A péntek hajnalig tartó tanácskozás végén nyilvánosságra hozott dokumentumból kitűnik, hogy a közös bankfelügyelet középpontjában az Európai Központi Bank (EKB), az eurózóna jegybankja áll majd. A lisszaboni szerződés ugyanis kimondja, hogy az Európai Tanács, vagyis a tagállamok állam- és kormányfői egyhangú döntésükkel bankfelügyeleti jogkörökkel ruházhatják fel az EKB-t.

Ennek jogi kereteit és így a pontos részleteit is január 1-jéig dolgozzák ki az uniós intézmények. Ez kompromisszumos megoldás, az Európai Bizottság eredeti, szeptemberben bemutatott javaslata értelmében ugyanis az EKB keretein belül működő bankfelügyeletnek január 1-jén meg kellett volna kezdenie működését. Ezt Németország nem tartotta reálisnak, elsősorban logisztikai szempontból merültek fel kételyek a javaslat megvalósíthatóságával kapcsolatban. A bizottság javaslata szerint eleinte a mentőcsomagban részesített országok bankjait felügyelte volna az EKB, majd jövő év közepétől a nagyobb, összeomlásuk esetén rendszerszintű kockázatot jelentő bankokat, 2014 elejétől pedig az eurózóna összes bankját. Ez óvatos becslések szerint is szakértők százainak, ha nem ezreinek alkalmazását és felkészítését jelentette volna, az EKB ugyanis soha nem végzett ilyen feladatokat, az intézménynek nincs tapasztalata ezen a téren, ráadásul maga a közös bankfelügyeleti feladat is új.

Az állam- és kormányfők egyezségének értelmében csak a jogi keretrendszernek kell január 1-jéig elkészülnie, a közös bankfelügyelet gyakorlati megvalósításának pedig a jövő év folyamán látnak neki. Angela Merkel német kancellár az EKB elnökére hivatkozva úgy nyilatkozott, hogy a bankfelügyelet felállítása nem egy-két hónapos feladat, hanem ennél tovább tarthat. A kancellár elmondta azt is, hogy a létrehozandó felügyelet gyakorlatilag kétszintű lenne, egyes bankok - feltételezhetően a legnagyobbak - valóban közvetlenül az EKB felügyelete alá kerülnének, a többi fölött viszont továbbra is a jelenlegi nemzeti felügyeleti szerv őrködne, immáron az EKB fennhatósága alatt.

Az eurózónán kívüli országoknak két komoly aggályuk volt a tervezettel kapcsolatban, amelyek közül az egyik orvoslására komoly ígéretek hangzottak el, a másikkal kapcsolatban azonban inkább csak utalás szerepel a csúcson elfogadott végkövetkeztetéseket tartalmazó dokumentumban.

Az első aggály az volt, hogy a bizottság eredeti javaslata értelmében ha csatlakoznak a bankfelügyelethez az övezeten kívüli országok, akkor gyakorlatilag másodrendű tagok lettek volna az EKB által üzemeltetett rendszerben, mert a jelenlegi jogi keretek között csak az eurózóna tagjainak van szavazati joguk. A végkövetkeztetések végül több helyen is egyértelműen lefektetik annak szükségességét, hogy a közös bankfelügyelet minden tagállam számára nyitott legyen, az eurózónán belüli és kívüli országok pedig egyenlő megítélés alá essenek és azonos jogokkal rendelkezzenek, ha csatlakoznak az európai stabilitási mechanizmushoz.

Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke ezt inkább jogi, mint politikai problémának nevezte. A megoldást a végkövetkeztetéseknek az a kitétele jelentheti, hogy az EKB-n belül szigorúan el kell választani egymástól a monetáris politikai döntéshozatalt és a bankfelügyeleti feladatokat. A monetáris politikát a kormányzótanács alakítja, és a mostani jogi keretek valóban nem teszik lehetővé, hogy az eurózóna monetáris politikáját irányító testületben olyan országok szólhassanak bele a döntéshozatalba, amelyek nem használják a közös pénzt. A bankfelügyeleti feladatokat felügyelő intézményi struktúra viszont egyelőre nem tisztázott; vagyis a jogi szakértőknek arra kell megtalálniuk a megoldást, hogy ebben a testületben lehessen mindenkinek beleszólása a döntéshozatalba.

Az euróövezeten kívüliek másik aggálya az, hogy bankjaik versenyhátrányba kerülhetnek az euróövezeti bankokkal szemben, mert azok a bankfelügyelet létrejötte után a tagállamok közbeiktatása nélkül, közvetlenül az Európai Stabilitási Mechanizmushoz fordulhatnak majd segítségért, ha bajba jutnak, az övezeten kívüli országok bankjainak erre - a bizottság javaslata értelmében - nem lesz lehetőségük. Ez a zónán kívüli országok szerint - diplomatikusan fogalmazva - minimum eltorzítja, a bátrabban megszólalók szerint egyenesen kettéhasítja az egységes piacot.

Az uniós csúcson elfogadott végkövetkeztetés semmi olyat nem tartalmaz, amely konkrétan előírná azt, hogy az eurózónán kívüli országok bankjai számára is létre kell hozni egy, az eurózóna állandó válságkezelő intézményéhez, az Európai Stabilitási Mechanizmushoz hasonló, annak megfelelő intézményt. A végkövetkeztetések szövege mindössze annyit szögez le többször is, hogy meg kell őrizni az egységes piacot, és a szabályait tiszteletben kell tartani.

Az eurózóna közös bankfelügyeletének részleteit a következő hetekben dolgozza ki az Európai Bizottság, a decemberi uniós csúcson pedig várhatóan már konkrét részleteket és határidőket tartalmazó ütemtervet tesznek le az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfői elé.