Mindmáig vita tárgyát képezi, hogy mi is lehetett a Stonehenge, a szabálytalan alakú kőépítmény eredeti rendeltetése: egyesek az ősök tiszteletére épített szentélynek, mások egyfajta, a napfordulókat "megjelölő" kalendáriumnak tartják. Az elfogadott nézetek szerint Kr. e. 2600 és 2400 között épülhetett.

Legutóbb 1964-ben végeztek ásatásokat a kőkörön belül; a pogány múlthoz kötődő régészeti helyszín feltárása olyan kényes téma, hogy a mostani kutatásokhoz a kabinet beleegyezése volt szükséges. A feltárás során a kutatók elsősorban arra keresték választ, hogy valójában mikor épült a Stonehenge, és mi lehetett az igazi rendeltetése.

A régészeti projektet Timothy Darwill professzor, a Bournemouth Egyetem vezető Stonehenge-szakértője és Geoffrey Wainwright, a Régészeti Társaság, a Society of Antiquaries elnöke irányítja. A két kutató az utóbbi években megtalálta azt a 240 kilométerre lévő helyet a dél-walesi Preseli-hegységben, ahonnan a rejtélyes építmény egyik alapanyaga - a szürkéskék homokkő - származhatott.

A feltárások során mintegy száz mintát vettek a kék kövek eredeti helyéből, ebből tizennégyet szénizotópos kormeghatározásra küldtek az Oxfordi Egyetemre. A vizsgálatok alapján Stonehenge keletkezését Kr. e. 2300-ra datálják, vagyis az eredeti kör alapját képző kék köveket 300 évvel később helyezték a helyükre, mint eddig feltételezték. A következőkben a kutatók pontosítják a kormeghatározást.

Gyógyulni érkeztek?

Timothy Darvill és Geoffrey Wainwright szerint a Salisbury-síkságon lévő létesítmény gyógyközpont, egyfajta kőkorszaki Lourdes lehetett, ahová a betegek és sebesültek nagy távolságokból zarándokoltak el, hogy gyógyulást nyerjenek.

Stonehenge környékén a kutatók "abnormális számban" találtak olyan csontvázakat, amelyek igen komoly sérülés vagy betegség nyomait viselték magukon. A sírokból előkerült fogak vizsgálata pedig arra derített fényt, hogy az elhunytaknak legalább a fele nem környékbeli volt.