A szakember elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a valóban cunamiként terjedő válság nem egyforma pozícióban találja az egyes államokat. Van, akiket sokkal keservesebben érint, konzekvenciái erősebbek, levonulása lassabb - Magyarország is ilyen, de szavai szerint az ország kizárólag saját gazdaságpolitikai baklövéseinek, politikai bátortalanságának, köszönheti mindezt.

Két problémát kellene orvosolni egyszerre

Mint mondta, hazánkat öt dolog miatt sújtja jobban a válság, mint más országokat. Az első, hogy a válság hatása és a magyar egyensúlyi problémák kezelése, azaz egy stabilizációs program időben és tartalmában összecsúszik. Miközben nálunk még az a probléma, hogy a 2000 és 2006 közötti tévedések konzekvenciáit próbáljuk meg valamelyest mérsékelni, azaz a kialakult hiányt csökkenteni, az állam eladósodottságát lefékezni, eközben érkezik egy olyan nemzetközi válság által kiváltott recessziós hatás, ami keresletet csökkent. Azaz a mi stabilizációs programunk összeadódik azzal a keresletcsökkentéssel, amit a válság közvetít.

Hogy miért érdekes ez? - tette fel a kérdést Békesi László. Mert ez a fajta eszköztelenség lehetetlenné teszi, hogy Magyarország azokkal az egyébként csak rövid távon és nem feltétlenül üdvözítő eszközökkel, mint amilyen a keresletélénkítés, az állam túlköltekezése, a bérek elszakítása a teljesítményektől, az ország egyszerűen nem tudja alkalmazni. Hozzátette: az ország önmagát fosztotta meg ezeknek az eszközöknek az alkalmazási lehetőségétől. "Ezt nem lehet a cunami terhére írni, ez a saját hülyeségünk" - jelentette ki.

Az egész ország eladósodott, ráadásul devizában

Második tételként az ország kitettségét említette, ami miatt a finanszírozási krízis rosszabbul érinti Magyarországot a világ többi országánál. Ennek oka az eladósodottság, amiben az állam is élen jár, de a lakosság és a vállalatok is. Szavai szerint ehhez egy alapvetően elhibázott monetáris politika vezetett, a túl erős forint miatt a belső kamatok évek óta olyan magasak, hogy hitelt csak devizában érte meg felvenni. A világban eközben pénzbőség volt, és ennek velejárója az alacsony kamat. Szavai szerint az összes lejáró államadósság devizában denominált részaránya nem haladja meg az egyharmadot - tehát az még tartható is lenne -, de a lakosság és a vállalkozások adósságállománya több mint kétharmadban devizában van, így ezek törlesztőrészleteit devizában kell előteremteni. A pénzpiacok kiszáradása így Magyarországot lényegesen erőteljesebben érinti, mint a többi országot.

Harmadik okként az ország duális gazdaságát említette, mint mondta, ez az elmúlt húsz év eredménye. Erre két dolog jellemző: az igazán versenyképes kapacitások - amelyek csúcstechnológiát használnak és képesek a világpiacon pozíciókat elérni - a konjunktúrára leginkább érzékeny iparágakban alakultak ki, azaz a gépiparban, az informatikában, a logisztikában, a turizmusban, a kereskedelemben. Ha a konjunktúra visszaesik, akkor a kereslet elsősorban ezeken a területeken esik vissza - mutatott rá Békesi László, hozzátéve: ezért is okoz lényegesen nagyobb visszaesést nálunk a recesszió, mint más országokban.

Rossz szerkezetű gazdaság

Mint mondta, a duális szerkezet második eleme a kis- és közepes vállalkozásoknak azon része, amelyek nem valódi, hanem kényszervállalkozások. "Tudjuk jól, hogy a mai 800 ezer körüli vállalkozás jelentős része azért jött létre, mert az összeomló állami nagyipar után megszűnő munkahelyek után alibi tevékenységgel kezdték a működésüket. Abból élnek, hogy nem tesznek mást, mint a családfenntartás, lakásfenntartás, autófenntartás költségeit vállalkozási költségként számolják el, így aztán nem fizetnek adót, járulékot. Gyakorlatilag az életképességük múlik ezen, termékeiket és szolgáltatásaikat a jövőben sem fogja senki megvenni, mert nincs rájuk szükség" - vázolta helyzetüket a szakember. Szerinte őket pláne nem lehet megmenteni egy ilyen szituációban, és ez is mélyíti a recessziót.

Negyedik pontként elmondta: a világban előveszik az ilyenkor szokásos állami keresletnövelési eszközöket és gigantikus mértékű állami eladósodással finanszírozzák ezeket. Infrastruktúrát fejlesztenek, bankokat tőkésítenek fel, megmentenek komplett iparágakat. Minek a terhére? Újabb államadósság terhére, aminek a fedezete állampapír-kibocsátás. Ennek mértéke ma már felmérhetetlen, hiszen csak az Egyesült Államokban meghaladja a 2000 milliárd dollárt. Hogy Nyugat-Európában mennyi, azt nem tudhatjuk, mert naponta nőnek az újabb gazdaságélénkítő csomagot.
Ki a fene fog magyar államkötvényt vásárolni?

Mint mondta, a magyar állampapírokat kiszorították a nagy biztonsággal, de kis hozammal rendelkező állampapírok, például az amerikai, a német vagy az angol kötvények, ezzel azonban az ország kiszolgáltatottsága tovább nőtt. "Ha nem lennénk rászorulva a magas adósságállomány és a deficit miatt ennek a finanszírozásnak a forrásaira, akkor persze kisebb lenne a veszély, de hát rá vagyunk. A világ tehet róla? Egy frászt! Mi tehetünk róla, Magyarország tehet róla" - hangsúlyozta a volt pénzügyminiszter.

Elmondta azt is: hatalmas probléma, hogy az ország elveszítette a bizalmat. Miközben a világ szépen lassan kilábal a pénzügyi krízisből, a Magyarországgal szembeni gigantikus bizalmi válság a pénzügyi válságot konzerválja. Ebből pedig nincs kitörés. Szavai szerint három év is kevés lesz ahhoz, hogy a bizalom Magyarországgal szemben újjáépüljön, és csak külső erők állíthatják azt helyre.

Blöffölni kell

Szerinte ezt segítené az euróövezethez való csatlakozás felgyorsítása. "Azt gondolom, hogy ha a magyar politika vállalná azt -, miként minden más ügyben rendszeresen blöfföl évek óta -, hogy blöfföl, most azt kellene mondani, hogy Magyarország az év második felében csatlakozik az ERM-II-es rendszerhez". Ez egyrészt elkötelezettséget jelentene, és valamiféle bizalmi tőkét is hozna. Azt jelentené: vállalja az ország, hogy 2012-ben vagy 2013-ban bevezeti az eurót, végrehajtja az ehhez szükséges programot.

Ehelyett azonban csak alibi csomag készül - jelentette ki Békesi László, aki szerint a 2009-es pozíció helyreállításáról, vagy a 20 éve nem látott adó- és járulékreformról szóló hangzatos szónoklatnak semmi köze sem a bizalomerősítéshez, sem a versenyképesség javításához, sem a nagy rendszerek átalakításához. Gyurcsány Ferenc hétfőn ismertetett csomagja kapcsán a közgazdász azt kifogásolta, hogy egyetlen elosztási rendszerhez nem nyúl hozzá.

"Nevetséges ilyet mondani, hogy 2016-ban elkezdjük évente 4 hónappal emelni a nyugdíjkorhatárt. Ép eszű ember ilyet nem mond. Ha valaki azt akarja, hogy hangosan röhögjön a világ, akkor persze ilyeneket kell mondani. Vagy, hogy 2014-ben csinálunk értékalapú ingatlanadót. Bravó! Most ugye 2009 van, a csőd itt van a nyakunkon, állami kiadásokat kellene csökkenteni, de majd 2014-ben bátrak leszünk. Ez értelmetlen, és nyilvánvaló a butaság ezekben az ügyekben" - jelentette ki Békesi László.

Szerinte ehelyett exportberuházás vezérelt, egyensúlyőrző, megtakarítás ösztönző politikát kellene folytatni. A végrehajtáson is változtatni kellene szerinte, nem járható út az, ami az elmúlt nyolc évben történt: a laza fiskális politika, a teljesítményektől elszakított jövedelempolitika és az ortodox, ezt kompenzálni képtelen, de ezt az ambíciót tápláló monetáris politika. Ehelyett kőkemény fiskális politika, nagyon szigorú jövedelempolitika és egy növekedést támogató monetáris politika elegye lenne Magyarország számára a jó.

Ennek feltételei között említette, hogy csökkenteni kell a jelenlegi 50 százalékos újraelosztást. Mint mondta, az nem megy, hogy kijelentjük: most 10 százalékkal az állam kiadásait mérsékeljük, mert az a szolgáltató szférát összeomláshoz vezet, baj lesz az egészségüggyel, az oktatással, az igazgatással, a rendőrséggel. Ha a feladatokat nem rendezzük át, ha az elosztás mechanizmusait gyökereiben nem változtatjuk meg, akkor reménytelen a közgazdászok körében jelszószerűen ismételgetett tíz százalék jövedelemátcsoportosítás, és centralizációcsökkentést végrehajtani.
Honnan vonható el forrás?

De ehhez mi kell? Honnan vonható el forrás? Békesi László szerint a nyugdíjrendszerből, az oktatásból, az egészségügyből és az ártámogatásoktól. "Mindegyik érdekeket sért, de bársonyos reformokkal, érdekek sérelme nélkül elég nehéz hozzányúlni ezekhez" - jelentette ki. Hozzátette: azzal nem lehet mit kezdeni, ha ezeket az ügyeket eltávolítjuk magunktól tíz évvel, mint ahogy a nyugdíjjal tette a miniszterelnök. "Összetenni a kezünket, hogy nincs kétharmad, akkor az önkormányzatok továbbra is nyelik a pénzt, nem lehet - tette hozzá - vagy a pénznyelő automatákat továbbra is működtetni, a MÁV-tól a BKV-ig."

De ellenkező esetben nincs esélyünk. Szavai szerint a belső keresletélénkítés helyébe a versenyképesség növelését kell helyezni, ez pedig nem megy másként, mint beruházásokkal, fejlesztésekkel, képzéssel, innovációval. Ehhez több tőkére van szükség, tehát a tőkevonzó képességet növelni kell.

A szakember előadásában egyetértett azokkal, akik szerint ilyenkor mindenhol feléled a protekcionizmus, ez azonban szerinte Magyarország számára hátrányos lehet. "Természetes, hogy egy olyan integrált, és munkamegosztásba nagymértékben betagozódó ország számára, mint Magyarország, minden protekcionista lépés iszonyú látványos, de ennek hátrányai elsősorban nálunk fognak jelentkezni. Példaként említette: ha a német ipar helyreáll, akkor a német beszállítókat fogják először megrendeléshez juttatni, nem a magyarokat. De a magyar lakosság is rosszul jár minden protekcionista megoldással. Hiába mondja a Gráf József agrárminiszter, hogy 80 százalékban magyar terméket kell árulniuk az üzleteknek, ha az rosszabb meg drágább. Mint mondta, fennáll a lehetősége annak, hogy az állam korlátlanul kiterjeszti regulációs szerepét.

"Szóval a veszély nagy, a helyzet reménytelen, viszont optimisták lehetünk" - zárta előadását Békesi László.