra tudnak külföldre is oltóanyagot vinni?

Egyrészt Kínában eleve óriási kapacitások vannak, ha bármelyikünk benéz otthon a gyógyszeres dobozkájába, jó eséllyel van ott kínai hatóanyagot tartalmazó szer, mert már a nyugati gyógyszergyárak is kínai alapanyagokból dolgoznak. Ha ezeket a gyártókapacitásokat egy terméknek az előállítására állítják rá, akkor ott pillanatok alatt rengeteg vakcinát elő tudnak állítani. A másik ok pedig valóban az, hogy nincsen sürgető szükség otthon arra, hogy a kínai populációt átoltsák.

Peking a vakcinaszállításokról elsősorban humanitárius okok, üzleti érdekek alapján dönt, vagy ez is a kínai politikai befolyásszerzés eszköze?

A vakcinagyártók üzleti vállalkozások, nekik profitot kell termelni, de teljesen természetes, hogy az üzleti meg a politikai számítások időnként szembe mennek egymással, időnként erősítik egymást. Nyilván ilyenkor a kínai állam is beleszól abba, hogy hova kéne vinni, hova nem.

Hogyan érinti Kínát a koronavírus-járvány nemzetközi gazdasági következménye?

A kínai gazdaság, ha más gazdaságokhoz hasonlítjuk, akkor elég szépen elműködik. Tavaly is egy-két százalékos GDP-növekedést produkált, miközben az egész világgazdaság több mint négy százalékkal zuhant. Így is komoly veszteségeket okozott Kínának a járvány, és ennek egy részét a külföldi felvevőpiacok visszaesése okozta. Bár azért nincsen arról szó, hogy összeomlottak volna az exportpiacai, hiszen azokra a termékekre a külvilágnak, amiket Kína előállít, továbbra is szüksége van.

A nemzetközi légiközlekedés visszaesése hatással van a kínai kivitelre?

A kínaiak azért abban nagyon ügyesek, hogy ha egy ajtó becsukódik, akkor gyorsan észreveszik, hogy hol nyílik ki az ablak, tehát egy pillanat alatt át tudtak állni a szállítás más módjaira is. Tehát a légiközlekedés visszaesése óriási károkat nem okozott Kínának. A belföldi turizmust viszont kifejezetten elősegítette a lezárás, hiszen az a 150 millió kínai, aki tavalyelőtt külföldre utazott, most otthon maradt, és otthon költötte a pénzét.

Nemrégiben befektetési megállapodást kötött Kína az Európai Unióval. Ez is egyfajta menekülés lenne?

Inkább egy hosszabb távú stratégiai számításról van szó. Ez már hét éve volt tárgyalás alatt, csak sem Kína, sem az EU nem akart engedni a számára fontos dolgokban. Most viszont sok szempontból hirtelen egybeestek az érdekek, és a hét éve álló megállapodási tárgyalásokat felgyorsították, és december 30-án meg tudták kötni. Ez tulajdonképpen a kínaiak szempontjából egy stratégiai győzelem az amerikaiak felett, és az európai vezetők számára is győzelem, mert ez a megállapodás hatalmas lehetőséget teremt nagy európai cégeknek, hogy a kínai piacon még inkább jelen lehessenek.

Mennyivel lesz könnyebb a kereskedés?

Az érdekesség az, hogy nem kötötték meg a megállapodást, csak ünnepélyesen bejelentették, hogy majd meg fogják kötni, ez valószínűleg egy év múlva lesz esedékes. Ha be is tartja mind a két fél, ez azt jelenti, hogy az európai cégek akkora szabadságot kapnak a befektetésekre Kínában, mint amekkorával a kínai cégek már eddig is rendelkeztek az EU-ban. Például ha az ember elmegy Kínába és alapítani akar egy céget, akkor nem kell egy kínai partnert találnia, hogy közös vállalatot hozzanak létre, hanem száz százalékig külföldi tulajdonban maradhat egy Kínában működő és termelő cég.

Merthogy eddig volt egy szabály a vegyes vállalatokra, illetve a külföldi befektetésre.

Így igaz, különösen azokon a területeken, ahol a technológiának nagy szerepe van. Mondjuk egy német autógyár kénytelen volt társulni egy kínai autógyárral, hogy Kínában gyárat üzemeltethessen. Ez remek alkalmat ad például a technológia átvételére, ellesésére a kínai partnereknek. Sokkal nagyobb biztonságban tudhatják majd az európai cégek a szellemi tulajdoni jogaikat Kínában.

Más országnak vagy területnek van már hasonló megállapodása Kínával?

Ennyire átfogó, ekkora szabadságot biztosító megállapodása nincsen Kínának. Egy picit hasonlót pont egy éve az amerikaiakkal kötöttek a kínaiak, de az nem volt ennyire kiterjedt. Akkor még Donald Trumppal a kereskedelmi háború során megegyeztek bizonyos engedményeknek a biztosításáról.