Egyelőre jogi csűrésnek-csavarásnak tűnik, de a nagyobbat álmodók szerint az ügy konzekvenciája olyan lavinát indíthat el a labdarúgás világában, mint az 1990-es évek közepének emlékezetes Bosman-ügye, amely alapvetően formálta át a futballisták munkavállalásának szabályait először az Európai Unión belül, majd azon kívül is.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA tulajdonképpen vereséget szenvedett az átigazolási szabályok körüli perben. Ahogyan az Európai Bíróság megállapította, bizonyos szabályozások sértik az uniós jogot. Az ítélet szerint a játékosok szabad mozgását és az általa biztosított klubok közötti versenyt a FIFA szabályai korlátozzák.

A világszövetség egyes szabályait az indokolja és magyarázza, hogy bizonyos fokú stabilitást biztosítanak a klubok számára. A bírák szerint azonban

a szabályok indokolatlanul szigorúak és nincsenek összhangban az uniós joggal, annak a szabad munkavállalásra vonatkozó szabályaival.

Egyelőre kétséges, hogy milyen hatásai lehetnek a döntésnek a jövőben a labdarúgás egészére. Az előzetes elemzések arról szóltak, hogy a játékosok a meglévő szerződések ellenére könnyebben válthatnak klubot a jövőben, emiatt a legjobb játékosok még drágábbak lehetnek.

A játékosok nemzetközi szövetsége, a FIFPro közleménye jelentős döntésnek nevezte az ítéletet, amely meg fogja változtatni a futball helyzetét, de a szöveg utal arra, hogy a döntést alapos elemzésnek kell alávetni.

A FIFA egyelőre azon az állásponton van, hogy előbb a többi érdekelt féllel együttműködve elemzi a döntést, s csak utána formál konkrét véleményt.

Lényegében a bíróság megállapította, hogy a játékosoknak nagyobb hatalmat kell biztosítani, hogy oda szerződjenek és ott dolgozzanak, ahova és ahol akarnak. A FIFA szabályainak kevésbé korlátozónak, másképpen megengedőbbnek kell lenniük.

A bíróság álláspontja szerint annak a játékosnak, akinek szerződése megszűnt, mint Lassana Diarra esetében,

képesnek kell lennie arra, hogy egy másik országba szerződjön, anélkül, hogy akár a játékost, akár az új klubot automatikusan jelentős kártérítés fizetésére köteleznék a korábbi klub javára.

Ez nagyobb hatalmat biztosít a játékosoknak és ügynökeiknek az átigazolási piacon.

A bíróság ítélete részben azon az elgondoláson alapul, hogy a játékosokat úgy kell kezelni, mint más iparágakban dolgozó európai munkavállalókat, akik szabadon hagyhatják el állásukat, és tetszés szerint egy másik céghez vagy országba mehetnek.

Érdekes, hogy a Lassana Diarrát támogató ügyvédi csapatnak fontos szereplője volt a futball jogi kérdéseinek egyik leghíresebb-legismertebb tudora, a Bosman-ügyben is kulcsszerepet játszó ügyvéd, Jean-Louis Dupont.