A természetes fogyás hátterében a magas halandóság és az alacsony gyermekszám áll. Halandóságban évtizedek óta nagyon-nagyon rossz a helyzet Magyarországon, és 1980-ban a termékenység kezdett csökkenni. A halandóság nagyon alacsony volt 1994-ig, és a nyolcvanas években a gyerekszületések is elkezdtek csökkenni. Részben az 1985-ben kitalált és bevezetett GYED is ennek következtében született meg, hogy valamilyen módon ezt a csökkenést próbálják ellensúlyozni.

Mégsem sikerült. Európában hol helyezkedik el Magyarország a gyerekvállalás számát tekintve?

A gyermekvállalást illetően mi 2005-ig voltunk együtt a volt szocialista országokkal, mert ezek némelyikében 2005-6 környékén elindult a fejlődés. Csehországban, Észtországban, Litvániában 1,6 tizedes a teljes termékenység arányszáma, amit az átlagos családnagyságnak szoktak nevezni. Szlovéniában is növekedés mutatkozik. Tehát mindenütt elindult, ami részben a gazdasági körülmények javulásával is kapcsolatban van. Nálunk sokáig tart ez a tél, mert ugye ez azt jelenti, hogy 1999 óta 1,3 tizedes aránnyal stagnálunk, és ennek az a nagy problémája, hogy a Ratkó-unokák lassan kikerülnek a gyermekvállalási korból, és ők olyan sokan vannak, hogyha ők már negyven év fölött lesznek, akkor három gyereket kéne vállalni mindenkinek, hogy ugyanazok az arányszámok létrejöjjenek.

Egész Európa küzd ezzel a problémával, nemcsak Magyarország, és lehetett olvasni évekkel, évtizedekkel ezelőtt is olyan magyarázatokat, hogy ez a fogyasztói társadalom hatása és a magasan kvalifikált nők kevésbé vállalnak gyermeket. Ebből a szempontból Magyarország kilóg bizonyos értelemben a sorból, hogy nálunk a magasan kvalifikált családoknál van egy kiugrás a gyerekvállalásban.

Igen, ez érdekes Magyarországon - majd visszatérek Európára is -, hogy van egy bizonyos J alakja a gyermekvállalásnak. Tehát a középhelyzetűek vállalnak legkevésbé gyermeket. Ezt azzal szoktam magyarázni, hogy az ő helyzetük a legbizonytalanabb abból a szempontból, hogy ők veszíthetnek a legtöbbet. Ugye az alacsonyabb státuszúaknál azért mégis a családpolitikai juttatások valamilyen szinten ellentételezni tudják azokat a felmerülő költségeket, amelyek a gyerekkel érkeznek. A magas jövedelműek elég erőforrással rendelkeznek, és jó esélyekkel, hogy vissza tudjanak térni a munkapiacra. A legérzékenyebb vagy törékenyebb helyzetben a középhelyzetű van, ő veszíthet a legtöbbet, nála a legnehezebb egy középhelyzetű státusz visszaszerzése, akár a munkapiacon is. Ugye a szélén a munkapiacnak viszonylag könnyen lehet alkalmi munkát, ezt-azt szerezni, és a magas státuszúak meg olyan humán tőkével rendelkeznek, visszavárják őket, akárhogy nézzük, a magas végzettségűek munkanélkülisége szinte elhanyagolható, ami nyilvánvalóan azt mutatja, hogy ők azért vissza tudnak térni a munkapiacra, tehát az ő esetükben erőforrásaik is vannak, anyagi bázisuk, illetve a visszatérésük könnyebb. Európára visszatérve van egy nagyon érdekes fejlemény. Egy fél éve jelent meg éppen egyik demográfus olasz kollégánknak egy elemzése, ami azt mutatta, hogy visszafordul az a tendencia, tehát most a jobb helyzetben lévő országokban több gyermek születik. A skandináv országokban két gyerek az átlagos, Franciaországban, az USÁ-ban, az Egyesült Királyságban is. A kivételt a német nyelvű országok jelentik, Németország, Svájc, Ausztria, akik gazdagok, de ott nem magas a gyermekszám. Tehát a gazdagabb országokban most jóval magasabb vagy az átlagosnál magasabb a gyermekszám, részben persze azért is, mert ott sikerült a család-munka összeegyeztetését megteremteni. Nagyvonalú, bőkezű családtámogatás, bölcsődék megléte, ez azt jelenti, hogy a gyerekvállalás nem jelent olyan gondot, ami megtörheti az embernek az életpályáját.

Magyarországon milyen népesedéspolitikát kellene folytatni, hogy ez a folyamat megváltozhasson? Önmagában a GYED, GYES rendszerével lehet ezen segíteni? Hát ugye eddig is volt.

Igen. Én azt gondolom, hogy nagyvonalú volt. Ezért is volt az, hogy Magyarországon nem csökkent le annyira a gyermekvállalás, mint mondjuk Szlovákiában vagy Csehországban a 90-es évek végén. Azt hiszem, hogy valamit lehet javítani, mindig lehet valamit javítani. Most nyilván azzal a zárójellel, hogy nemcsak a családpolitikától függ, hogy azok a gyerekek, akiket szeretnénk, azok megszületnek-e. A legfontosabb a család és a munka összeegyeztetésének a megteremtése, tehát hogy ne jelentse a gyermekvállalás a munkavállalás, a karrier megtörését. Nemcsak a karrierre gondolok, hanem a megélhetés problémáira is. Tehát ne csak abban gondolkodjunk, hogy egy felsővezető nő életében mit jelent egy gyerek, hiszen egy középhelyzetű esetében a gyermekvállalás a megélhetést veszélyeztetheti. Tehát ez az egyik, a másik pedig, hogy nagyon nehéz utána az ellátás, ha nincsenek megfelelő gyermekintézmények. A másik dolog, amit lehetne javítani, a rugalmasságán a családtámogatási rendszernek. Ez azt jelenti, hogy lehetne ösztönözni azt, hogy rövidebb idő alatt szülessen meg esetleg a második gyermek, ne veszítsenek - ma ugyanis veszítenek azok, akik másfél év múlva szülik meg a gyermeküket, hiszen egy fél évig elmaradnak abból a GYED-ből vagy GYES-ből, ami amúgy járna nekik. Tehát lehetne ezt rugalmasabbá tenni.