Jacques Chirac francia elnök Németországban, Angela Merkel kancellárral folytatott tárgyalásai után jelentette ki, hogy szívesebben látna egy úgymond "francia-német" megoldást a tőzsdefúzióra.

Az ügy hátterében az áll, hogy a New York-i tőzsde nyolc milliárd euróért megvásárolná a holland bejegyzésű Euronextet - a párizsi, brüsszeli, amszterdami és liszabonni tőzsde üzemeltetőjét. A vásárlást az Euronext igazgatótanácsa elfogadásra javasolta a részvényeseknek.

Amennyiben a fúzió létrejön, a közös cég piaci értéke 21 milliárd euró lenne és az amerikaiak szerint a szinergiák révén évi 375 millió dolláros megtakarítást hozna az üzemeltetésben.

A nagy tőzsdékre évek óta egyre komolyabb nyomás nehezedik egyfelől a tulajdonosok részéről, akik magasabb profitot követelnek, másfelől az ügyfelek részéről, akik elvárása - az alacsonyabb tranzakciós díjak - pontosan az ellenkező irányba hat.

A megoldás - és ezt talán a Deutsche Börse látta meg először, amikor még 2004-ben felvásárlási ajánlatot tett a londoni tőzsdére - a piac konszolidációja, egyesülések révén.

Bár egyetlen államnak sincs közvetlen beleszólása egy ilyen fúzióba, az csak akkor jöhet létre, ha az érintett európai országok tőzsdei felügyeletei meg tudnak egyezni az amerikai felügyelettel a létrehozandó óriás működésének törvényi feltételeiről.

Márpedig egyre több európai cég attól tart, hogy akkor a jövőben rájuk is vonatkozna majd egy, a tőzsdei cégek könyvviteli és vállalatvezetési feltételeit lényegesen szigorító 2002-es amerikai törvény, amely a WorldCom és Enron-botrányok nyomán született meg.

Bár Angela Merkel német kancellár kijelentette, hogy sem ő, sem Jacques Chirac nem befolyásolhat egy tisztán gazdasági döntést, a francia elnök kijelentése nyomán elemzők egyre valószínűbbnek tartják, hogy a Deutsche Böerse újabb ajánlattal áll elő.