Az amszterdami klub több nagy korszakot is megélt már az elmúlt fél évszázadban, a mostani nagy menetelése azért is érdekes, mert „jubileumi”: éppen fél évszázaddal ezelőtt, 1969-ben játszott a csapat először a Bajnokok Ligája elődje, a Bajnokcsapatok Európa-kupája döntőjében. Ráadásul éppen Madridban, ott, ahol majd május végén az idei döntőt is rendezik.

A Johan Cruyff nevével fémjelzett első nagy generáció – amelyben egyébként eleinte nem a nagy Johan, hanem a rendkívül intelligens, jogi egyetemet végzett szerb középhátvéd, Velibor Vasovic volt a csapatkapitány – háromszor is megnyerte a serleget 1971 és 1973 között. Az alapcsapatot rengeteg futballrajongó sorolja ma is: Stuy – Suurbier, Vasovic (Blankenburg), Hulshoff, Krol – Neeskens, Haan, G. Mühren – Swart (Rep), Cruyff, Keizer.

A következő nagy időszakot egy 1992-es UEFA-kupa-győzelem vezette fel (persze, nem elfeledkezve az 1987-es, Marco van Basten góljával elért KEK-győzelemről sem), de aztán a Louis van Gaal által dirigált csapat 1995-ben ült fel a Bajnokok Ligája trónjára, miután Frank Rijkaard tulajdonképpeni búcsúmérkőzésén legyőzte a kor legjobb csapatát, az AC Milant a bécsi döntőben. A Van der Sar – Reiziger, Blind, Rijkaard, F. de Boer – Seedorf, Litmanen, Davids – Finidi, R. de Boer, Overmars tizenegy tagjai, kiegészülve Bogardéval, Kluiverttel vagy éppen Kanuval kelendő árucikkek is lettek egyben, szinte mindannyian Angliában, Spanyolországban vagy Olaszországban, sőt néhányan a háromból kettőben is, futottak be nagy karriert.

Akkoriban Johan Cruyff dirigálta a Barcelona Dream Teamjét, letette egy olyan játékstílusnak az alapjait, amely korábban sem volt idegen a katalánoktól, s amely számos elemet eredeztetett a hajdani Ajax játékából is. Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy a Barça szívesen szerződtetett a következő években holland játékosokat, elsősorban az Ajaxból.

2017-ben némileg váratlanul – azt is írhatnánk, a mostanihoz hasonlóan váratlanul – menetelt az Ajax majdnem a csillagokig az európai kupaporondon. Akkor az Európa-liga döntője volt a végállomás, José Mourinho Manchester Unitedétől kapott ki a csapat 2-0-ra a stockholmi döntőben.

A svédországi fináléban szerepeltek közül a kapus André Onana, a jobbhátvéd Joël Veltman, a középhátvéd Matthijs de Ligt, a középpályás Lasse Schöne és Frenkie de Jong, valamint a csatár Hakim Ziyech és David Neres kezdett kedden Torinóban is. Elég sokan, mégha akkoriban még nem is mindenki volt közülük kulcsember.

A Peter Bosz által dirigált gárdában 2017 tavaszán Onana 21, De Ligt 18, Neres és De Jong 20 éves volt, talán túl fiatalok ahhoz, hogy már akkor egy még tekintélyesebb kérőnek igent mondjanak. A mostani helyzet már más. Frenkie de Jong már aláírt a Barcelonához 75 millió euróért, s hasonló az ára a Juventus és néhány angol élcsapat, valamint a Barcelona által is keresett, még mindig csak húszéves Matthijs de Ligtnek. A marokkói nemzetiségű Ziyech-t húszmillióért vinné a Bayern München, a már a brazil A-válogatottba is meghívott David Neres előtt Romário és Ronaldo példája lebeg: mindketten a holland bajnokságban kezdték európai karrierjüket, majd a Barcelonában emelkedtek a világ legjobbjai közé.

Az Ajax volt a keddi BL-este nagy nyertese – a Juventus pedig a nagy vesztes. Az olaszok, akik a hétvégén minden bizonnyal bebiztosítják sorozatban nyolcadik bajnoki címüket, hiába uralják a calciót, „gyászban” zárják az idényt. Hiába vették meg Cristiano Ronaldót, még az elődöntőbe sem jutottak – s emiatt legkevésbé a portugál okolható, aki csapata összes idei gólját szerezte a BL-ben.