Luciano Pavarotti 1935. október 12.-én született az olaszországi Modenában. Bár az énekes mindig hangsúlyozta, milyen boldog gyermekkora volt, a család szegénységben élt. Pék édesapjának Pavarotti szerint gyönyörű tenorhangja volt, ám nem akart énekesi pályára lépni. Édesanyja egy cigarettagyárban dolgozott.

A második világháború miatt a családnak még a kétszobás kis modenai lakásból is el kellett költöznie, ezt követően egy egyszobás apartmanban húzták meg magukat.

Luciano Pavarotti zenei érdeklődését elsőként édesapja lemezei keltették fel, melyek többségükben a korszak népszerű tenorjainak (Benjamino Gigli, Giovanni Martinelli, Tito Schipa és Enrico Caruso) felvételeit tartalmazták.

Luciano Pavarotti még alig volt kilenc éves, amikor már együtt énekelt édesapjával egy kis helyi templom kórusában.

Átlagos gyermekkor, foci és zene

Gyermekkora egyébként átlagosan telt: imádta a futballt, olyannyira, hogy még az is felmerült benne, hogy profi játékos lesz, ám édesanyja meggyőzte arról, hogy inkább a tanári pályát válassza. Tanított is egy általános iskolában két évig, ám végül győzött a zene iránti érdeklődése.

Édesapja nem örült túlzottan döntésének, ám nagy nehezen beleegyezett egy feltétellel: 30 éves koráig ingyen szállást és ellátást biztosít fiának, ám ha addig nem lesz sikeres, akkor már a maga erejéből kell megélnie.

Majdnem feladta

Luciano Pavarotti 19 éves korában kezdett komolyan foglalkozni a zenével, első tanára a nagy megbecsültségnek örvendő modenai Arrigo Pola volt. Ebben az időszakban találkozott Adua Veronival, akit 1961-ben feleségül vett.

Az első évek nagyon nehezek voltak, egy borzalmasan sikerült ferrarai koncert után fel is akarta adni a pályát, mivel egy csomó nőtt a hangszálaira. Érdekes módon a döntéssel, hogy befejezi, felszabadult a lelki teher alól, a csomó is eltűnt és hirtelen minden a helyére került.

Luciano Pavarotti 1961. április 29.-én debütált az operaszínpadon, a Bohéméletben énekelte Rodolfo szerepét Reggio Emiliában. Az Egyesült Államokban négy évvel később, 1965-ben mutatkozott be. Szerencséje volt: az aznap esti tenor megbetegedett és partnere, Joan Sutherland a vele turnézó ifjú olaszt ajánlotta helyette.

1965. április 28.-án pedig színpadra léphetett az operavilág szentélyében, a milánói Scalában is - "természetesen" a Bohéméletben. Az alábbi felvételen magyar művészekkel énekel ugyanebben a darabban.

Ezt követően egészen 1990-ig hatalmas operasikerek kísérték pályafutását, ráadásul közben megalapította saját tehetségkutató versenyét is. A győztesekkel rendszeresen fellépett külföldön is. Egyik legnagyobb sikerét Kínában aratta 1986-ban, amikor tízezer néző tombolt, miután minden erőlködés nélkül kiénekelt kilenc (!) magas Cé-t.

Igazi világsztárrá az operaszínpadokon kívül 1990-ben vált, amikor az általa előadott Nessun Dorma (Puccini Turandot című operájából) lett az azévi labdarúgó-világbajnokság hivatalos himnusza.

Ezt követte a Három Tenor első fellépése a vébé előestéjén Rómában. Ezen Plácido Domingóval és José Carreras-szal együtt (Zubin Mehta vezénylete mellett) lépett fel, hatalmas közönségsiker mellett.

Az 1990-es évek során Luciano Pavarotti rengeteg nagysikerű szabadtéri koncertet adott, ő volt az első komolyzenei előadó, aki a londoni Hyde Parkban énekelt, rekordnak számító 150 ezer ember előtt.

1993 júniusában a New York-i Central Parkban több mint félmillió (!) ember hallgatta, miközben milliók követték a tévéközvetítést. Egy évvel később Párizsban, az Eiffel-torony tövében 300 ezer embernek énekelt.

Közben a Három Tenor labdarúgó-világbajnokságok előtti fellépéseiből hagyomány lett: 1994-ben az Egyesült Államokban Los Angelesben, 1998-ban Párizsban, 2002-ben pedig Japánban, Yokohamában énekeltek.Jótékonykodott is

Luciano Pavarotti évente megrendezte a "Pavarotti és barátai" jótékonysági koncertet szülővárosában, melyekkel mindig egy-egy ENSZ-kezdeményezést támogattak (Bosznai, Guatemala, Koszovó, a háborús övezetekben élő gyermekek és Irak érdekében).

1998. december 12.-én ő lett az első (és mostanáig az egyetlen) operaénekes, aki felléphetett az amerikai szórakoztatóipar legendás műsorában, a Saturday Night Live-ban, ahol Vanessa L. Williams-szel énekelt. Fellépett a U2-val is a banda 1995-ös Miss Sarajevo című dalában.

A sztárságnak azonban voltak árnyoldalai is: Luciano Pavarotti lett a "lemondások királya", miután sorozatban törölte fellépéseit. Megbízhatatlansága miatt több operaházzal is megromlott a viszonya.

Luciano Pavarotti 2002-ben szakított menedzserével, Herbert Breslinnel, aminek következménye egy könyv volt ("A Király és én"), melyben a férfi kiteregette Pavarotti magánéletének titkait és meglehetősen kritikusan írt az énekes (opera)színészi képességeiről és kottaolvasási problémáiról.

Tomboló sikerrel fejezte be

Az elmúlt években a magánéletében is több változás történt: feleségül vette asszisztensét, Nicoletta Mantovanit, akitől két gyermeke is született, ám sajnos az egyik nem sokkal a születést követően elhunyt.

Luciano Pavarotti utolsó operaházi előadását 2004. március 13.-án adta a New York-i Metropolitanben Puccini Toscájában énekelve, kirobbanó sikerrel: a közönség az előadás végén 12 percig tombolva ünnepelte a tenort.

(Forrás: Wikipédia)