A mély agyi stimulációt csak most kezdik alkalmazni a súlyosan depressziós betegeknél, és a módszer nagyon ígéretesnek tűnik - számolt be a kutatást végző Ali Rezai, a Cleveland Klinika Neurológiai Rehabilitációs Központjának igazgatója.

A DBS kisebb műtétet igényel, amelynek során elhelyezik az elektródákat az agy bizonyos területein, amelyekről úgy gondolják, hogy nem működnek megfelelően. Az elektródák segítségével ingerlik a megcélzott magvakat.

A módszert már két évtizede alkalmazzák a Parkinson-kóros betegeknél, és most vizsgálják azt, hogy lehet-e vele hatékonyan kezelni a depressziót.

Rezai szerint a depressziósok 10-20 százalékának különösen súlyos az állapota; náluk gyakran sem az antideprensszánsokkal, sem pedig a köznyelvben csak elektrosokknak nevezett elektrokonvulzív terápiával (ETC) nem sikerül enyhíteni a tüneteket. Ezeket a betegeket így fokozottan fenyegeti az öngyilkosság veszélye; 15 százalékuk vet véget önkezével az életének.

A kutatók 15 olyan betegnél próbálták ki a DBS-t, akik már legalább 5 éve a depresszió súlyos formájában szenvednek, és akiken eddig semmilyen terápia nem segített. Hat hónappal a kezelés megkezdése után a résztvevők 47,1 százalékánál legalább ötven százalékkal enyhültek a tünetek.

Bíztató kísérletek

Az állapota pedig még a többieknek is javult valamelyest - tette hozzá Rezai, aki szerint ráadásul a betegek a kezelést is jól bírták, csak egyiküknél kellett egy rövid időre felfüggeszteni a DBS-t.

Az eddigi vizsgálatok eredményéről Rezai az amerikai idegsebészek éves találkozóján számol be ma Chicagóban. A vizsgálatokat pedig folytatják.

A depresszióval kapcsolatban végeztek egy másik kutatást is. Azokat a betegeket vizsgálták, akiket egyfajta agydaganattal (astrocytomával) műtöttek, és megállapították, hogy jóval magasabb a halálozási arányuk, mint a nem depressziósoké.

Egy évvel a műtét után a korábban depresszióval diagnosztizált betegeknek csupán a 15 százaléka volt életben - míg a túlélési arány a nem depressziósoknál elérte a 41 százalékot - közölték a Johns Hopkins Orvosi Egyetem kutatói.

Húsz hónappal a műtét után viszont már egy depressziós beteg sem élt, míg a nem depressziósok túlélési arány 21 százalékos volt. A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy a hatékony depresszió elleni kezelés a műtét előtt javíthatja a gyógyulás esélyeit.