Miután a sajtó halálra rémítette a devizahiteleseket, s otthonuk elvesztésének rémképét keltette (mert bizony viszik az autót és a lakást is), a portfolio.hu megvizsgálta, mit tehet egy adós azon kívül, hogy a szívéhez kap, hiszen az új hitelfelvevők dilemmáinál fontosabb a meglévő adósok fizetőképessége.

Alapvetően 3 szcenárió van

a) 1-3 hónapos időtávon belül visszaerősödik a forint legalább 250-ig;
b) a gyengülés stabil marad, a 300 forintos euróárfolyam elérhető közelségbe kerül;
c) államcsőd, vagy államcsőd közeli állapot. A forintnál azt találgatjuk, hogy hármassal, négyessel, vagy ötössel kezdődik-e az árfolyam. (Nyilvánvalóan tudjuk, hogy a hitelek többsége svájci frankban van, csak a könnyebb érthetőség miatt dolgozunk forint/euróval).

Az első eset a hitelfelvevő számára alapvetően semmilyen drámai hatással nem jár. Átmenetileg ugyan az árfolyamhatás miatt megemelkednek a törlesztőrészletek, s lesz egy tartós faktor is a kamatok emelkedése miatt, de a törlesztési részletben jelentkező pár ezer forintos (reméljük 10.000 alatt marad) különbséget ki lehet gazdálkodni. A karácsonyfa alá várhatóan kevesebb ajándék kerül, s nem most veszik meg hitelből a plazmatévét.

A kamatok emelkedését komolyan kell venni. A hosszú futamidőre eladósodottaknak magasabb a kamatérzékenységük, mint a rövid adósággal rendelkezőknek.

A bankok számára ennek ez a szcenárió nagy megkönnyebbülés, a jelzáloghitel portfólió továbbra is jó marad, magyarul az adósok fizetnek. A forrásköltségeket azért átterhelik (mert átterhelhetik) az ügyfelekre. A lízingcégek kicsit izgulhatnak (inkább a kocsit vigyék, mint a lakást), de ha a forint zuhanása nem drámai, lesz még év végén bónusz.

A második esetben komoly bajban vagyunk

Ha a gyengülés stabil marad, a 300 forintos euróárfolyam elérhető közelségbe kerül, akkor a hitelfelvevő komoly bajban van, amennyiben a hektikus ármozgások elérik a 20 százalékot a hitelfelvételi árfolyamhoz képest, s ez kamatemeléssel párosul. Az átlagos törlesztőrészlet emelkedése kimegy a négy számjegyű tartományból, s komoly fizetési nehézségeket okoz.

A konzervatívabb, több tartalékkal rendelkező és jobb pillanatban eladósodó ügyfelek könnyebben viselik el a válságot (ők voltak azok, akik nem azért vettek fel devizahitelt, mert annak a törlesztését tudták kifizetni, hanem egy adott igényhez a legkedvezőbb törlesztést keresték, és 20 százalékkal többet gond nélkül ki tudnak fizetni törlesztésként, s remélhetőleg a +25-30 százalék sem okozna megoldhatatlan feladatot).

A magasabb kockázatvállalású ügyfelek komoly gondba kerülnek. Számos ügyfélhitel work-out szakaszba kerülhet, jönnek a kényszerértékesítések. Ugyanakkor, mivel rendszerszintű probléma van, a bankok valószínűleg hajlanak a tömeges futamidő-hosszabbításra, illetve a konverziókra. Ekkora tömegnél a bankok saját sírjukat ásnák meg, ha elkezdenek likvidálni. A karácsonyfa alá csak apróságok kerülnek (sapka, sál, kesztyű)

Ha egy bizonyos határon túljut az árfolyam, akkor a bankok kézzelfogható portfólió minőségromlással szembesülnek. Komoly döntéskényszer elé kerülnek. Aki először kezdi likvidálni az ügyfeleket, az még nyerhet, miközben a többiek a fedezet összeomlása miatt nehéz helyzetbe kerülnek.

Jobb megoldásnak tűnik a futamidő hosszabbítása, s az ügyfelek körön belül tartása. A helyzetet színesíti, hogy nem tudjuk, vészhelyzetben mennyire marad a marsallbot a magyar menedzsment kezében, s mennyire jön külföldről az ukáz, ami valószínűleg kevésbé lesz megértőbb a helyi problémák iránt.Az államcsőd, vagy államcsőd közeli állapot a hitelfelvevő számára a nagyhalál, a duplájára emelkedő törlesztőrészletet a hitelfelvevők zöme nem tudja fizetni. Az autót viszik, a forintkonverzió drámai árfolyam és kamatszintek mellett nem jó üzlet. Kényszerlikvidiálni persze lehetne, de a fedezetek értéke eltűnik, a bankokkal való megegyezés létfontosságú. Karácsonyfa persze nem lesz.

A bankok kétségbeesve figyelik a helyzetet, likvidálásra nincs esélyük, ekkora work-out állományt senki sem tud átvenni. A külföldi tulajdonos szerepe kulcsfontosságú, Milánóban vagy Bécsben nagy ívben tehetnek az egyéni szociális problémáinkra.

Az igazat megmondva ötletünk sincs, hogy mi tennének, de igazából bele sem merünk gondolni. Futkos a hideg a hátunkon, különösen azért, mert akkor valószínűleg nem ez lesz az egyetlen problémánk 400 forintos eurónál.

Aggódni mindenesetre kell. Ha aggódunk saját pénzügyi helyzetünk miatt, az még nem meríti ki a természetellenesség fogalmát. Pánikba azonban ne essünk, mivel ritkán jók a zaklatott lelki állapotban hozott döntéseink.

Minden sokban függ a várakozásainktól. Ha arra számítunk, hogy nem lesz gond, akkor ne csináljunk semmit. A nagyobb gond az, ha arra számítunk, hogy komolyabb problémák lesznek (b és c).

Mit tehetünk?

1) végtörlesztés

A végtörlesztés jó megoldás, mivel teljesen ki tudjuk zárni a devizakockázatot. A portfolio.hu olvasói között valószínűleg nagyobb számban vannak olyanok, akik ezt meg tudják tenni (miközben a teljes hitelfelvevői körben ennek esélye marginális).

A végtörlesztéssel mindössze négy probléma van: költséggel jár (devizakonverzió, végtörlesztési díj), realizálunk egy komoly árfolyamveszteséget, a magyar banki üzletmenet mellett kevés ráhatásunk van arra, hogy melyik nap könyvelik le (miközben most az is szerepet játszhat, hogy melyik órában), és ha van rá pénzünk, akkor felesleges. Ötödik problémaként megmerjük említeni, hogy a lakossági ügyfél általában rosszkor, rossz döntést hoz. Kapkodni mindenesetre nem érdemes.

Ha a végtörlesztésre van pénzünk, akkor euró alapú kincstárjegyekkel a devizakockázatunkat tudjuk fedezni (vagy cash-euróval), miközben a nagyfokú biztonságérzet rövidtávon nem sok addicionális költséggel jár. Ha végtörlesztünk, akkor elvesztünk egy olcsó finanszírozást, s pénzügyi rugalmasságunkat.2) Előtörlesztés

Ha csak arra van pénzünk, hogy adósságunk egy részét (mondjuk 20 százalékot) előtörlesszünk, akkor felejtsük ezt el, mivel valójában nem csökkenti a kockázatot. A végtörlesztés első három problémája itt is fennáll, miközben az előtörlesztett utolsó milliónk jól jöhetne, ha tényleg gond lesz. Segítségével könnyen túlélhetünk egy 6-12 hónapos válságot.

3) Fogyasztás visszafogása

Leginkább ezt tehetjük. Aki most akar új lakást, plazmatévét és autót venni, az itt tartalékolhat legkönnyebben. A kérdés az, hogy ezt mennyire tudja megtenni az a réteg, akit legjobban fenyeget a forint gyengülése, amely ráadásul inflációval is fenyeget (ami köztudottan a szegények adója).

4) Fedezeti ügyletek

Szofisztikált portfolio.hu olvasók megtehetik, hogy deviza eszközöket halmoznak fel ezzel fedezve magukat (a nagy tömegnek nem ajánljuk). A hátrány nyilván annyi, hogy a fedezeti ügylet eredménye lehet, hogy a hitelfelvételkor érvényes árfolyamnál 10 százalékkal rosszabb áron tudunk fedezni. Az átlagos ügyfél számára minden ilyen tranzakciót kerülni kell, mert szinte definíciószerűen rossz döntéseket hoznak.

5) Hitelkonverzió

Ilyenkor találják ki sokan, hogy akkor konvertáljuk a hitelt forintra. Két dolgot ilyenkor nagyon el szoktak felejteni. Egyrészt az OTP Világhitele kivételével ez nem olcsó és adminisztrációmentes művelet, másrészt annak, aki nem tud kifizetni 10 százalékkal nagyobb törlesztőrészletet, nem biztos, hogy jó megoldás, ha 5,5 százalékos svájci frankos kamatról 17,5 százalékos forintkamatra vált, ráadásul úgy, hogy alapból magasabb adósságszintre állnak be. (Az állami támogatás csak lakásvásárláskor és építéskor jár).

Persze államcsőd esetén ez egy nagyon jó megoldás ideig-óráig, amíg a forintkamatok nem mennek fel 100 százalékra. A lakossági ügyfelek itt sem biztos, hogy jól járnak, szinte garantáltan rosszkor hoznak rossz döntés.

6) Kisebb lakásba költözés/ingatlaneladás

Aki nagyon fél, végül is eladhatja ingatlanát, még a tömeges bukások előtt, a legnagyobb költséggel és a legnagyobb fájdalommal ez jár, különösen akkor, ha két hónap múlva kiderül, hogy minden rendben van.

A fentiekből láthatjuk, hogy az igazán rászorulóknak, s az igazán veszélyeztetetteknek a fogyasztás visszafogásán túl sok lehetőségük nincs. Lehet, sőt reméljük, hogy a mostani válság minden komoly következmény nélkül elmúlik, de a tapasztalatai emlékezetesek lesznek az elkövetkezendő évek hitelfelvevői számára.

Devizahitelt csak akkor szabad felvenni, ha +20-30 százalékos havi törlesztőrészletet gond nélkül ki tudunk fizetni. Ha nem megy, akkor inkább a kisebb lakás, a BKV és katódsugárcsöves TV.

A magyar devizaadósok nagy része nem tehet semmit, ülhet és várhatja, hogy jön az úthenger vagy nem.