A játék része, amikor a francia elnökjelöltek - akárcsak a világ politikusainak nagy többsége - egymás után teszik az ígéreteket, hogy megválasszák őket.

A lap felidéz néhányat az új francia elnök, Nicolas Sarkozy elődjeinek be nem tartott fogadkozásaiból.

A sort a XIX. század közepén hatalomra jutott Louis Napoleon Bonapartéval kezdi, akit eredetileg köztársasági elnöknek választottak a franciák, s ekkor meg is ígérte, hogy tiszteletben tartja majd a demokráciát, valamint a köztársasági berendezkedést.

Néhány évvel később pedig III. Napoleon néven császárrá koronáztatta magát.

Barátját nevezte ki

A de Gaulle-t követő Georges Pompidou megválasztása után azt ígérte, hogy "szabaddá teszi az információt", azaz akadálytalanná a sajtó munkáját, azután pedig saját barátját ültette a francia médiahatóság élére, aki gondoskodott róla, hogy rendre intse a Pompidounak nem tetsző újságírókat.

Francois Mitterrand a foglalkoztatás javítását mondta egyik prioritásának, egymillió munkahely teremtését ígérve a fiataloknak, s emellett 35 órás munkahetet, az alapvető termékekre nulla százalékos áfát, a nőknek 55 éves nyugdíjkorhatárt, a férfiak és nőknek egyenlő bérezést helyezett kilátásba.

Chirac és a "zéró tolerancia"

Egyiket sem sikerült betartania. Jacques Chirac pedig a bűnözőkkel szembeni kíméletlen fellépést, "zéró toleranciát" ígért, s persze ez sem valósult meg.A belga lap persze elismeri: önmagában az, hogy a politikusok csak ígéreteik egy részét teljesítik, nem jelenti, hogy javíthatatlan hazudozók lennének.

"Gyakran ők maguk is remélik, hogy célhoz érhetnek, ám a rendelkezésükre álló eszközök gyakran lefékezik lelkesedésüket" - olvasható a lapban, amely példaként Chirac esetét hozza: az elnök hivatalba lépésekor döbbent rá, hogy az állam pénzügyei katasztrofális állapotban vannak, s hogy emiatt tervei egy részét el kell halasztania.

Hazugság nélkül nincs esély

"Ha a politikusok nem hazudnának, nem lenne semmi esélyük a megválasztásra. Seguin, Barre, vagy Rocard tudnának erről mesélni. Õk, akik mindig az igazmondást hirdették, gyakran meg is fizették ennek az árát" - írja a lap, néhány neves francia politikus pályájára utalva.

"Akkor hát ahhoz, hogy sikert érjünk el a politikában, hazudni kell? Igen, még akkor is, ha végső soron a szavazók azt szeretik választani, aki a legjobban hazudik" - olvasható a La Derniere Heure című belga újságban.