Erről a napsütötte, orgonaillatú kis faluról senki sem gondolná, mennyire fontos szerepet játszik a kelet-ukrajnai harcokban. A Konsztantyinyivka melletti település rejti ugyanis a közelben állomásozó, legendás hírű, 92. rohamdandár légvédelmi zászlóaljának parancsnokságát – írta helyszíni riportjában a The Economist.

A brit lap munkatársának az ukrán parancsnok megmutatta a harcvezetési pontot. Ez egy szovjet rádiós kocsi, amit a vörös téglás házacska kertjében, a földbe ástak és jól álcáztak . "Kidobtuk a régi berendezéseket és teljesen újakra cseréltük, amiket önkéntesektől kaptunk. Mindent magunk csináltunk" – mesélte büszkén az alezredes. Alekszandr Tyimosenko katonái most két képernyőt figyelve tartják szemmel a Csasziv Jar közelében lévő frontot.

Az egyik monitoron a légteret pásztázó radar jeleit látni, a másikon a szinte folyamatosan a levegőben repkedő, féltucatnyi drón által sugárzott, élő képet. Hosszú csíkok jelzik az orosz oldalról kilőtt rakétákat és látni, amint egy támadógép leoldja a bombáját, majd megfordul és visszarepül a támaszpontjára. A siklóbomba átzúg a térség felett, és valahol mélyen Ukrajnában csapódik be.

Az egység feladata a megfigyelés és a riasztás. A közeli domboldalban, valahol a bozótos mélyén, egy Sztrela-10-es légvédelmi rakétaüteg áll lesben és alkalmas célpontra vár. Az egykor a Szovjetunióban gyártott rendszert eredetileg a NATO harci gépei ellen tervezték, most viszont orosz repülőkre és drónokra vadászik.

Tyimosenko alezredes azt is elárulta a brit újságnak, hogy az anyanyelve orosz és Harkivban született. 2015-ben, egy évvel a Krím megszállását követően állt be az ukrán hadseregbe. "Ez a háború nem a nemzeti hovatartozásról, a kultúráról, vagy a nyelvről szól, hanem egy életformáról" – mondta az alezredes. Pedig Vlagyimir Putyin pont az ilyen, orosz ajkú ukrajnaiak felszabadítása miatt indította a háborút. Tyimosenko viszont azt mondta, hogy ő nem akar orosz fennhatóság alatt élni, mert nem szeretné, ha bebörtönöznék, amiért elmondja a véleményét. "Azt akarom, hogy a gyerekeim egy normális országban nőjenek fel, még ha az nem is a leggazdagabb. Nem szeretnék az újabb Gulág-szigetcsoporton élni" – utalt Alekszandr Szolzsenyicinnek a sztálini munkatárborokról szóló világhírű könyvére.

Az alezredes meglehetősen józanul látja Ukrajna háborús esélyeit. Mint mondta, a katonák és a közvélemény döntő többsége ma már tisztában van azzal, hogy az oroszok előbb-utóbb beveszik az egész Donbaszt. Arra pedig nem lát esélyt, hogy az elvesztett területeket egyhamar visszaszerezzék. Már csak azért harcolnak, hogy amennyire lehet, lassítsák az oroszok előretörését, mert ahogy fogalmazott: "Ha nem tudjuk feltartóztatni az ellenséget, akkor az oroszok hetek alatt végig söpörnek Ukrajnán, és elfoglalják Harkivot, Dnyiprot, Odesszát, Kijevet."

Ezt a véleményét erősítette meg a 92. rohamdandár parancsnoka is, aki annak idején részt vett Harkiv visszafoglalásában. Pavlo Fedoszenko úgy nyilatkozott, hogy a háború tétje ma már a puszta túlélés. Ukrajna ugyanis soha nem kapott olyan minőségű és mennyiségű fegyvert a Nyugattól, ami elég lett volna Oroszország legyőzéséhez. Az amerikai kongresszus republikánus képviselői pedig fél évig akadályozták, hogy még a védekezéshez elegendő hadfelszerelés is eljusson a harcolókhoz. "A végén már annyira kifogytunk a lőszerből, hogy csak napi hat gránát jutott egy ágyúra. Mit kezdhettünk volna ilyen kevés munícióval? Az embereim sokszor ásókkal harcoltak a lövészárkokban" – kesergett a brit lapnak az ukrán parancsnok.

Fedoszenko ezredes ugyanakkor azt is elmondta, hogy az oroszokon is látszanak a kimerülés jelei. Egy pár hónapja még két-három óránként indítottak rohamokat az állásaink ellen, amiket 20-30 lövészpáncélos és tank kísért. Ma már jó, ha ötnaponta próbálkoznak egy-egy akcióval és akkor is legfeljebb motorkerékpárokkal vagy kvadokkal közelednek, mert nem akarják, hogy a felvert por elárulja őket. "Kisebb csapatokban jönnek, és megpróbálják kipuhatolni a védelmünk gyenge pontjait" – tette hozzá.

Az ukrán parancsnok szerint Oroszország is elérte a kapacitásainak a csúcsát. Nemcsak lőszert és fegyvert sem igen tudna többet gyártani, de emberből is kezd kifogyni. Azt mesélte, hogy korábban a rohamozó csapatok 70 százalékban egykori fegyencekből álltak és sok volt köztük a tádzsik, üzbég, türkmén, kubai vagy szomáliai zsoldos. "Akiket fogságba ejtettünk, szinte kivétel nélkül távoli kisvárosokból vagy falvakból jöttek. A parancsnokaik azzal küldték őket rohamra, hogy vagy a harcban esnek el, vagy ha megfutamodnak, a sajátjaik lövik le őket. Sokan ezért a hadifogság helyett az öngyilkosságot választották."

Újabban azonban Oroszország ismét sok katonát vont össze az ukrán határ mentén. A mintegy 50 ezres haderőnek valószínűleg két célja lehet. Az egyik: megpróbálja elszigetelni Harkivot úgy, hogy elfoglalja a várost Kijevvel összekötő főútvonal egy szakaszát. A másik, hogy az előrenyomulással olyan közel jusson, ahonnan már a tüzérséggel is lőhetik a települést. Így megakadályozhatnák az ukránok Belgorod elleni dróntámadásait.

A háború legfontosabb ütközeteit most kétségtelenül Harkiv környékén vívják. Ezzel az ukránok is tisztában vannak, ezért a korábbinál lényegesen jobban megerősítették a város védelmét. A Kraken ezred egyik katonája elmondta a The Economistnak, hogy három védvonalat építettek ki, és egydandárnyi (kb. 5000 fő) erőt vontak össze. Úgy vélte, hogy az oroszok legfeljebb csak pár kilométerrel nyomulhatnak közelebb a városhoz. Moszkva számára azonban a legkisebb győzelem is rendkívül fontos lehet.

Putyin elnök nyilván arra törekszik, hogy a NATO júliusban esedékes, 75. születésnapjára minél jobban megalázza a Nyugatot és megadásra kényszerítse az ukránokat. Ehhez nemcsak a csatatereken akar sikereket elérni, hanem módszeresen pusztítja az ukrán gazdaságot is, míg a városok bombázásával a civileket akarja lelkileg megtörni. Ukrajna egyelőre kitart, bár napi átlagban húsz négyzetkilométernyi területet veszít.

Oleg Tkacs alezredes, a Harkivnál állomásozó harmadik harckocsizó dandár tisztje elmondta, hogy a meglehetősen reménytelen helyzet ellenére mégis miért küzdenek. "Vagy Ukrajnáért harcolunk Oroszország ellen, vagy legyőznek bennünket és arra kényszerítenek, hogy Oroszországért harcoljunk Európa ellen."

Címképünkön: ennyi maradt egy ukrán család otthonából az oroszok rakétacsapása után