Az ügylet alapja egy 2005-ös, a moszkvai nagykövet által aláírt szerződés, amelyet azonban szinte senki nem látott. A Külügyminisztérium hallgat, nekik ez az ügy túl bonyolult, az MNV állítólag meglepődött.

Súlyos kritikával illeti a moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviselet épületének eladását az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) tavalyi működéséről szóló jelentése. Az ÁSZ legsúlyosabb megállapítása: az MNV 2008 novemberében úgy választotta ki a pályázat győztesét, hogy a nyertes cég már nyolc hónappal korábban, 2008 márciusában átutalta a 3,5 milliárd forintos vételárat - írja az origo.hu.

Az ÁSZ szerint az érthetetlen helyzetről - vagyis arról, hogy a nyertes cég korábban fizetett, mint ahogy az eladásról szóló döntés megszületett volna - tudnia kellett az MNV Zrt.-nek is. A pénz átutalása után, 2008 márciusában az MNV megkérdezte a Magyar Nemzeti Bankot (MNB), hogy honnan érkezett a számlájára 3,5 milliárd forint. A jegybank azt válaszolna: a moszkvai ingatlan vételi áráról van szó, amelyet a luxemburgi Diamond Air utalt át. A jegybank levelében hozzátette: az utalás egy 2005. decemberi szerződés alapján történt, amelyet a moszkvai magyar nagykövet, Székely Árpád írt alá. Az MNV az ÁSZ-jelentéshez csatolt véleményében viszont azt írta: még 2008 novemberében sem tudtak az utalásról.

A 2005-ös megállapodásról semmit sem nem lehet tudni, ráadásul a kormány csak 2006-ban hagyta jóvá az ingatlan eladását. Az ÁSZ szerint ha a vagyonkezelő valóban nem tudott a 2005-ös szerződésről, akkor azt a jóváhagyása nélkül kötötték meg, ebben az esetben pedig a szerződést semmisnek kell tekinteni. Podonyi László, az ÁSZ-vizsgálat vezetője az origónak azt mondta: a 2005-ös szerződés szövegét nem kapták meg, arról csak a jegybank tájékoztatója alapján van információjuk. Ebből például az derül ki, hogy ugyanazok a személyek írták alá, mint a 2008-as eladást.

Nem biztonságos

Bár a vagyonkezelő azt állítja: nem tudja, miért fizetett neki a cég 2008 tavaszán, az ingatlan értékesítésére 2008 júliusában mégis olyan zártkörű pályázatot írt ki az MNV, ahova meghívta a céget is. A zártkörű pályázatra összesen három céget hívtak meg. Az ÁSZ kifogásolta, hogy mivel az MNV ezt a pályázati formát választotta, így az épületben évek óta bérlőként jelen lévő magyar cégek - Richter Gedeon Zrt. és az Egis Zrt. - nem tudtak indulni a tenderen. Az MNV a jelentéshez csatolt véleményében azt írta: az ingatlan az orosz kormányzati negyedben van, így az orosz kormány biztonsági okokból korlátozta a lehetséges vevők körét. Podonyi szerint viszont érthetetlen, hogy az offshore tulajdonú Diamond Air miért jelent kisebb biztonsági kockázatot, mint például a Richter.

A vételár minimális összegét egy külső ingatlanszakértő - a Cushman & Wakefield - becslése alapján 19,9 millió dollárban állapította meg az MNV Zrt. A becslés szerinti ár alacsonyabb, mint amennyit a Diamond Air korábban már kifizetett az MNV-nek (a cég által fizetett 3,5 milliárd forint akkor 21,3 millió dollárt ért). Az ÁSZ nem vizsgálta, hogy az értékbecslésben szereplő összeg mennyire tükrözte a realitásokat. Kifogásolta viszont, hogy a jogszabályi előírások ellenére az értékbecslés nem magyar nyelven készült. Az ÁSZ a jelentésében a zavaros ügy további vizsgálatát kérte a pénzügyminisztertől és az MNV Zrt. vezérigazgatójától. Podonyi szerint mivel nem állt rendelkezésükre minden információ, így személyi felelőst sem tudtak megnevezni az ügyben.

A Külügynek ez túl bonyolult

A moszkvai ingatlant használó, illetve az eladás lebonyolításával megbízott Külügyminisztérium kérdéseinkre nem kívánt válaszolni. A minisztérium azzal hárította el a kérdéseink megválaszolását, hogy túl sok összetett kérdést tettünk fel, ezeket pedig az általunk támasztott egynapos határidő alatt nem tudják megválaszolni. A tárca szóvivői irodája azt ajánlotta, hogy forduljunk az ÁSZ-hoz, szerintük a számvevőszék rendelkezik az ügyben keletkezett minden irattal. A tárca annak ellenére kitartott emellett, hogy közöltük, az ÁSZ a jelentéskészítő állítása szerint nem kapta meg például a 2005-ös szerződést. Csütörtökön délután megkerestük az MNV-t, a vagyonkezelő sajtóosztálya választ ígért, ez eddig nem érkezett meg.

Megkerestük Székely Árpád korábbi moszkvai nagykövetet is, aki az eladás körülményeiről nem akart nyilatkozni. Ezt azzal magyarázta, hogy ő személy szerint sem az adásvételi szerződés szövegéről, sem a vételárról nem folytatott tárgyalásokat. Székely szerint a szerepe annyi volt az ügyben, hogy lebonyolítóként vett részt a tranzakcióban. Arról, hogy ebben a minőségében mit csinált, arra hivatkozva nem akart beszélni, hogy az titok. Székely arról a 2005-ös szerződésről sem akart beszélni, amit ő írt alá. Erről először azt mondta: nem ismeri az ÁSZ-jelentést, így nem tudja, milyen 2005-ben szerződésről van szó. Később pedig azt közölte: nem állította, hogy nem írta alá a szerződést, de olyan utasítást kapott a kormánytól, hogy nem adhat ki információkat.

A kormány még 2006-ban döntött az ingatlan eladása mellett. Polgár Viktor, a Külügyminisztérium korábbi szóvivője 2006 márciusában az MTI-nek azt mondta: az állam Moszkvában több olyan ingatlannal rendelkezik, amelyekre nincs szüksége. Ezt azzal indokolta, hogy korábban állami vállalok intézték a külkereskedelmet, napjainkra azonban magáncégek vették át ezt a szerepet. Az MTI szerint a Lurdy-házhoz hasonló méretű épület közel van az orosz kormányszékházhoz és az amerikai nagykövetséghez, így fekvése miatt értékes.