Szabó Péter éghajlatkutató és Pongrácz Rita meteorológus közös elemzése szerint míg az 1960-70-es években november közepétől január közepére egyenletesen növekedve átlagosan 12-14 centiméteres hóvastagság alakult ki a hegyekben, addig az 1980-as évektől a hómennyiség később, inkább februárban érte el a maximumát, és jelentősen csökkent is, nagyjából megfeleződött.

A legutóbbi két évtizedben tovább módosult a hótakaró, már csak november végétől számíthattunk alig növekedő hóvastagságra, amely 4 centiméternél érte el a sokévi átlagos maximumát – teszik hozzá a kutatók. A magasabban fekvő területeken a síelésre alkalmas napok száma ezzel jelentősen csökkent. Ez a folyamat az adatok alapján leginkább az Északi-középhegységben észlelhető.

Az elemzés szerint 73 százalék a valószínűsége annak, hogy az emberi tevékenység által okozott klímaváltozás miatt csökkent harmadára a hóvastagság Magyarország magasabban fekvő területein.

Felhívták a figyelmet arra, hogy csak az üvegházhatású gázok kibocsátásának azonnali csökkentésével van esélyünk arra, hogy a síelésre alkalmas hóvastagságú napok jelenlegi átlagos gyakorisága megmaradjon.

Amennyiben nem csökken a károsanyag-kibocsátás, (az éves változékonyságot figyelembe véve)

2060 után nem vagy alig lesz síelésre alkalmas nap a magyarországi hegyekben.

A kutatók teljes elemzése itt olvasható.