Ez egy fontos kérdés. Az arányos, egykulcsos 16 százalékos adórendszer megteremtése irányába jelentős lépést teszünk január 1-jével, amikor megvalósul, hogy 202 ezer forintos havi bruttó jövedelemig egységesen 16 százalékot kell fizetni. Ez bizonyos jövedelemkategóriák esetében amiatt, hogy meg kell fizetniük a 16 százalékot és nem kapnak vissza ebből kedvezményt, nettó jövedelemcsökkenést okozhatna, és ennek érdekében a kormány kidolgozott egy két lépésből álló megoldást. Az első lépés az a munkaadókkal történő megegyezések során alakult ki. Ez tulajdonképpen arról szólna, hogy a munkaadó olyan szintű béremelést ad, amivel a munkavállaló nem jár rosszabbul, tehát a nettó fizetése nem lesz kevesebb. Amennyiben a munkaadó ezt megteszi, akkor ennek a költségét az állam részben átvállalja. Ez úgy nézne ki, hogy a munkaadó vállalja a költség 5 százalékos emeléséig történő kompenzációt, az 5 százalék fölötti részt pedig az állam. Ez egy minimálbéren lévő munkavállaló esetén azt jelentené, hogy 18 százalékos béremelésre lenne szüksége, tehát 18 százalékos költségnövekedést jelentene ez nagyjából. Ebből a 18-ból 5-öt a munkaadó, 13-at az állam vállal.

Akkor ez egyharmad-kétharmadban osztaná meg a költségeket a munkaadók és az állam között?

Minimálbéres esetében igen, de a magasabb jövedelemkategóriákban egyre kevesebb béremelés szükséges a kompenzációhoz, tehát ott ez lehet fele-fele vagy egyharmad-kétharmad is, és egy bizonyos ponton túl, olyan 180 ezer forintos bruttón túl az államnak már nem is kellene hozzátennie.

Ez az 5 százalékos emelés lenne a munkabéremelés elvárt mértéke, amit egyébként is tartalmaz a munka törvénykönyve?

Tartalmilag hasonló kérdésről beszélünk, ugyanakkor nincs közvetlen összefüggésben a kettő. Ez egy lehetőség a kormány számára, hogy ajánlást fogalmazzon meg a munkáltatók számára. Ezt a kormány vagy megteszi, vagy nem, de ettől független a kompenzációs rendszer. Aki teljesíti a teljes béremelést, tehát minimálbér esetén a 18 százalékot, az a munkaadói adójából, a jelenlegi nevén szociális hozzájárulási adóból kedvezményt kap.

Minimálbérnél kötelező az emelés, tehát ott az nem is kérdéses, ott automatikus lesz a kompenzáció. Azt is hangsúlyoznám, hogy a minimálbér, illetve a garantált bérminimum környékén is van számos olyan jövedelemsáv, ahol a béremelésnek annyinak kell lenni, hogy már amúgy is meghaladja az öt százalékot, ha meg már amúgy is meghaladja az öt százalékot, akkor már megéri a teljes szükséges béremelést megtenni, hiszen így az öt százalékig felülről visszaszámítva visszakapja az államtól a költséget a munkaadó.

A munkáltatók maguk eldöntik, hogy ezt megadják vagy sem, vagyis ez nem lesz kötelező?

Így van. Aki teljesíti az elvárt béremelésekről szóló törvénynek a feltételeit száz százalékban, az megkapja ezt a lehetőséget. Emellett az elvárt béremelésekről szóló törvénynek egyéb konzekvenciái is vannak, ha nem történik meg az emelés.

Úgy gondolom, hogy a munkaadóknak azt kell mérlegelniük - és az előzetes visszajelzések, a munkaadókkal való beszélgetések, sőt, a megegyezések alapján nagyon pozitívak -, hogy részt vesznek-e ebben az átalakításban. Amennyiben igen, akkor az állam jelentős részben kárpótolja őket az esetleges veszteségeikért, nem ütköznek semmilyen akadályba a támogatásoknál vagy közbeszerzéseknél, tehát lehetőségük van a teljesen szabályszerű, könnyű működésre. Cserébe csak annyit kér az állam, hogy ők is vegyenek részt ebben az adórendszer-átalakításban.

Mi van abban az esetben, ha egy munkáltató mégsem emeli meg olyan mértékben a bérét a dolgozónak, hogy ne szenvedjen el bércsökkenést. Az Önök vállalása arról szólt, hogy senkinek ne romoljon a nettó pozíciója. Tehát az, aki mégis munkavállalóként ilyen helyzetbe kerül, vagyis neki bizony csökkenni fog a nettó jövedelme jövőre, az most mit tehet, hova fordulhat? Az NGM által kiadott közlemény szerint az adóhivatalhoz fordulhat ilyen esetben az állampolgár. Van már ebben a kérdésben végleges álláspont?

Valóban, továbbra is az az álláspont, hogy kell egy második lépés, amikor azok, akik valamiért kiestek az első lépés kompenzációjából, közvetlen tudjanak az államhoz fordulni. Hogy melyik szerv lenne az, akin keresztül ezt meg lehet valósítani, nem eldöntött. Szóba került a NAV is korábban. Akkor lehetőségként felmerült a kormányhivatalok, illetve a bennük lévő munkaügyi központok is mint ennek az adminisztratív lebonyolítója. Még nincsen végleges döntés.

Akkor számolja ki mindenki magának otthon egy kis papíron, hogy ezer vagy kétezer forinttal kevesebbet kap, mint az előző évben, elmegy a munkaügyi központba vagy más hivatalba, megmutatja a bérjegyzékét, és akkor ott helyben nekem adnak pénzt?

Nagyságrendileg így kell elképzelni, ugyanakkor a pontos eljárása még nincsen kialakítva. Elképzelhető, hogy havonta lehet ezt kérni, de az is elképzelhető, hogy csak negyedévente lehet az adminisztráció csökkentése érdekében. Elképzelhető, hogy a bérpapírok bemutatása elegendő lesz, de az is lehet, hogy el fogjuk várni a munkaadóktól, hogy ők is nyilatkozzák, hogy nem tudták megtenni az első lépést. Ezek kialakítás alatt vannak. A hetekben fog eldőlni a pontos eljárás.

Ez a rendszer meddig fog fennmaradni? 2012-ben él ez a megoszlás a kompenzációban az állam és a munkaadók között.

Már most bekerült a törvénybe a 2013-as része a kvázi első lépésnek. 2013-ban is kompenzálják a munkaadókat a béremelések miatt. Akkor már az öthöz képest még egyszer öt, tehát összesen tíz százalékot várunk el tőlük, és arányosan kevesebbet fog az állam állni.

Akkor a harmadik évben ez már teljesen munkáltatói teher lesz?

Így van. Ezzel a munkával párhuzamosan dolgozunk a célzott munkaadói kedvezmények rendszerén is. Úgy gondoljuk, hogy valóban azokat a munkavállalókat, akiknek a munkájának az értéke valamiért kevesebb, mert például nagyon alacsony a képzettségük vagy mert olyan régiókban laknak, amik elmaradottnak minősülnek, vagy mert megváltozott munkaképességűek - és még van egypár ilyen célcsoport -, a kormány külön kívánja kezelni. Már most bekerül például egy olyan rendelkezés 2013-tól, ami az alacsony képzettségűek foglalkoztatása esetén ad egy jelentős kedvezményt a munkaadónak. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy az az általános kedvezmény, amit az adójóváírás jelentett, számos visszaélésre ad okot, rontja a rendszer arányosságát és átláthatatlan, ezzel szemben a célzott, a valóban érzékeny, hátrányos helyzetű célcsoportok számára adott munkaadói kedvezmények sokkal olcsóbbak az állam számára, ugyanakkor sokkal hatékonyabban jutnak el a megfelelő helyre.Lehet azt mondani, hogy az adókedvezmények köre abból a szempontból átalakul, hogy korábban inkább a társasági adóban adott kedvezményt a munkáltatóknak, most inkább majd a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adó, tehát a tb-járulék csökkentésével vagy arra adott kedvezménnyel próbálnak majd ösztönözni?

Igen, az irány mindenképpen ez. Nem tervezzük a társasági adókedvezményeknek a csökkentését, mindösszesen azt látjuk, ha valakinek van egy beruházása és az állam ad hozzá egy fejlesztési adókedvezményt, akkor ez a vállalkozás számára akár 3-4 év múlva jelent csak kedvezményt, akkor tud visszakapni az adójából. Tehát pont a legnehezebb időszakában, az első éveiben, amikor a beruházás megtörtént és beindul a munka, akkor nem tud segítséget kapni.

Ez különösen érdekes lehet az elmaradt régióknál, ahol egy olyan kedvezménnyel, ami a munkát támogatná, tehát ami azt segítené elő, hogy odamenjenek ezek a társaságok és ott olcsó munkaerőt szerezzenek, az megfelelőbb lenne.

Biztos jó ez a vállalkozásoknak, hogy kapnak ilyen formában adókedvezményeket, sőt régiós különbségek is lesznek, de a bérkompenzációt mennyire könnyen tolták le a munkaadóknak a torkán?

Úgy gondolom, hogy a végeredmény a fontos. Viszonylag széles körű egyeztetés zajlott, és ezt az irányt elfogadták. Még számos részletkérdés, egyeztetés van hátra. Még a pontos feltételeket tartalmazó kormányrendelet nem készült el, tehát itt még van pár olyan pont, ahol további egyeztetésekre lenne szükség. Én rendkívül pozitívnak értékelem a munkaadók hozzáállását ehhez a kérdéshez.

Egyáltalán, ez milyen terhet fog nekik jelenteni, és mekkora terhet az államnak? Szó volt 80 milliárd vagy 84 milliárd forint zárolásáról a költségvetésben erre a célra. Mekkora lesz ennek a terhe?

84 milliárd forint céltartalék van a költségvetésben. Ez az, amit az állam céltartalékolt a versenyszektor kompenzációjára. Ezen túl van egy olyan 64 milliárdos összeg, amit az állam a saját dolgozói, az állami szféra kompenzációjára tartalékolt. Ezen felül lesz még valamekkora összeg a munkavállalók direkt kompenzációjára is. Ez összességében az összköltségnek több mint a fele. Tehát a költség több mint a felét az állam magára vállalta.

Ez olyan 170 milliárd körül van?

Nagyjából igen.

Ha 240 milliárd volt az adójóváírás, akkor az azt jelenti, hogy 70 milliárdot a munkáltatók állnának?

A két év arányában lényeges szja-csökkentések történtek az összes munkavállaló vonatkozásában. Összességében mintegy 500 milliárddal csökkent az szja-teher. Innen indulunk ki. Ez természetesen a munkáltatók számára is tehercsökkenés, hiszen ennyivel kevesebb bért kell emelni, vagy legalábbis kevesebbel kell bért emelniük ahhoz, hogy a munkavállalóik nettó pozíciója jobb legyen. Ehhez képesti ez az említett 84 milliárd, illetve 64 milliárdos összeg, illetve az, amit a munkavállalók kompenzációjára az állam még elkölt.

Összességében a munkáltatók az egész rendszer átalakításával a két év vonatkozásában nem jártak rosszabbul, sőt ez egy jelentős kedvezmény a számukra, de a konkrét kompenzációban nagyjából fele-fele a költségmegosztás aránya. De hangsúlyoznám, hogy összességében itt egy jelentős adócsökkentés történt a személyi jövedelemadóban, minden újabb kompenzációs összeget ennek a tükrében kell értékelni.

Lesz még egy munkavállalókat érintő tehernövekedés jövőre, egy százalékponttal emelkednek a munkavállalókat érintő tb-járulékok. Ez nettó jövedelemcsökkenést okoz a munkavállalóknál Ez benne van-e a kompenzációban?

Az érintett kör számára, a durván 180-200 ezer forintos bruttó jövedelemmel rendelkezőkre vonatkozóan igen.

A miniszterelnök 40 milliárdos plusz áfabevételt írt elő. Hogy látja ennek a teljesülését, és biztosított lesz-e a jövőre is a sokkal szigorúbb adóhivatali fellépés és behajtás?

Az adóhivatal számos olyan eszközt kap jövőre, amivel még hatékonyabban, még jobban tud adót behajtani, úgyhogy mindenképpen stabil az adóláb a jövő évi költségvetésnek. Még akár többel is számolhatnánk fehérítő hatásként, ugyanakkor szeretnénk minél konzervatívabb képet mutatni a költségvetés tervezésekor, ezért ezt nem tesszük.

És az idei 40 milliárd be fog folyni?

Minden esély megvan erre. Az első hónapok alapján ezt valószínűsítem.