Az 1937-ben épült telepben 28 négyzetméteres, komfort nélküli lakásokat alakítottak ki. Kezdetben olyan négygyermekes családok költöztek a szobakonyhás helyiségekbe, akiknek legalább az egyik tagja Budapesten dolgozott. Az otthonok tehát rendkívül zsúfoltak voltak, ami egy érdekes szubkultúra kialakulásához vezetett. A telepen élők kifelé zárt közösséget alkottak, egymás között azonban nagyon nyitott életet éltek, úgy, hogy a magánéletnek szinte semmi tere sem maradt.

A telepen kezdetben mintegy tízezer ember élt. Két lakásra jutott egy vécé, emeletenként két fürdőszoba, a mosókonyhát is közösen használták a lakók. Mindig is a társadalom legszegényebbjei éltek itt, akikre a IX. kerület többi lakója szégyenfoltként tekintett, így a környezet hamar elgettósodott.

Mindez csak romlott a '80-as években, amikor aki tehette, elvándorolt innen, a megürült lakásokban pedig vidéki szegény családok költöztek, éppen akkor, amikor a környéken a nagyipar leépülése miatt szinte minden munkalehetőség megszűnt. A '90-es években már önkényes lakásfoglalók jelentek meg a telepen.

Kik lakják most a dzsumbujt?

Utoljára valamikor a 2000-es évek elején utalt ki az önkormányzat lakást a Dzsumbujból. Sok lakást összenyitottak, ennek feltétele a komfortosítás volt, így néhány otthonban már van fürdőszoba is. Utoljára 2001-ben végeztek lokális népszámlálást az itt dolgozó szociális munkások, akkor 800 ember élt a telepen - mondta az inforadio.hu-nak Szántó Katalin, aki 1998 óta dolgozik a dzsumbujistákkal.

Ekkor kiderült, hogy az itt élők átlagos iskolai végzettsége 8 osztály - a telepen 2 embert találtak, akiknek főiskolai diplomájuk volt -, sokan középfokú iskolai végzettséggel rendelkeztek akkor, de nem kevesen voltak azok, akik 3-5 osztályt végeztek összesen. De nemcsak a végzettség tekintetében sajátos ez a közösség, a korösszetétel sem tükrözi napjaink társadalmát. Az itt élők majdnem 30 százaléka 18 év alatti, míg igen kevés a nyugdíjas. A mélyszegénységben élők ritkán élik meg a 60 évet, de sok gyermek születik a telepen. A gyermekek többsége jár iskolába, és a középiskoláig is egyre többen jutnak el - mondta a szakember, a végzettség szerinti mutatók tehát egyre jobb képet mutatnának, ha készülnének ilyenek.

2001-ben az itt élők fele vallotta magát cigánynak, ez egybeesett a szociológusok benyomásaival is. Szántó Katalin erről az adatról is úgy véli, hogy változhatott az elmúlt nyolc évben, és arra is rámutat: minél fiatalabb korosztályt vizsgálnak, annál több roma van köztük.

A Dzsumbujt sokan a bűnözéssel és a kábítószerezéssel azonosítják, ez azonban a legtöbb itt élő emberre nem jellemző - hangsúlyozza Szántó Katalin. Az valóban igaz, hogy sokan nem kapnak, csak alkalmi munkát, vagy feketén foglalkoztatják őket, és az Illatos úton élőket gyakran verik át, nem fizetik ki a nekik járó pénzt. Az itteniek épp ezért szinte mindent elvállalnak. Jellemzően a férfiak tartják el a családot, segédmunkából, építőipari kisegítő munkából. Szakmunkákra már nem nagyon veszik fel őket, a Dzsumbuj és a bőrszín megrémíti a munkaadókat. Az itt élők a minimális keresetükből a kisebb, 28 négyzetméteres komfort nélküli lakásokért általában 5-6 ezer forintot fizetnek, a nagyobb, komfortosított lakások bérleti díja elérheti a 15 ezer forintot.
A telep felszámolása

A Dzsumbuj felszámolásához sem az állam, sem a főváros nem adott támogatást. Előbbi rossz szemmel nézte, amikor évekkel ezelőtt a kerületi önkormányzat egy őrző-védő szolgálattal próbálta megakadályozni az önkényes lakásfoglalók beköltözését, a már ott lévőket pedig erőszakkal akarta kiköltöztetni. A főváros szociális városrehabilitációs programjába sem fért bele a telep ügye, a program feltétele ugyanis az, hogy a lakók 70 százaléka lakóhelyén maradjon, ez pedig az Illatos úti épület esetében lehetetlen. Lakók, szociális munkások és városrehabilitációs szakemberek egybehangzó állítása az, hogy a telepet meg kell szüntetni, a rozsdaövezetben pedig felesleges új vagy korszerűbb otthonokat kialakítani, hiszen sem munkahely, sem bolt, de még iskola sem nagyon van a környéken.

A telep kiürítése ezért 2006-ban elkezdődött, azóta a Ferencvárosi Önkormányzat több mint 840 millió forintot költött a felszámolásra, ebből 500 millió forintot az A épületre, amelyet már teljes egészében kiürített, ezt kezdték el bontani. A legnagyobb tétel - több százmillió forint - cserelakások biztosítására - megvételére, felújítására, meglévő lakások alkalmassá tételére - ment el, ezekbe az első épületből 61 családot helyeztek el. 13-an azt választották, hogy megszüntetik bérleti jogviszonyukat az önkormányzattal, ezért pénzbeli támogatást kaptak. Ahogy Gegesy Ferenc polgármester az Index-nek elmondta, a kis lakásban élők 5 millió forintot, a nagyobbakból távozók 8-9 millió forintot kaptak.

Hogy velük mi lett, azt senki nem követi nyomon. Szántó Katalin ismer olyan embert, aki egy vidéki, Budapest környéki lakást vásárolt a pénzből, ahol boldogul, de olyat is, akinek máig nincs hajléka, és azt sem lehet tudni, mit kezdett a milliókkal. Akiknek nyomon lehet követni az útját, hiszen továbbra is önkormányzati lakásban maradtak, azoknak a 60 százaléka most is a Ferencvárosban él, 40 százalékuknak azonban csak a környező kerületekben tudott bérlakássá alakítható ingatlant vásárolni az önkormányzat, de ezeket az ingatlanokat is Ferencváros gondozza.

Akik még mindig a telepen élnek

Kevesebb, mint száz lakást még jelenleg is laknak, hogy pontosan mennyien, azt nem lehet tudni, Szántó Katalin 300-400-ra teszi a számukat. Õk is szeretnének minél hamarabb kiköltözni, annál is inkább, mert azt látják: az önkormányzat az elmúlt években mindenkivel korrektül járt el, még azok közül is kaptak néhányan cserelakást, akik önkényesen költöztek be a telepre.

A tervek szerint 2015-re fejeződik be a telep felszámolása, ám a kerület időarányosan jó áll, így lehetséges, hogy ennél hamarabb jutnak emberibb körülményeket biztosító új otthonokhoz az itt élők.