A válságidőszakról szolgáltat információt és adatokat az a 2009-ben végzett elitkutatás, amely a magyar társadalom felső rétegei, az elitek összetételének alakulását, viselkedésüket, identitásukat, és az általuk vallott értékeket vizsgálta - olvasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján közölt írásban. A kutatás lehetővé teszi annak elemzését, hogy ezek az elitek alkalmasak-e egy válság leküzdésének sokoldalú menedzselésére Magyarországon.

A zömében pozícióik alapján, valamint a reputációval rendelkezők köréből kiválasztott megkérdezettek válaszaiból azonban az derül ki, hogy a gazdasági, politikai és kulturális elitek a kialakult helyzetre bezárkózással és a fejlesztési források feletti kizárólagos rendelkezésre irányuló törekvésekkel válaszoltak. A magyarországi politikai elit képviselői úgy vélekedtek, hogy képesek a folyamatok totális, irányítására, ami viszont a társadalom, a hatalmi kapcsolatok és az érdekviszonyok állapota szerint túlhaladott, és mindez hozzájárul a pártok, valamint a politikai intézmények diszfunkcionális működéséhez.

Kapuzárás

A kulturális és a gazdasági elitek bezárkózását mutatja az idősebb korosztály arányának növekedése a társadalom e vezető rétegeiben. A gazdasági elit a legnyitottabb a fiatalok előtt, bár az idősebbek aránya itt is nőtt az elmúlt években. Magyarországon a kulturális, oktatási és tudományos intézményrendszer rendkívül hierarchikus szerkezetű, így a lassú karrierutaknak kedvez. Ez magyarázata annak, hogy a kulturális elit tagjainak mindössze 7,2 százaléka volt 40 év alatti 2009-ben. A gazdasági elit "kapui" a 1990-es évek elején nyíltak meg utoljára jelentősebb mértékben a fiatalabb korosztályok előtt, ám ez a "fiatalodás" ismét lelassult az ezredfordulót követően.

A legtehetősebb gazdasági elithez hasonlítva a kulturális és a politikai elit életszínvonala valamivel alacsonyabb az adott csoport átlagát tekintve. A magyarországi elit képviselőinek 92-96 százaléka diplomás. A kulturális tőke, azaz a képzettség a rendszerváltás óta mindhárom elitcsoport egyik legfontosabb erőforrása, ám a gazdasági és a politikai elit tagjai számára a "többlábon állás", azaz a több diploma megszerzése jelentette a felemelkedés egyik útját, míg a kulturális elit képviselői inkább tudományos fokozatokat szerezve teremtették meg helyüket az elitek között.

A politikai eliten belül a kutatók több kisebb csoportot különítettek el, egyenként vizsgálva a párt- és kormányzó elitet, valamint a közéleti elitet. A hatalmi elitek esetében professzionalizálódás és a karrierpolitikusi hivatás térnyerése figyelhető meg, míg a közéleti intézmények elitje esetében döntő szerepet játszott a szakmai tudás alapján megszerzett pozíció. A politikai eliten belül a kutatók nem találtak jól körülhatárolható értékcsoportokat az állam szerepének megítélésével összefüggésben: a többség nem tekinthető egyértelműen sem állam-, sem piacpártinak.

Individualista politikai elit

A vizsgálatból kiderül, hogy a politikai elit tagjainak véleménye szerint az ország ügyeire a gazdasági és politikai elit gyakorol legnagyobb és közel azonos mértékű befolyást. A kutatók megállapították, hogy a politikai elit nagyon aktív a magyar közéletben, ám részvételük formális és értékrendjük inkább individualista, mint kollektivista. Ez a felfogás nem a részvételi demokrácia, azaz a politikai közösség fejlődésének, hanem az elitista demokráciának kedvez.

Az eredmények alapján kimondható, hogy a gazdasági és a kulturális elit erős elit-identitással rendelkezik, ami sokkal kevésbé jellemző a politikai elitre. A megkérdezett politikusok megpróbáltak elhatárolódni politikusi mivoltuktól, és párthoz, politikához kevésbé kötődő szakembernek mutatták magukat, mintegy visszatükrözve azt a pártokból és a politikából történt általános kiábrándulást, amely a hazai közvélemény kutatásokból is kiderül.

A hazai elitcsoportok politikai értékrendje és politikai pártválasztása vegyes és változékony, számos egymásnak ellentmondó állítás fogalmazódott meg a felmérés készítésekor. A kutatók számára ellentmondásosnak tűnt a szélsőséges pártok egyidejű elutasítása és a szélsőséges álláspontok magas aránya a hazai elitcsoportokban valamint az, hogy az adott elitbe tartozók egyharmada egyaránt állást foglalt az öngondoskodás és az állami szerepvállalás szerepének növelése mellett.