Mint ismert, a Covid-járványig létezett útlevélmentes szabad határátlépés lehetősége – a Schengen-rendszer alkalmazása – elvben huszonkét európai uniós tagállam és négy társult ország között áll fenn, de Közép-Európában dél felé éppen Magyarországnál és a szomszédos Szlovéniánál ez a mozgási könnyítés véget ér.

Ezért is kell Magyarországnak egyebek között a román és horvát határon is komoly határellenőrzési rendszert fenntartania (még ha kétoldalú relációban vannak is könnyítések). A magyar határőr ezen a vonalon ugyanis nemcsak a magyar határt, hanem a teljes Schengen-övezet déli határszakaszát is védi.

Ha Románia is az övezet teljes jogú részévé válna, a magyar határőrök csomagolhatnának,

és ugyanez a hatérvédelmi feladat a román déli határra kerülne át, (illetve, ha Bulgáriát is beveszik, akkor még tovább délre csúszhatna az egész).

Luminita Teodora, Románia állandó európai uniós képviselője (nagykövet) a brüsszeli Politiconak nyilatkozva úgy vélte, hogy a sorban állók Schengen-tagsága – de Romániáé mindenképpen – pusztán politikai döntésen múlik, lévén a formai-technikai követelményeknek már régen megfelelnek. Most megpróbálják elérni, hogy erre a döntésre végre sor kerüljön, és hogy ez ezúttal már pozitív legyen.

Előírások, pipa! Vagy mégsem?

A román EU-nagykövet egyúttal megerősítette Bukarestnek és Szófiának azon régről hangoztatott sérelmét, miszerint

esetükben a „kettős mérce” alkalmazásának klasszikus esetéről van szó,

lévén a Schengen-joganyagban rögzített valamennyi feltétel teljesítése – és így az Európai Bizottság Schengen-tagsági ajánlása – után kezdett el több ország is további feltételeket támasztani, amit másokkal szemben soha nem tettek. Cserébe a két jelölt Schengen-tagsága mindmáig várat magára.

Célkeresztben az igazságszolgáltatás és a korrupció

Tény, hogy a 2011-es féléves magyar EU-elnökség kiemelt prioritásként kezelte a román-bolgár Schengen-tagság elérését, és a félév végére sikerült is eljutni odáig, hogy az EU-tagok belügyminiszteri tanácsa – az Európai Bizottság és a Schengen szakértői bizottság hároméves vizsgálatot követő jelentése alapján – egyhangúlag Schengen-kompatibilisnek minősítette a román és a bolgár külső hatérvédelmi szakaszok felkészültségét.

A végső döntést a belügyminiszteri tanács 2011 szeptemberi ülése kellett volna hogy meghozza, ám ez már elutasító lett, mivel az időközben született európai bizottsági jelentés a román és bolgár igazságügyi rendszer hatékonyságáról fenntartásokat fejezett ki.

Formálisan a kettőnek nincs köze egymáshoz. Eredetileg arról volt csak szó, hogy a két ország a 2007. január 1-jei

uniós csatlakozásuk pillanatában nem teljesítette még maradéktalanul az EU-tagsági feltételeket: az igazságügy, az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes harc tekintetében

az EU-oldal hiányosságokat vélt felfedezni.

Tekintve, hogy a tagállamok ugyanakkor támogatták a taggá válásukat, azt a feltételt szabták, hogy beléphetnek az EU-ba, de az Európai Bizottságnak (kezdetben fél évente, aztán egy, majd másfél évente) értékelnie kellett e téren tett erőfeszítéseiket egy külön erre a célra létrehozott – úgynevezett Együttműködési és Értékelési Mechanizmus (CVM) – keretén belül.

Ez utóbbi, a 2011 júliusában közzétett CVM-jelentés állapította meg, hogy Románia és Bulgária továbbra is elmaradnak a kívánt területeken, és a brüsszeli testület további igazságügyi és korrupcióellenes intézkedéseket kért a két új EU-tagállamtól.

Márpedig, már a CVM-jelentés közzététel előtt, Franciaország és Németország, valamint utóbb Hollandia is kijelentette, hogy meg fogják akadályozni Románia és Bulgária Schengen-csatlakozását, ha a két ország nem tesz jelentős előrelépést az igazságszolgáltatás és a korrupció elleni erőfeszítésekben. (Mellesleg több más EU-ország minisztere is úgy nyilatkozott, hogy bár Románia és Bulgária a schengeni csatlakozás feltételeinek valóban megfelel, de a CVM-jelentés fényében döntenek arról, hogy támogatják-e a két ország Schengen-csatlakozását, vagy sem).

És mivel a jelentés nem lett teljesen pozitív – miként utána még tíz éven keresztül a többi sem –, ezért az EU-tanácsi döntés minimum egy vagy több tagállam ellenszavazata miatt mindig rendre elutasító maradt. (A Schengen-övezethez csak a már benn lévő tagállamok egyhangú egyetértése után lehet csatlakozni.)

A legkitartóbban, a legtöbb ellenvetést a holland kormány tette, de sokáig hangoztatott fenntartást a francia és a német kormány is.

Igazából a befogadás kezdeti befékezése is e két utóbbi tagországhoz kapcsolódik, lévén Brice Hortefeux, francia- és Thomas de Maiziere német belügyminiszterek már 2010 decemberében arról tájékoztatták közös levélben Cecilia Malmström akkori belügyi EU-biztost, hogy ha csak nem áll be radikális javulás az érintett országokban, akkor kormányaik blokkolni fogják Bulgária és Románia Schengen-tagságát.

Úgy vélik, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harcban tetten érhető bolgár és román hiányosságok megkérdőjelezik a térségbe történő befogadásuk megalapozottságát.

Thomas de Maiziere utóbb, az EU-belügyminiszterek 2011 januári gödöllői informális tanácsülése előtt mindezt azzal magyarázta, hogy kormánya szerint nem elég, ha valakinek a határvédelemre jó informatikai rendszere van,

fontos az is, hogy az egész igazságügyi rendszer olyan biztonságot és „megbízhatóságot” teremtsen, melyre egész Európa hagyatkozhat.

Traian Basescu akkori román elnök ugyan már akkor diszkriminációról beszélt – mint az AFP-nek nyilatkozva fogalmazott: „Ugyanolyan feltételeknek kell hogy alávessenek minket, mint a többi tagállamot” –, ez azonban mit sem változtat azon, hogy Romániának és Bulgáriának tíz év alatt sem sikerült bejutni a Schengen-övezetbe.

És akkor jött a migrációs válság

Egymást követő féléves EU-elnökségek sokszor napirendre tűzték a „Schengen-bővítés befejezését”, mi több, az Európai Bizottság is váltig hangoztatja, hogy ami a technikai értelemben vett Schengen-tagsági kritériumokat illeti, annak (Horvátországgal együtt) mindhárom, bebocsájtásra váró ország már megfelel. Az egyhangú befogadás azonban a Schengen-tagok részéről eddig még nem tudott megszületni.

Utóbb a bolgár-román páros helyzetét

tovább komplikáló tényezővé vált a tízes évek közepétől a migrációs válság,

ami nemhogy a Schengen-övezet bővítését segítette volna, de több határszakaszon az addigi Schengen-rendszer felfüggesztését is kiváltotta.

Itt lépett be amúgy a sokak által csak „Görögország-faktorként” emlegetett tényező is – utalással arra, hogy maga a „Schengen-világ” tehát jelenleg Magyarországig és Szlovéniáig terjed, majd némi földrajzi megszakítás után, a Nyugat-Balkán alsó csücskénél, Görögországban megint folytatódik. A görög Schengen-tagság azonban egyelőre csak a légi- és tengeri közlekedés tekintetében releváns, nem lévén közvetlen szárazföldi kapcsolata a Schengen-térség többi részével.

Az összekötő láncszemet éppen a bolgár és a román tagság jelenthetné, ami ugyanakkor egyes vélemények szerint (különösen a migrációs válság alatt) nem éppen a két ország Schengen-esélyeit erősítette idáig. Görögország szárazföldi határvédelme ugyanis csak nagy üggyel-bajjal állja a török oldalról tengeren át érkező migrációs nyomást, úgyhogy a válság tetőfokán még az is felmerült, hogy a többiek felfüggesztik Athén Schengen-tagságát.

A görög külső határ viszonylagos átjárhatósága sokakban félelmet keltett a tekintetben, hogy ha a román-bolgár Schengen-csatlakozással folyamatossá válna a szárazföldi kapcsolat Görögország és a Schengen-övezet többi része között – ez esetben ugyanis a mostani magyar határvédelmi funkció egyes szakaszokon kvázi lekerülne a görög külső határvédelemhez –, az migrációs szempontból komoly kockázatot vethetne fel az EU egésze szempontjából.

Mindez értelemszerűen nem éppen a két ország tagsági esélyeit növelte.

Utolsó csapásnak megérkezett a pandémia

A Schengen-bővítés kérdését aztán - igaz, már más oldaloról - tovább halasztotta Covid-járvány, ami egy időszakban eleve széttördelte a már létező Schengen-rendszert is.

Bukarest mindenesetre most, hogy a járvány az oltások révén kezd ellenőrizhetőnek tűnni, ismét próbát tesz. Mindehhez némi hátszelet jelent, hogy az Európai Bizottság júniusban ismét arra szólította fel a tagállamok EU-tanácsát, hogy tegyen lépéseket a bolgár, román és horvát Schengen-tagság rendezésére. További rásegítő tényező lehet az is, hogy a féléves EU-tanácsi elnökséget éppen Szlovénia tölti be, amelyik szívesen szabadulna a külső Schengen-határ védelmétől, és egyébként is befogadás-párti.

De, mint a tíz évvel ezelőtt magyar EU-elnökség példája mutatta, végső soron nem ezen, hanem a többi Schengen-tag

egyhangú egyetértésén

múlik majd minden.