2006. május

A régi-új miniszterelnök a parlament alakuló ülésén rövid, és szinte kizárólag az általánosságok legfelső szintjén maradó beszédet mondott. Az "erős és sikeres Magyarország" megteremtésének ígérete és nemes célja állt a középpontban. Gyurcsány Ferenc beszédének meghatározó és visszatérő elemei voltak az alábbi kifejezések: tehetség, szorgalom, büszkeség, öntudat, haza, nemzet, fantasztikus nemzet, erő, siker.

A konzervatív oldaltól "elcsent" szóhasználatot a hivatalosan még miniszterelnök-jelöltként felszólaló kormányfő azzal is megfejelte, hogy egy pillanatra ő is "lélekben 15 millió magyar miniszterelnökeként" definiálta magát. Persze csak úgy óvatosan fogalmazva, de egy újabb ütéssel így elérve a politikai ellenfelet. "Igen, tízmillió nevében és tizenötmillió érdekében kívánjuk végezni azt a munkát, amellyel Magyarország azt bizonyíthatja, hogy érti, mi a helye ebben a világban" - hangoztatta Gyurcsány Ferenc.

A beszéd egyetlen kisebb utalást tartalmazott az érdemi politikai célokra vonatkozóan. A "másfeledik" ciklusát kezdő, de választásokon először győztes Gyurcsány kijelentette: "A reformok kormányát szeretném vezetni, a reformok kormányát, amely átalakítja az állam működésének sok területét, a közigazgatást, átalakítja a közszolgáltatások széles rendszerét, benne elsősorban az egészségügy világát és olyan új reformokat is elkezd, mint a szociális intézményrendszer átalakítása vagy éppen a nyugdíjrendszer átalakítása."

Az egészségügy reformja valóban elindult. Gyors egymásutánban elfogyasztott két szabad demokrata minisztert, majd magát az SZDSZ-t is kiröppentette 2008-ban a koalícióból...

2007. február

Az induló lelkesedés és erő gyorsan megkopott. Az őszödi beszéddel 2006. szeptemberében a saját mozgásterét korlátozó miniszterelnök a 2007-es évindító beszédben a korábbi dinamizmushoz és pragmatizmushoz képest arculatot váltott. "Megsebzettségét" hangoztatta a demokrácia elleni "súlyos támadásokkal" kapcsolatban. Gyurcsány önmagát a 19. század nemzeti romantikájának legnagyobb alakjai mellé helyezte, a nemzetért érzett felelősségének nagyságát Kossuth, Széchenyi, Deák és Batthyány beszédbe integrált emlékének pátosza volt hivatott demonstrálni.

"Hiszek a szabadság és a rend összeilleszthetőségében, hiszek a demokratikus parlamentarizmusban és a szociális piacgazdaságban. Hiszem, hogy a rendszerváltás a magyar progresszió egyik legjelesebb eredménye. Az elmúlt hónapokban magam is szenvedtem sérüléseket, de nincs bennem sem indulat, sem harag. A politika nem személyes kérdés. Szenvedély viszont van bennem. Szenvedélyesen hiszek abban, hogy csak egy sokszínű és nyitott Magyarország lehet sikeres. Ehhez testvérküzdelem helyett demokratikus hazafiságra van szükség" - mondta parlamenti beszéde elején a miniszterelnök.

A kormányfői beszédíró a 19. század retorikáját hozta be a korábban modernitást hangsúlyozó Gyurcsány parlamenti beszédébe. "Én a kormányom és magam sorsát összekötöm Magyarország megújításával, a nyugodt reformpolitikával. Ehhez kérek támogatást. Hazafi vagyok, demokrata és reformer. Olyan kormányt vezetek, melynek egyetlen célja van: megújítani Magyarországot, erőssé tenni és együtt tartani.

Mélyen hiszem, hogy sok vita - helyenként kompromisszumok - mellett a nyugodt, de bátor reformpolitika sikeres lesz. Hiszem, hogy szocialisták és liberálisok kormánya emelkedő pályára állítja Magyarországot és méltó utódai leszünk a reformkor legkiválóbb, legnagyobb politikusainak." Ez a stílus egy ideje kiveszett a magyar parlament falai közül.

A beszéd első részében teljesen elharapózik a romantika. Helyenként többszörös ismétléssel tobzódnak az alábbi kifejezések: haza és haladás, nemzeti függetlenség, hazafi, sors, felemelni a nemzetet, szenvedély, progresszió, testvérküzdelem, államférfi...

Romantikus pátosz

A romantikus pátosz célja egyértelmű: egyfelől kendőzni, másrészt magyarázni általa a "kiigazítások" (vagyis megszorítások) szükségességét.

"Az idei év még az áldozatvállalás éve, indulnak a reformok, lassan elkezdődnek a fejlesztések, tudom, nem lesz könnyű az idei év" - mondta 2007-ről Gyurcsány Ferenc.

Majd így folytatta: "2008 viszont már az átmenet éve. A jövedelmek nem csökkennek, a reformok elkezdenek működni, nyilván szükség lesz majd kisebb-nagyobb módosításra. Lassan érzékelhetővé válik egyik-másik fejlesztés eredménye. 2009 a gyorsuló gazdaság, a fejlesztések sokaságának már látható világát hozza, és végre újra emelkedhetnek Magyarországon a jövedelmek - ígérte 2007 elején a miniszterelnök.

2008. február

Bár 2007-es országértékelő és évindító beszédében Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy a megszorítást nem követik újabb csomagok, egy évvel később elismerte: "Nehéz másfél év volt, tudom. Átkozottul nehéz. Olyan másfél év volt, amely sok csalódást és sok bizonytalanságot is hozott. Olyan, amelyben gyorsabban növekedtek az árak és az adók, mint a jövedelmek."

A miniszterelnök visszatekintett a korábbi évekre. Mint mondta: "Valamivel, több mint három éve vezetem a köztársaság kormányát. E jó három év első felében az örökölt kompromisszumok hálójában, a második, a most záródó felében pedig kijózanító kényszerek között. Most kezdődik a harmadik szakasz. Itt álljunk meg egy pillanatra és tegyük fel a kérdést..." Néhányan itt minden bizonnyal azt a kérdést tették fel, hogy vajon az "örökölt kompromisszumok hálójának idején", vagyis 2004 és 2006 között ki is vezette az országot?

Kompromisszumok hálójában

Gyurcsány Ferenc azonban nem kívánt visszaemlékezni saját első, kormányfői "félciklusára". Az általa feltett kérdés így szólt: merre is szeretnénk menni? És itt a távolabbi múlt következett a beszédben, nem a kényelmetlen közelmúlt: "Mit is akartunk 1989-1990 táján? Szabadságot, gyarapodást, biztonságot. Úgy mondtuk egyszerűen, hogy jobb életet. Azaz nem Bécsbe akartunk járni vásárolni, azt kívántuk, hogy ne csak a Mariahilfer strassén, hanem itthon is ugráljanak körül bennünket a boltban. Azt akartuk, hogy utazhassunk, ha ahhoz van kedvünk (no meg pénzünk), és ne kelljen kérvényben magyarázkodni, hogy hová és kihez megyünk. Azt reméltük, hogy egyszer majd nem mi könyörgünk telefonért, hanem értünk küzdenek, hogy vegyünk telefont..."

A rendszerváltozás 1990-ben rátalált erre az útra és nagyjából 2000-ig alapvetően ezen az úton haladt. Antall, Göncz, Bokros, Mádl, Békesi, Kiss János, Orbán, Horn, Kuncze, Vitányi vagy Sólyom jórészt értették akkor, hogy mit is jelent a polgárosodás történelmi feladata. Legtöbbjük ma is érti. Õk nagyobbrészt már nincsenek a politika frontvonalában. És van közöttük, aki elhagyta, feladta, vagy talán elárulta a polgárosodás eszményét. Õ, vagy ők a hangosabbak mostanában..."

Önkritika helyett kritika következett tehát, vagyis a jól bevált "védekezz támadva!" taktikája. A címzettek pedig nem ismeretlenek.

Szocialista polgárosodás

Hogy miért kerültek szóba a fentiek? Gyorsan kiderült az indok: a 2008-as politikai évjárat legfontosabb irányzata a Gyurcsány-kormány által vezényelt, pontosabban vezényelni tervezett polgárosodás. "Rendezzük be együtt az Új Magyarországot, támogassuk közösen az új magyar polgárosodást!" - adta meg az új irányt a kormányfő, talán még nem sejtve, hogy 2008, és a következő időszak valami egészen másról fog szólni. Pedig a nemzetközi pénzügyi rendszer fölött gyülekező nagyon sötét felhőkre akkoriban már sok tekintélyes szakember tett egyértelmű utalást.

"Munkahely, tudás és tulajdon" - hirdetett új jelszót Gyurcsány Ferenc. Mint hangsúlyozta: "Ezek teremtik meg a biztonságot. Erről kell hát szólnia a politikánknak." Mivel az új magyar polgárosodás első feltétele a biztonságot adó, jó minőségű és megfizetett munka, ezért a kormány tudatában van annak, hogy csökkenteni kell a munkabérre rakodó járulék- és adóterheket, annak érdekében, hogy könnyebb legyen a foglalkoztatás, hogy kevesebb akadály álljon a legális foglalkoztatás előtt - jelentette ki a kormányfő. Elsődleges cél tehát a munkahelyteremtést ösztönző adóteher-csökkentés.

Az adócsökkentésből nem lett semmi, így érkezett el a parlament az idei, a 2009-es évadnyitó beszédhez, ahol az adók ügyét - más egyéb intézkedés bejelentése mellett - ismét elő lehetett venni.