A C csoport első meccsén az lehetett a franciák fő célja, hogy nyomás alá helyezzék a később egymás ellen pályára lépő Olaszországot és Hollandiát.

Raymond Domenech szövetségi kapitány nem volt túlságosan könnyű helyzetben, hiszen Patrick Vieira nem vállalhatta a játékot, az első számú csatár, Thierry Henry pedig csak a kispadra ülhetett le. Vieira helyére Jérémy Toulalant, Henryéra pedig Nicolas Anelkát állította a szakvezető.

A román együttes a védekezésre rendezkedett be, de a nagymamáját gyászoló Adrian Mutu jelenlétében elvileg nem lehettek volna nyugodtak Lilian Thuramék. Más kérdés, hogy a Fiorentina csatárának egyetlen komolyabb lövését blokkolták a védők.

Az Eb-n eddig tapasztaltnál kisebb volt az iram, a franciák a vártnál ötlettelenebbül támadtak, Karim Benzema nem érzett rá a játék ritmusára, Anelka pedig hiába került helyzetbe, túlzottan önzőnek bizonyult, három kísérletéből egyszer sem találta el a kaput.

A románok a szünetig begyűjtöttek három sárga lapot, ebből kettőt teljesen fölöslegesen, a mezőnyfölényben játszó franciák pedig a félidő vége előtt nem sokkal valószínűleg megdöntötték saját térfelükön időarányos labdaeladási rekordjukat, de bizonytalankodásukat Mutuék nem használták ki. Az első 45 percről sokat elmond, hogy a legveszélyesebb lövésből esetleg öngól lehetett volna.

Franck Ribéry és Florent Malouda próbálkozott ugyan, de voltak már jóval kreatívabbak is, a románoknak pedig megfelelt az állás.

A második félidőt nagyobb lendülettel kezdte a világbajnoki ezüstérmes, Benzema valamelyest feljavult, bár egyetlen próbálkozását könnyedén védte Bogdan Lobont kapus.

A másik oldalon Gregory Coupet-nek ezen a meccsen legfeljebb annyi dolga akadt, hogy a lelátón ülő honfitársaihoz hasonlóan szurkoljon a csapatának.

Ritka gyenge kezdést láthattunk a franciáktól, akik ezúttal nem igazolták, hogy miért számítanak a torna egyik esélyesének. Nem lenne meglepő, ha a francia sajtó ismét Domenech fejére olvasná, hogy hiba volt otthonhagynia David Trezeguet-t, a Juventus gólvágóját, A románok sem parádéztak, de ők valószínűleg a meccs előtt elfogadták volna ezt az eredményt.

Jegyzőkönyv:
Románia-Franciaország 0-0

Románia: Lobont - Contra, Goian, Tamas, Rat - Chivu, Radoi (Dica, 93.), Cocis (Codrea, 63.) - D. Niculae, Nicolita - Mutu (M. Niculae, 79.)

Franciaország: Coupet - Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal - Ribéry, Makelele, Toulalan, Malouda - Benzema (Nasri, 77.), Anelka (Gomis, 72.)

sárga lap: Niculae (27.), Contra (40.), Goian (43.), illetve Sagnol (51.)

A meccs legjobbja az InfoRádió szerint: Cosmin Contra

Cosmin Marius Contra 1975. december 15-én született Temesváron. A temesvári egyetemi csapat neveltje, 1994. február 26-án, az UTA Arad ellen mutatkozott be a román élvonalban. A jobbhátvéd a Poli kiesése után 1996-ban a bukaresti Dinamóhoz igazolt, amellyel pályafutása eddigi legnagyobb hazai sikereit érte el egy ezüst- és egy bronzéremmel, bár a Steaua egyeduralkodását nem voltak képesek megtörni. Ekkor mutatkozhatott be a román válogatottban is.

1999 nyarán váltott, és elfogadta az Alavés hívását. Részt vett a 2000-es Eb-n. Második idényében részese volt a spanyol kiscsapat szenzációs, a Liverpool elleni döntőbeli 5-4-es vereséggel zárt UEFA-kupa-menetelésének. A sorozatban tizenegy mérkőzésen három gólt is szerzett, 2001 végén pedig az UEFA az Év csapatába választotta.

Addigra azonban már Contra a Milan játékosa volt. Szinte végigjátszotta a piros-feketéknél töltött idényt, három gólt szerzett, de mégsem tudta megvetni lábát Milánóban, és egy év után távozott. Ebben közrejátszott az is, hogy az Atlético Madrid 12 millió dollárt kínált a román védőért, aminek a Milan vezetői nem tudtak ellenállni, de gyors távozásában szerepet játszott összetűzése a pályán Edgar Davidsszal, a Juventus akkori játékosával.

A spanyol fővárosban két évet töltött, de a második idényben kevés szerephez jutott, így 2004 nyarán kölcsönben az angol élvonalba feljutó West Bromwich Albionhoz került, Gera Zoltánnal együtt. Az angliai kaland rosszul sült el, mindössze ötször szerepelt a WBA-ban, így egy fél év után inkább hazatért Temesvárra. A környezetváltozás jót tett neki, ugyanis ekkor visszaverekedte magát a nemzeti együttesbe.

2005 nyarán ismét Spanyolországba szerződött, a Getaféhoz. Itt visszanyerte korábbi formáját, és újra gólerősen játszott hátvéd létére. A madridi együttessel 2007-ben és idén is játszhatott a spanyol Király-kupa döntőjében, de mindkétszer alulmaradtak a fináléban. Kulcsszereplője volt a Getafe UEFA-kupa menetelésének, a madridiak egészen a negyeddöntőig jutottak, és közel álltak a Bayern München kiejtéséhez.

A válogatottban 64-szer szerepelt eddig, és hétszer volt eredményes. Victor Piturca az Eb-selejtezők során is alapemberként számított Contrára.