Edgar, a nandu (aki egyébként tojó) váratlan látogatásaival borzolja a lostwithieliek kedélyeit. A helyiek közül sokan félnek kimenni a városka temetőjébe, mert a madár időről-időre megjelenik a sírok között és megeszi a virágokat.

A struccalakúak rendjébe tartozó nandu Sue Carter állatmenhelyéről szökik el: valószínűleg kipréseli magát a kerítés egyik résén, majd elsétál a temetőbe. A madár gazdáját elárasztják a dühös telefonok.

"Nem tudom, hogy jut ki, de azt biztos, hogy rendesen megijednek tőle. Egy hölgy nemrég halálra váltan hívott fel azzal, hogy Edgar megette a sírcsokrot, amit a temetőbe vitt. Veszek helyettük másikat, de többet nem nagyon tehetek" - védekezett Sue Carter.

Nem bánt

Bár a nandu egyáltalán nem veszélyes, a helyiek többsége retteg a vele való találkozástól.

"Egyszerűen túlságosan félek ahhoz, hogy kimerészkedjek a férjem sírjához. Nem akarok szemtől szembe kerülni a madárral. Tartok tőle, hogy megkarmol" - mondta az egyik helybeli.

A városka jegyzője már nem is számolja, hogy hány hívás érkezik hivatalába a futómadár miatt. Linda Austen szerint csak idő kérdése, hogy Edgar komoly balesetet okozzon.

Van, aki kedveli

Azért nem minden látogató tart a temetőbe tévedt madártól: Edgar Walkham egyáltalán nem rémült meg, amikor meglátta a nandut a sírok között bóklászni.

"Megkérdeztem tőle, mit keres itt, majd szedtem neki egy kis füvet. Igen vicces látványt nyújtott a sírok között, az ember nem lát mindennap ilyet. Edgar csatlakozott hozzám: elkísért mindhárom nyughelyhez, amit meglátogattam" - mondta az idős férfi.