A még 2008-ban, Afganisztánból elmenekült család előbb Iránban keresett új hazát, majd Törökországon keresztül Európába jött és Magyarországon folyamodott menedékjogért, de miután tudomást szerzett arról, hogy embercsempészek révén bejuthat Német-országba, rászánta magát a kalandos útra.

Münchenben azonban a migrációs hivatal az Európai Unió idevonatkozó rendelkezéseire hivatkozva elrendelte az afgán család kitoloncolását. Az érdekükben fellépő ügyvédnek azonban sikerült az utolsó pillanatban megakadályozni, hogy a családot feltegyék a Budapestre induló repülőjáratra.

A müncheni bíróságon azzal az indokolással tudta a kiutasítási döntést semmissé nyilvánítani, hogy Magyarországon - úgymond - a menekültügyek kezelése nem felel meg a jogállammal szemben támasztott elvárásoknak. Idézte védenceit, akik szerint Budapest közelében kényszerszállásuk alig 12 négyzetméter nagyságú, mosdó nélküli szoba volt.

Két mellékhelyiséget több, mint 100 más menekülttel kellett közösen használjanak, az élelmiszerellátás is igencsak szűkös volt, a bentlakók között gyakoriak voltak a verekedések, de még az öngyilkossági kísérletek is. Az ügyvéd az Európai Emberjogi konvenció harmadik paragrafusát idézte, amely tiltja az emberhez nem méltó bánásmódot.

A müncheni bíróság a kitoloncolási határozat érvénytelenítésével gyakorlatilag elismerte az ENSZ menekültügyi szervezetének azon jelentését, amely szerint Magyarországon gyakori a menekültek bántalmazása, illetve nyugtatószerekkel történő elkábítása.

Noha a migrációs hivatal döntésében azzal érvelt, hogy ezeket a panaszokat a magyar hatóságok időközben orvosolták és a törvényeket is kedvező irányban módosították, a német bíróság szerint a kedvező változást nem lehet ellenőrizni, ezért az afgán család egyelőre maradhat Németországban.