Azt értem, hogy ön már a választások utáni időszak nagy kérdésein töri a fejét, de nekünk szorgalmas kampánymunkásoknak még azért van dolgunk. Ezért is vagyok itt Pécsett, és megyek még innen Komlóra, sőt, még szombaton van egy budapesti kampányrendezvényem is. Az ember kétségkívül olyan lény, hogy előre gondolkodik, de azért, ha nem figyel a holnapi teendőkre, akkor, bár csak két lába van, mégis megbotlik. Tehát én még a kampányban élek.

Akkor nézzük, miként változik meg a felelősség, a feladatok és a finanszírozás rendszere a következő ciklusra?

Érdemes mindig a múltból származó tapasztalatokra építeni. A múlt sikertelen volt, ezért fontos tudnunk, hogy miért volt az. Ne kövessük el még egyszer ugyanazt a hibát. Az előző nyolc évben úgy volt, hogy Budapesten valaki kitalálta, mi lesz jó az önkormányzatoknak. Ez a valaki hol valamelyik minisztériumban dolgozó államtitkár vagy miniszter volt, hol maga a miniszterelnök, hol valamiféle titkos belső tanácsos. Amikor kitalálták, hogy mi lesz jó szerintük, mondjuk Pécsnek, vagy éppen Bivalybürköznek, akkor kiálltak a nyilvánosság elé, és megpróbálták letuszkolni az önkormányzatok, vagyis a helyi emberek torkán azt, amit ők kigondoltak a budapesti íróasztalaik mögött.
Ebből lettek a félresikerült reformok, ebből lett egészségügyi reform helyett például háromszáz forintos vizitdíj, meg széf a betegek ágya mellett, és közben egyfolytában zuhant az ellátás színvonala, csőd szélére jutottak a kórházak. 

A főváros és a kormány viszonya megváltozik magától, ha az élet végre normális mederbe tereli Budapest sorsát. Hatvanegynéhány éve nem volt Budapestnek más, csak baloldali főpolgármestere. Vagy kommunista, vagy liberális, vagy egyszerre a kettő. Most először lesz néppárti főpolgármester, aki a budapestiek embere, akire rá lehet bízni a várost. Már ha a választók is így döntenek vasárnap. Ez sajátos helyzet, mert a kormánykoalíció politikai összetétele valószínűleg azonos lesz a főváros politikai térképének megosztottságával. Így, miután egy húron pendülünk, valószínűleg sokkal jobb lesz a főváros és a kormány viszonya, mint bármikor korábban volt. Ugyanakkor az igazán izgalmas kérdés nem itt van. Az igazán izgalmas kérdés az, hogy miképpen alakul a kerületek viszonya a második szint, a közgyűlés világhoz képest.

Jut több pénz az új főpolgármesternek? Mert attól, hogy egyszínű a politikai erő, több pénz nem lesz.

Nézze, ha nem lopják el a pénzt, akkor lesz több. Eddig ellopták, ezért kevés volt. Azt javaslom, hogy gazdálkodjanak tisztességesen, szakítsanak a BKV-s történetekkel, világítsák át a vállalataikat, küldjék börtönbe azokat, akik egyébként ellopták a pénzt, takarítsák ki ezeket az intézményeket. Egyáltalán, ezt az egész istállószerű valamit, amivé Budapest vált, tegyék rendbe. De nem én indulok főpolgármester-jelöltként, hanem Tarlós István, ez az ő dolga lesz. Ha a főváros jól gazdálkodik az értékeivel, akkor nem juthat olyan nehéz gazdasági helyzetbe, mint ahol most van.

Tehát plusz pénzre nem számíthat?

Ha gazdaság teljesítménye nő Magyarországon, akkor azzal mindenki jól jár. Miután a gazdaság első számú motorja Budapest és környéke, minden gazdasági növekedés első számú haszonélvezője a főváros lesz. Amennyiben a gazdasági növekedést sikerül a terveink szerinti két és fél, három százalékos magasságba emelni, az óriási bevételt jelent Budapestnek, hiszen jelentősen megnő az iparűzési adóbevétele. Sokkal több olyan települést látok Magyarországon, amelyet a gazdasági növekedés automatikusan nem fog kirántani a bajból. Budapestet kirántja.

Miként látja az államháztartás helyzetét, tekintettel a jövő évi költségvetésre?

Ülök, mint majom a köszörűkövön, feszengek. Kapkodom a fejem jobbra-balra. Nem kényelmes állapot a mostani. Mindannyian tudtuk, hogy a megörökölt államháztartási és költségvetési helyzet cudar. Mindenki tudta, hogy a 2010-es költségvetés számai nem stimmelnek. Azt is tudtuk, hogy valamit majd tenni kell annak érdekében, hogy tartani tudjuk, elviselhető keretek között, a költségvetés és az államháztartási hiány mértékét. Azt is tudtuk, hogy a múltban rendszeresen meghamisították a költségvetéseket. Ezért is jutott Magyarország oda, ahol most van. Azt is tudta mindenki, hogy a fejünk búbjáig el vagyunk adósodva.
És azt is láttuk, hogy tele van csontvázakkal a központi költségvetés szekrénye vagy kamrája. Ezek egyenként dőlnek ki, és a folyamat még nem fejeződött be. A legutóbbi esetben a Központi Statisztikai Hivatal nekünk már csütörtök éjszaka jelezte, hogy elkészültek a számításai, és a 2009-es évi költségvetés sem igaz. Szemben a törvényben foglaltakkal, a valódi hiány ott jó fél százalékkal magasabb, 4,4 százalék körül lesz. 

Számunkra minden gyermek és minden család fontos, de a társadalmi cél világosan megfogalmazható: Magyarországon hiányzik egymillió munkahely és egymillió gyermek. Arra van szükségünk, hogy a házaspáronként mostani - képletesen szólva - 1,3 vagy másfél gyerek helyett legalább kettő szülessen.
De még ezzel sem vagyunk kinn a vízből, mert, ha két szülőre két gyermek jut, akkor még mindig nem tudjuk pótolni az elmúlt néhány évben elvesztegetett egymillió utódot. Szeretnénk a családokat arra ösztönözni, hogy vállaljanak több gyermeket úgy, hogy közben munkát is vállalnak mellé, és a kettő együtt is lehetségessé váljon. És ez ne tegye tönkre anyagilag azokat a fiatalokat, akik három gyermeket vállalnak, és mellette dolgoznának is. Ezért kell kombinálni a családi adórendszert az arányos adórendszerrel.

A pártszövetség tagjainak filozófiájában is lehet itt eltérés. Maradjon otthon az anya vagy az apa a gyerekkel, vagy mindkettő dolgozzon?

Óvatos lennék ebben az ügyben. Nem látom be, hogy miért kéne a magyar kormánynak eldönteni, hogy miként éljenek az emberek. Szerintem ezt rá kell bízni a szülőkre. A kormánynak abban lehet itt szerepe, hogy lehetőségeket kínál, és olyan gazdasági szabályozórendszert működtet, ahol egy család el tudja dönteni, melyik utat járja.

Továbbra is cél az, hogy a munkajövedelmek általában alacsonyabb kulccsal adózzanak, mint a befektetési jövedelmek?

Ez sosem volt cél. A cél az volt, hogy legyen igazság.

Milyen ez az igazság?

Az igazság szerintem ott van, hogy a munkajövedelem és a tőkejövedelem azonos mértékben vegye ki a részét a közteherviselésből. E tekintetben a katolikus egyház útmutatását, társadalmi kérdésekre megfogalmazott enciklikáját vallom magaménak: a munka elsődleges a tőkével szemben. De a gazdasági szabályzásban ennek az érvényesítését hibásnak tartanám. Mármint a direkt formában érvényesítését, mert befektetések nélkül egy olyan állam, mint Magyarország nem juthat előre.
Ezért azt javaslom, hogy a tőkét és a munkát a közterhek szempontjából részesítsük azonos elbírálásban. Magyarországon eddig a tőke előnyt élvezett a munkával szemben. Ezt meg kell változtatni. Tisztelet és megbecsülés elsősorban a munkának jár, de a tisztességes működés feltételeit a tőke számára is meg kell teremteni. A tőke- és munkajövedelem közelítsen egymáshoz, legyen egy súlycsoportban.

Milyen átalakítást terveznek annak érdekében, hogy a nyugdíjrendszer kielégítő ellátást is nyújtson, és még finanszírozható is legyen?

A nyugdíjrendszer legnagyobb baját nem magában a nyugdíjrendszerben látom, hanem a családpolitikában. Ugyanis a magyar nyugdíjrendszernek semmilyen fenntarthatósági gondja nem lenne, ha azzal számolhatnánk a következő húsz évben, hogy egymillióval több ember lép munkaképes korba, mint amennyien vagyunk. A nyugdíjrendszer hosszú távú gondjait jó családpolitikával, sokkal magasabb születésszámmal lehet megoldani. Erre mi magyarok képesek lehetünk, és szerintem akarjuk is, mert családszerető nép a mienk. Ha a kormány nem beszéli le a családokat arról, hogy annyi gyermeket vállaljanak, amennyit szeretnének, és ha a gyermekek fölneveléséhez szükséges feltételek Magyarországon adottak lesznek, akkor a nyugdíjrendszer 25-30 év távlatában nem küzd majd fönntarthatósági gondokkal. Ez az én orvosságom, az én javaslatom.

De amíg ez az elegendő gyermek meg nem születik, és nem válik járulékfizetővé, addig kibírja a magyar nyugdíjrendszer?

Addig még ki fogja bírni. Ha a családpolitikai fordulat gyors, akkor kibírja, ha a családpolitikai fordulat lassú, akkor lesz egy köztes szakasz, amelyet meg kell oldanunk más eszközökkel.

Addig semmilyen változtatásra nem szorul a rendszer, a magánnyugdíj-pénztárakat is ideértve?

A rendszer rengeteg sebből vérzik, tele van belső igazságtalansággal. A kisnyugdíjakból lényegében nem lehet megélni. Tehát volna itt mit változtatni bőségesen. Amire az ország teherbíró képessége ma lehetőséget ad, az szerepel abban a megállapodásban, amit a nyugdíjasokkal kötöttünk az áprilisi parlamenti választáson. Eszerint megállítjuk a nyugdíjak értékének csökkenését, megvédjük a nyugdíjakat. Az elmúlt években a nyugdíjak vásárlóértéke ugyanis jelentősen csökkent. A választáskor azt vállaltam, hogy ezt nem engedjük. Nem is fog csökkenni. A minimális cél az, hogy megőrizze korábbi értékét. Ha a gazdasági növekedés beindul, akkor már bátrabban is szabad terveznünk.

Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjas vásárlói kosarat figyelembe véve emelik a járandóságot? Ha igen, akkor mindenkinek?

Így van. Sőt, már ebben az évben is kell a nyugdíjasoknak pénzt küldenünk. Hiszen a mindenkori kormánynak kötelessége, hogy az év vége felé újraszámolja az áremelések fényében a nyugdíjak vásárlói értékét. És ha kell, akkor korrigáljon. Az egy százalék fölötti nyugdíjemelés szerintem ebben az utolsó két-három hónapban is esedékessé válik. Ahogy korábban is tapasztalták a nyugdíjasok, ezt az összeget most is megkapják.

A magánnyugdíj-rendszer ügyében hol tart a kormány és az unió tárgyalása?

A tárgyalások előrehaladottak, de az álláspontok messze vannak egymástól.

Mennyire messze?

Nem látom áthidalhatónak jelen pillanatban.

Magyarán a költségvetésben úgy kell tervezni, hogy ez nem megy?

Igen. Ha egyszerűen akarok válaszolni, akkor úgy kell terveznünk, hogy az Európai Unió nem lesz képes befogadni azt a gondolatot, hogy a magánnyugdíj-rendszerbe áthelyezett költségvetési pénzek nem okoznak tényleges hiányt a költségvetésnek. Itt diszkriminációról van szó. Az mégsem lehetséges, hogy a költségvetésből a magán, illetve fél állami, fél magán rendszerbe áttett összeget úgy tekintsék, mint egyszerű költségvetési kiadást. De most mégis így tekintik, tehát ilyen értelemben diszkriminálnak. Küzdünk, küzdünk, úgy látom, hogy a jövő héten végleges álláspontot alakít majd ki az unió.

Gondolkodik-e a magánnyugdíj-rendszer pénzeinek állami körbe vonásáról?

Nem gondolkodtam róla, de az egyik parlamenti párt nyújtott be ilyen indítványt, illetve többször fölvetette ezt a kérdést a plenáris ülésen. Ha túl vagyunk az önkormányzati választáson, akkor a beadványokkal kezdeni kell valamit. Azoknak is megvan a rendes életciklusa és a törvény által szabott sorsa. Tehát szerintem ezt az ősszel az Országgyűlésnek kell majd megvitatnia.

A kormány álláspontja döntő. Mi lesz ez?

Nem tudjuk. Ezzel a kérdéssel még nem foglalkozott a kormány.