A Góbi-sivatag szélén található Licsien lakosai közül sokaknak kék vagy zöld a szeme, előreugró az orra, és a szőke haj sem számít ritkaságnak, így óhatatlanul felvetődik a gyanú, hogy őseik között európaiak is voltak. Egy helyi férfi, bizonyos Caj Csün-nien, akit barátai és rokonai Caj Lo-maként, vagyis római Cajként emlegetnek meg van győződve arról, hogy a légiósok leszármazottja - olvasható a The Telegraph online kiadásában.

A Kanszu tartományi Lancsou Egyetem most létrehozott itáliai tudományok központja régészeti ásatásokat tervez a térségben, a Selyemút mentén, hogy feltárja a római légiósok által épített létesítményeket.

"Reményeink szerint sikerül kiderítenünk, hogy a legendának valós alapja van, és a Római Birodalom és Kína közötti korai kapcsolatokra találunk bizonyítékokat" - hangsúlyozta Jüan Hung-keng, a kutatóközpont vezetője.

A Római Birodalom Traianus császár uralkodása alatt, a Kr.u. II. évszázadban érte el legnagyobb kiterjedését, akkor, amikor a Han-dinasztia hanyatlásnak indult. A legtöbb történész szerint a két birodalom között csupán indirekt kapcsolatok voltak: a Selyemúton a selyem és a fűszerek a kereskedők közvetítésével jutottak el Rómába, ahonnan cserébe római termékek, például üvegáru érkezett Kínába.

A genetikai tesztek révén fajsúlyosabbá vált az az elmélet, miszerint a Kr.e. I. évszázadban - miután a rómaiak katasztrofális vereséget szenvedtek a carrhaei csatában - a megmenekült légiósok telepedtek le a térségben.

Kr.e. 53-ban Carrhae városa (a mai törökországi Harran) közelében csaptak össze a Római Köztársaság és a Párthus Birodalom seregei, az ütközetben a párthus Surena megsemmisítő vereséget mért a Marcus Crassus vezette légiókra. Római katonák ezreit mészárolták le és a csata végén magát Crassust is lefejezték. Az ütközet megállította Róma keleti terjeszkedését.

A legendák szerint azonban Crassus legidősebb fia vezette hatezer légiósnak sikerült elmenekülnie kelet felé. Feltételezések szerint a légióból eltűnt katonák zsoldosként harcoltak tovább. Kínai krónikák említést tesznek a "halszerű alakzatba" rendeződő harcosok fogságba ejtéséről. Ez vélhetően a római katonák bevett "teknős-alakzatára" utalhat. A kóbor római légiósokat feltehetően szabadon engedhették, és ezek után Kína nyugati részének sztyeppés vidékein telepedtek le.

Ezt az elméletet az 1950-es években vetette fel Homer Dubs, az Oxfordi Egyetem kínai történelem professzora.

Maurizio Bettini, a Sienai Egyetem professzora "tündérmesének" nevezi az elméletet, mondván a teória bizonyításához római pénzérmékre vagy a légiósok által használt fegyverekre lenne szükség.

"Tárgyi bizonyítékok nélkül az elveszett római légió története csupán legenda" - mondta.

Akadnak olyan szakértők is, akik úgy vélik: a kínai település lakosai a Közép-Ázsiát végigportyázó hunok leszármazottai.