Hova érdemes tenni a hetedik világbajnoki cím megszerzése után Lewis Hamilton helyét a Forma–1-ben, illetve a nemzetközi sportéletben?

A legelfogultabbakat leszámítva a Forma–1-ben mindenki nagyon magasra teszi, a legmagasabb polcok valamelyikére, ha nem a legtetejére. Hamilton van olyan formátumú versenyző, hogy a teljes nemzetközi sportélet legnagyobb klasszisai közé sorolhatjuk. Ezt azért mondom nagyon nehéz szívvel, mert én örülnék a legjobban, ha évről évre parázs világbajnoki csatákat közvetíthetnék. Sajnos a hibrid-éra teljesen más képet fest, főleg a Mercedes hegemóniája miatt, és az előnyét Hamilton nagyon hatékonyan kihasználta.

2016-ban Nico Rosberg jó teljesítménnyel nyert, de Hamiltont technikai gondok is hátráltatták. A britnek így sem kell szégyenkeznie, a Mercedesnél eddig töltött nyolc évéből hatszor is világbajnok lett.

Valóban, ez óriási úthenger mind a Mercedes, mind Hamilton szempontjából. 2013-ban, az építkezés korszakában került oda, majd Rosberg és Bottas mellett hat vb-t behúzott. 2016-ban Rosberg a szezon elején szerzett előnyét tudta megőrizni, és mindent bele kellett adnia, hogy világbajnok legyen. Egy domináns csapattal is csak olyan pilóták tudtak eddig állandóan nyerni, akikre nagyon építettek, lásd Michael Schumacher, akinek a klasszisa nem megkérdőjelezhető, vagy azok, akik mellett nagyon-nagyon sűrűn rotálódtak a pilóták.

Amikor Hamilton 2007-ben megérkezett a Forma–1-be, mindenki azt hitte, hogy Fernando Alonso nagy korszakában járunk. Ehhez képest a spanyol több vb-címet már nem szerzett, Hamilton viszont mostanra beérte és több mutatóban megelőzte Schumachert.

Messze átlagon felüli tehetséggel áldotta meg a sors, persze kellett hozzá a rengeteg munkája és a McLaren segítsége is. Látunk nem egy olyan pilótát, aki nevelőprogramból kikerülve soha többet nem kap lehetőséget, vagy csak később, többnyire kényszerből merül fel a neve. Aki nagy esélyt kap fiatalon, annak sincs még azért kikövezve az útja a Forma–1-ig, hoznia kell a sikereket, a bajnoki címeket, és ezt megtette Hamilton, de rajta kívül még sokan megtették. Példaképpen Hülkenberg 2010-ben debütált, Hamilton meg 2007-ben, de előtte Hülkenberg is mindent letarolt a Forma–1-ig vezető úton. Ehhez képest nézzük meg, hol tart: közel 180 Forma–1-es futammal még dobogója sincs, nem biztos a visszatérése sem, Hamiltonnak meg összejött eddig hét világbajnoki cím. Egyébként ha Hamilton nem érkezik meg 2007-ben a McLarenhez, akkor Alonso valószínűleg behúzza a szezont, majd a következőt is a wokingiakkal...

Alonso rajongói keserűen gondolhatnak arra, hogy neki végül csak két vb-cím jutott, miközben Schumachernek és Hamiltonnak eddig hét-hét, utóbbi ráadásul még szaporíthatja a vb-címek számát. Persze a spanyol visszatér a Renault-val, de nem világbajnoki esélyesként.

Nem lehet világbajnoki címekkel patikamérlegen megmérni, hogy kinek milyen a teljesítménye, és ki mennyire kiemelkedő versenyzője a Forma–1-nek, Aki már meg tudja ismételni a vb-sikerét, nálam extraklasszis, Alonso pedig az elmúlt két évtized az egyik legmeghatározóbb, legjobb pilótája.

Sebastian Vettel vb-címek számában 4-1-re is vezetett Hamiltonnal szemben, most 7-4-es vesztésre áll, és nem úgy tűnik, hogy lesz esélye egyenlíteni.

Isztambulban végre megcsillantott valamit régi nagyságából, teljesen hiba nélkül ment. Én továbbra sem írom le Vettelt, van benne tartalék, habár nagyon sok motivációt veszített, és elsősorban – sőt, szinte kizárólag – mentális problémák vezettek ahhoz a formahanyatláshoz, amelyet láttunk tőle az elmúlt két évben. Új környezet vár rá jövőre az Aston Martinnál, és az autó képes meglepetésekre. Lehet vele talán pole pozíciót és akár futamgyőzelmeket is szerezni, de nagy átlagban egy erős középmezőnybeli csapat autójába ülhet a német. Ahhoz, hogy egy ilyen autóval rendszeresen dobogókért küzdjön az ember, kell az a klasszis adottság, amely Vettelben a négy világbajnoki évében és még utána is jó ideig megvolt. Szerintem nem veszthette el a zsigeri képességét. Nem tudom, hogy hány sportpszichológus foglalkozott vagy foglalkozik Vettellel, de nekem ő még fiatal ahhoz, hogy kiégjen.

Kérdés, hogy a csapat mennyire fog építeni rá Lance Stroll, a csapattulajdonos fia mellett...

Három pilóta mellett van nagyon nehéz élete ma a Forma–1-es versenyzőknek: Hamilton, Verstappen és Leclerc. Ők a leggyilkosabb karakterek is. Sok szempontból hasonlítanak, néhány szempontból nem, de az a fajta gyilkos ösztön, mindenáron való érvényesülés, amely kell ahhoz, hogy valakiből világbajnok legyen bármilyen sportágban, bennük megvan. Azért Lance Stroll jóval kisebb falat, még akkor is, ha a családé vagy az édesapjáé részben a csapat. Strollnak sem a tapasztalata, sem a magabiztossága nincs még meg, és feltehetően inkább csak tanulhat Vetteltől, aki emellett márkanagykövet lesz, a szerződése is így szól. Megjelenhet James Bond-filmekben, sok-sok eseményen használják őt az utcai autók promotálására, amit Stroll-lal még nem lehetne megtenni. Vettel viszont ilyen, és éppen ezért szerintem a következő két-három évben az Astonnál teljesen biztos a helye, ha csak nem esnek nagyon-nagyon súlyosan pofára 2021-ben.

Ha már Leclerc-t megemlítette, az önkritikája sem volt kicsi Isztambulban. Az utolsó körben két pozíciót veszített, lemaradt a dobogóról, és percekig szidta magát a csapatrádióban.

Leclerc nagyon meg akar felelni annak a képnek, amelyet a Ferrariban versenyzés támaszt vele szemben. Szerintem csapaton belül tudják, hogy milyen jól teljesít, remek helyeket fogott idén is. Még túl fiatal hozzá, hogy teljesen fölvállalja saját magát, habár egy szerethető figura azzal együtt, hogy ő is az a fajta bérgyilkos, aki – ha kell – csípőből tüzel. Sokszor viszont még próbál a jó fiú jelmezében maradni, miközben nagyon nehéz abban maradnia, mert a versenyzése kiváló. Az isztambulihoz hasonló hibája pedig bárkinek lehet. Próbál egy kicsit vívni azzal, hogy ő mennyire lehet kemény, és mennyire lehet ez a kedves sármőr, akit mindenki szeret. Azt érzem, hogy viselkedik, és ebből jönnek ezek a hosszas rádiózások, amikor nagyon-nagyon szidja magát. Ha ezt levetkőzi, és elfogadja azt, hogy mindig mindenkinél lesznek hibák, és csak annyit mond a rádióban ilyenkor, hogy bocs, fiúk, majd utána még mindenkitől elnézést kér négyszemközt, akkor is el vannak rendezve a dolgok, mert a következő jó teljesítményével úgyis felülír mindent. Most tanulja, hogy kell valakinek nagy sztárnak lennie a Forma–1-ben, mert azzá vált már ennyi idő alatt, és a Ferrari-szerződése 2024 végéig tart. Picit még küzd azzal, hogy ő a Ferrari vezérpilótája, jön mellé Sainz, de egyértelműen ő lesz az első számú versenyző. Ez túl nagy nyomás még neki, és szerintem ennek látjuk a vadhajtásait ezekkel a rádiózásokkal.

Hamiltonnál arról szinte fölösleges is beszélni, hogy mennyire emelkedett ki a mezőnyből: 110 pont az előnye Bottasszal szemben, így lett behozhatatlan három futammal a vége előtt, és tíz futamgyőzelem a mérlege az eddigi tizennégy versenyen. Ezek olyan adatok, amelyek gyakorlatilag nem véletlenül vonják maguk után a Michael Schumacher-féle párhuzamokat.

Vannak dolgok, amelyeket nem nagyon kell megmagyarázni. Nem vagyok az a statisztikabújó, nyilván a fontosabbakat tudom, de próbálok inkább a számok mögé nézni. Vannak persze helyzetek, amikor a számok önmagukban mindent elmondanak, és ez pont az az eset. Bottas két futamot nyert, négyszer verte az időmérőn, másnak pedig szemernyi esélye sem volt vb-t nyerni, még Verstappennek sem, hiába vezetett szenzációsan az év nagy részében. Ott van Bottas ugyanabban az autóban, mint Hamilton, viszonylag közel tud hozzá maradni időmérőn, néha el is csípi, de a versenyteljesítménye 10-ből 7-szer elmarad tőle. Mindig az lesz a világbajnok pilóta, aki a jó átlagot hozza. Nem kérdés, hogy Hamilton megérdemelten nyert.

Nyilván Bottasról a valósnál rosszabb képet festett az isztambuli futam, hiszen nem volt műszakilag tökéletes állapotban a Mercedese, de hatszor megforogni nem dicsőség, élcsapatnál talán Felipe Massa csinált ilyet 2008-ban Silverstone-ban a Ferrarijával. Bottastól várhatunk-e bármilyen nagyobb dobást jövőre?

A futam végén nekem is eszembe jutott Massa 12 évvel ezelőtti piruettezése, amikor Hamilton a vízen járva nyert, de szándékosan már nem akartam szóba hozni, utólag már Massában nem akartam forgatni a kést, másrészt egy újabb olyan adalék lett volna, amellyel megint Hamiltont magasztaltam volna, amit önmagában megtettek az eredmények, tehát fölöslegesnek tartottam. Bottasnál egy kicsit azt érzem, mint jó 20 éve David Coulthardnál éreztem legtöbbször: minden évben Mika Häkkinen mellett elmondta, hogy a következő évben meglesz, összerakom magam. Igazából Coulthardnak részben hasonlóan zajlott a pályafutása Häkkinen mellett, mint ahogy Bottasnak Hamilton mellett. Talán nem ekkora különbséggel, de a finn járt a skót előtt. Igazából Coulthardnak egy igazán jó időszaka volt, amikor azt éreztem benne, hogy talán most lehet egy sorsforduló az életében: a repülőgép-balesete olyat váltott ki belőle, hogy akkor néhány futamra megváltozott. Tényleg elkezdett igazi állat módjára versenyezni, és akkor éreztem azt, hogy ha átlép önmagán, világbajnok lehet belőle, de aztán három-négy futam után visszatért a régi Coulthard. Nagyjából ugyanezt érzem Bottasnál: vannak időszakai, amikor fölszívja magát, vesz egy nagy levegőt és akkor csinál két jó futamot, összehoz egy jó évadkezdést, van egy jó időszaka a neki kedvezőbb pályákon, de utána mindig valahogy elejti a labdát. A hosszú szezon alatt nem lehet ezt kitartani egy levegővel. Van, amikor csak eddig ér valakinek a tehetsége, a tapasztalata, és minden, amit összerakott. Ez sem kevés, hiszen Bottas – ha nem Hamilton lenne a csapattársa a Mercedesben – akár világbajnok lehetne. Így viszont újra és újra ugyanazt a szezonképet látjuk kirajzolódni, és nem gondolom, hogy a negyedik együtt eltöltött szezonjuk után Bottas meg tudja változtatni az erőviszonyukat, és minél tovább tart ez a helyzet, annál inkább beidegződik, annál nehezebb lebontani ezeket a falakat. Nem látom, hogy Bottas ezt meg tudná tenni, talán majd George Russell, ha a Mercedes bevállalja 2022-től.

Hamilton még nem döntötte el, hogyan alakulnak a következő évei, a Forma–1-es pályafutásában mennyi van még?

Szerintem 2025 végéig elmegy. Szeretek a megérzéseimre hagyatkozni, mert ritkán csalnak meg, még akkor is, ha nem mindig van bennük logika. Hamilton jól érzi magát: megvan benne az akaraterő, frissnek érzi magát, összeszedettebb, mint valaha. Nem látszik rajta, hogy kikopott volna, nála minden a helyén van. A következő szezont végig fogja csinálni, nem is kérdés. 2022-ben jön az új szabályrendszer, erre ő nagyon kíváncsi, és hülye is lenne elengedni, mert simán benne van, hogy a Mercedes ugyanígy folytatja tovább.

Általában fél évvel a mezőny előtt jár a Mercedes. Előbb kezdi el fejleszteni az újat, és előbb hagyja abba az aktuális évi autóit.

Pont ez a lényeg: akármilyen rosszat is húz a Mercedes 2022-re, akkor is legalább egy szinten lesz a Red Bullal, a Ferrarival, a McLarennel vagy az Aston Martinnal. Van az az előny, amelyből simán eladhatnak, és még akkor is világbajnoki címet lehet menni. 2025-ben lesz 40 éves Hamilton, talán utána már mással akar foglalkozni. De most azt látom Hamiltonon, hogy élvezi ezt a helyzetet, szeret a csúcson lenni, és amíg itt van, ezt el fogja húzni. Kérdés, hogy mikor tréfálhatja meg Verstappen, Leclerc, esetleg Ricciardo. Hosszú távon nem szívesen maradna, hogy második-harmadik helyekért menjen, de amíg éppen az ő teljesítményének is köszönhetően megvan ez a dominancia, addig szerintem magától nem fogja ezt abbahagyni.

Nem lehet előre látni, de a sportolói karrierekben is el szokott érkezni egy-egy törés, akár sérülés vagy egy magánéletbeli gond. Amikor Nicole Scherzingerrel volt se veled, se nélküled jellegű kapcsolatban hét éven keresztül, Hamilton sem volt minden időszakban annyira magabiztos, 2010-ben és 2012-ben sem tudott világbajnok lenni, pedig volt rá több-kevesebb esélye. Mindenesetre a bemutatkozása óta nem hagyott ki egyetlenegy futamot sem, és már ez szinte páratlan stabilitást jelent 14 szezonon keresztül.

Most Rosco kutyával nagyobb szerencséje van, nyilván sokkal hűségesebb, ő van mellette az összes fotóján a versenyek között vagy a versenyhétvégeken, Scherzinger óta pedig csak futó kalandokról lehetett néha hallani. Hamilton magányos farkas, az a típus, éppen ezért ő sokkal könnyedebben kezeli akár a koronavírus körüli megszorításokat és a karantént, hasonlítsuk csak össze az egyaránt háromgyermekes Grosjeannal és Vettellel, náluk azért más motivációk is vannak. Hamilton csak magáért és a kutyájáért felelős, ez egy jóval nagyobb lelki szabadságot is ad neki, egy az egyben annak él, amit csinál. Van ebben egyfajta önzés, de hány sportolóról tudjuk ugyanezt elmondani, és Hamilton a helyzetének előnyeit elképesztő módon tudja maximalizálni. Senkit nem enged maga mellé fixen, nem engedi magát kibillenteni, és ez piszok jól működik nála.

Michael Schumacherről nagyon sokszor előkerül, hogy neki azért neccesebb évadjai és durvább húzásai is voltak, mint Lewis Hamiltonnak, akinél kirívó sportszerűtlenségre nem nagyon emlékszünk...

Összességében a Schumacherre jellemző zsigeri alattomosság nincs meg Hamiltonban. Biztos fölszisszennek most a Schumacher-rajongók, de ha magukba néznek, akkor pontosan tudják, hogy ha néhány manővert az ellenfél csinált volna, akkor elég hamar fölugrottak volna a fotelből, és kiabáltak volna csúnyákat. Hamiltonnál ez nincs meg, ugyanakkor amikor éles csatába került Rosberggel, ő is elment a határig, de tény, hogy általában belül maradt, ilyenkor maximum egy picit kitereli a másikat vagy nem engedi jól kigyorsítani. Ezekre még el lehetett mondani, hogy éppen belefért, vagy megpróbálta, így sikerült, aztán vagy megbüntették, vagy nem. Az ilyesmire Verstappen és néha Leclerc is hajlamos, Kvyatról, Grosjeanról vagy Magnussenről nem is beszélve. Ugyanakkor azt valóban nem lehetne elmondani Hamiltonról, hogy tisztátalan versenyző lenne, még ha az elmúlt bő egy évben Albon kétszer is pórul járt vele, de egyik sem volt szándékos mozdulat, és mindkettőért megbüntették. Hamiltonnak a teljes pályafutásában nagyon kevés kétséges megmozdulása volt.

Egy pilótának mennyire érdemes keménynek lennie a riválisokkal?

Itt nagyon kevés választja el a zsenit a hülyétől, aki azt az egy centit többször elméri, abból hülye lesz, aki túl hamar adja fel magát, túlságosan puhányan csinálja, azt kiröhögik a többiek, előbb-utóbb a szurkolói is kikezdik, hogy miért hagyja ott még nyitva az ajtót. Nagyon nehéz megtalálni, hogy hol van az a váltópont, ahol te még épphogy a szabályosság határán belül maradsz, és persze minden szituáció más és más.

Alexander Albon hosszú hetek óta igen nehéz helyzetben van, majdnem minden futamon hibázik, sokszor nagyon elmarad Verstappentől, és éppen ezért a dobogóra is csak egyszer állhatott fel ebben a szezonban.

Albon megrekedt egy szinten, tehát elkezdett fejlődni, tavaly viszonylag gyorsan belerázódott a Red Bullba, jobban, mint Gasly, jobban megérezte a vezethetőségét, de aztán nem tudja a teljesítményét feljebb tornázni. Kicsit ugyanaz a helyzet, mint Hamiltonnal és Bottasszal, csak nagyobb a különbség Verstappen és Albon között. A holland tényleg egy korszakos zseni, egy Hamilton-kvalitású versenyző, akivel nem jó egy csapatba kerülni, nem lehet ellene semmit tenni, miközben a Red Bullnak égető szüksége lenne egy legalább feleekkora különbségű csapattársra köridőben és főleg versenykörülmények között, éppen ezért tartom elodázhatatlannak azt, hogy Albont Sergio Perezre cserélje le 2021-re a Red Bull. Persze most úgy tűnik, a Red Bull a szezon végéig próbálja megadni Albonnak a lehetőséget, mert a csapatvezetők is látják, hogy a túl sok cserélgetés előbb-utóbb rossz vért szül, teljesen elveszi a kedvét, megöli a versenyzőt lelkileg. Perezzel viszont jól járna a csapat, pénzt is hoz, és a mezőny első harmadához tartozik a képességei alapján.

Idén három verseny még hátra van, az egyik legérdekesebb pedig most a konstruktőri világbajnokság harmadik helye, amely négy csapat között dőlhet el.

Eléggé összesűrűsödött a középmezőny, de továbbra is a Racing Point a fő esélyes, nemcsak a meglévő pontelőnye, hanem az autója és a meglévő lendülete miatt is. Az év végi hajrában a csapattagoknak is kell egy extra adag motiváció, és az isztambuli hétvége a Racing Pointnál nagyon sokat adott adrenalinból és örömből még úgy is, hogy Stroll versenye nem sikerült. Bahreinben jön két futam két pályaíven, ez a helyszín a Renault-nak hagyományosan kedvez, így ha a Racing Point elrontaná a hajrát, akkor azt inkább Ricciardóék használhatják ki. A McLarennek és a mostani motorja miatt a Ferrarinak nem fekszik annyira a szahíri pálya.

A következő idényben 23 futam is lehet, egy időpont szabad, a lehetséges helyszínekből van bőven, és láttuk ebben az évben is, hogy a beugró pályákon is lehetnek nagyon izgalmas versenyek.

Én örültem, hogy jöttek ezek a régi és új pályák, némelyiken persze piszok nehéz volt előzni. Nem azon múlik, hogy jó versenyeket látunk-e, hogy egy pálya klasszikus vagy sem, Hermann Tilke tervezte vagy sem, hanem azon, hogy mennyire van egymáshoz közel a mezőny, és a szabályok mennyire alapoznak meg annak, hogy viszonylag egymást könnyen követő autók küzdjenek a mezőnyben. A jövő évre nagy változások nem várhatók, a 2022-es szabályváltozások viszont alapot jelenthetnek egy kiélezettebb csatához.