Valóban, egész évben turnéztunk, a legnagyobb fesztiválok mellett önálló előadásokat is adtunk, és szép, pozitív visszajelzések mellett, általános közönségszeretet közepette zajlott a Szindbád-turné. Ennek az anyagát örökíti meg a dupla DVD-kiadványunk, amely november végén jelent meg. Előtte pedig az új album, A katona imája látott napvilágot.

Négy évvel ezelőtt jelent meg az előző stúdióalbum, a Még közelebb című lemez. Ez hosszú időnek tűnik egy egyébként aktív és a négy esztendő alatt is folyamatosan turnézó, koncertező előadó esetében.

1998-ig gyakorlatilag évente jött ki egy-egy új albumom. Abban az évben született első gyermekem, Marci fiam, és valaki felhívta a figyelmemet arra, hogy azóta lassabban készülnek az új dalok. Már négy gyerekem van, idén májusban látta meg a napvilágot Júlia lányom. A felelősségi viszonyaim és az elfoglaltságaim is megváltoztak.

Kevesebb idő jut a zenére, az új dalok megalkotására?

A családi élet és az írás egymásnak majdnem ellentéte. A szerzői lét önközpontú, önreflexív valami, bizonyos értelemben a termékeny önzés egy formája. A családi lét pedig éppenséggel az önfeladás, az állandó kompromisszumok terepe, ezt négyszeres visszaeső apaként mondhatom. Családban nehezebb koncentrált munkát végezni, ráadásul otthon dolgozom, a stúdió a házunk egyik helyiségében van, bármikor rám tudják rúgni az ajtót a gyerekeim.

A legutóbbi stúdióalbumom, a Még közelebb 2006-ban jelent meg, de még rosszindulattal sem lehetne azt mondani, hogy az elmúlt négy esztendőben nagyon lazsáltam volna: 2006-2007 során folyamatosan jártuk az országot egy húszfős zenekarral a Még közelebb anyagával, megjelent egy gazdag anyagot tartalmazó DVD-kiadvány ennek az országjárásnak a felvételeiből. Majd 2008-2009-ben jubileumi, akusztikus színházi turnéra indultunk, ehhez áthangszereltük a teljes repertoárt. A koncertet megjelentettük az első magyar zenei blu-ray kiadványon, dupla CD-n és DVD-n is. Közben elkészítettem a Krúdy-hangoskönyvet Szigethy Gábor irodalomtörténész rendezésében, volt vagy harminc Krúdy-felolvasóestem. Az idei turné pedig megint egy ismételten megújult rockrepertoárt vonultatott fel.

Ez majdnem minden lemez után így van, az ember úgy érzi, hogy mindent odaadott. Lehet ezt nyavalygásnak is látni kívülről, pedig valós kétségbeesés, amiből csak a munka tudja kihúzni az embert.

Rengeteg energia van A katona imája lemezben, akinek van füle a hallásra, az biztos hallja. Négy év koncertjei és egyéb elfoglaltságok szüneteiben szinte loptam magamnak az időt, hogy azzal foglalkozzam, ami a legkedvesebb, legfontosabb számomra.

Ezúttal hamarabb szabadultam a kételyektől, mert dolgozhattam a nemrég megjelent dupla Szindbád-DVD-n. Most még egy nagy jótékonysági koncertre is készülünk december 16-án az Arénában, és az a csodaszámba menő dolog is megtörtént, hogy a lemez megjelenését követő napokban már új ötleteket is rögzítettem a stúdiómban.

Említette, hogy az otthoni stúdiójában dolgozik. Hogyan kell elképzelnünk a dalok megszületését?

Megtanultam, hogy amit írok, az nem az enyém. Ha nem írom le az ötletet azonnal, akkor többé nem tudom fölidézni magamban pontosan. Ezért mindenféle cetlikkel és tollakkal szerelkezem fel, mert a legképtelenebb helyzetben is meglephet olyan gondolat, ami később használható. Egy jegyzetfüzetbe szoktam beróni a különböző cetliken rögzített ötleteket. Aztán a szövegíráskor ezt a kis jegyzetfüzetet szoktam elővenni.

Ami a zeneszerzési részét illeti, az 90-95 százalékban úgy néz ki, hogy csak nézek magam elé, egy hangszer van a kezem ügyében, és azt addig nyomingálom, amíg valami értelmesnek tűnő dolog ki nem jön belőle. A legtöbbször valami hibából vagy félrefogásból születnek érdekes dolgok, és ezt jó később kifejleszteni, kivirágoztatni.

Ez szükségszerűen magányos munkafolyamat?

Egy rendes zenésznél talán nem, de nem vagyok zenész. Inkább azt szeretem hinni magamról, hogy a balladamondók leszármazottja vagyok. Szerencsém, hogy olyan zenei területekre tévedek néha, ahol sikerül képzett muzsikusoknak is meglepetést okozni. Talán éppen azért, mert nem épültek be a zeneirodalom frázisai gyakorlás közben a zenei gondolkodásomba. Az akkordfűzésről vagy a sajátos harmóniavilágról felismerhető a zeném.

Ez másként működött a Bonanza Banzai idejében?

A rendes zenészek összeülnek egy próbahelyen, és együtt dobják össze a dalokat. A Bonanzában ez úgy működött, hogy a dalok, vagy inkább zenei konstrukciók vázlatainak nagy többségét két zenésztársam, Hauber Zsolt és Menczel Gábor írta meg. Ezekből volt ötven vagy száz egy kazettán, amit megkaptam, és otthon addig kapcsolgattam a magnómat, amíg nekem tetsző zenei részekhez értem, amire volt valamilyen szöveg- vagy énekdallam-ötletem. Néha egészen távoli zenei részek kapcsolódtak össze így. Szerzői és dramaturgiai munka is volt, nagyon élveztem.

Most is szétválasztom a zeneszerzés, hangszerelés és a szövegírás fázisait - csak most a saját zenei ötleteimet babrálgatom addig, ameddig egy bizonyos hangszereltségi fokig el nem jutnak, aztán ha ezekből összegyűlik néhány, akkor kiírom őket egy CD-re, és az autóban hallgatom. Ha egy piros lámpánál egy rám emlékeztető fickót látnak a volánnál ordibálni, az valószínűleg én vagyok.A katona imája című album és a koncertturnét rögzítő DVD igen exkluzív, igényes formában jelent meg. A katona imája nem pusztán CD, hanem kapcsolódik hozzá egy DVD, amin 5.1-es DTS-hangzásban meghallgatható a hanganyag, egy kétórás werkfilm és klipek vannak rajta, tehát elkényezteti ezzel a kiadvánnyal azokat, akik megveszik. Szükségesek ezek a tartalmak, hogy ne minden a letöltésről és csak a hangfájlról szóljon?

Benne van ez a gesztus, a lemezvásárlót szeretnénk elhalmozni minden jóval. Az is igaz, hogy ezek a felvételek nemcsak úgy maguktól állnak össze, a lemezkészítést megörökítő werkfilm például majdnem egy éven át forgott. A koncertfilm dupla DVD-je pedig a sikeres turné dokumentuma. Az összes dalnál megtekinthető a kivetítők anyaga: ezek a sajátos képi illusztrációk alternatív képsávon szerepelnek.

Ennyivel szegényebb is az életük, ha jobban belegondolunk. Ez nemcsak a kiadókat, az előadókat és a szerzőket károsítja meg, de a zenéhez való viszony is megváltozik az ingyen letöltött mp3-mal, tehát szellemi értelemben magának is kárt okoz, aki így torzítja a zenéhez a viszonyát.

Külföldön sokan, valamilyen formában elébe mentek ennek. A Radiohead vagy a Nine Inch Nails ingyenesen letölthetővé tette saját honlapján a dalokat.

Azt ne felejtsük el, hogy ezek az előadók néhány milliárd dollárt már bekasszíroztak a piacról. Úgy még senki nem lett világsztár, hogy rögtön az első lemezét ingyenessé tette. Kaptam olyan rajongói levelet, amelyben volt egy lista, hogy milyen számokat küldjek el az illetőnek mp3-ban. Ezt nem azért írja, hogy szemtelenkedjen, vagy hogy az idegösszeroppanás szélére kerüljek, hanem mert el sem tudja képzelni, hogy a zene nem a réten terem, hanem sok ember odaadó munkájaként jön létre, és boltban kapható.

Már csak műszaki áruházak apróbb zenei részlegében lehet még CD-ket venni.

Időközben a lemezboltok közül rengeteg megszűnt, mert nem éri meg CD-t tartani. De miért veszik kevesebben, ha közben zenét ugyanannyian hallgatnak?

Ez ördögi kör.

Az ördögi körnek mindig egy pontjára mutat az összes vektor, amit valamiért nem merünk kimondani - ez a fájlmegosztás. Nincsenek lemezboltok, mert nem lehet lemezt eladni, mivel az emberek ingyen töltik le az albumokat. Aki mégis venne, az is alig talál lemezboltot, vagy ha van, nem tart készletet.

A U2 vagy Madonna valószínűleg nem hal bele, ha mondjuk 11 millió példány helyett 8-at ad el. Az igazi nagy kárt a kis országok kis előadói szenvedik el, a most feltörekvők. Azt sem nehéz megérteni, hogy a zenehallgató viszonyát is rongálja, hogy légből kapott, ingyenes, tehát értéktelen, súlytalan számára a zene. Nem érezheti a magáénak, nem tudja a kezében tartani. A zenéhez való viszony radikálisan megváltozott, amióta ilyen formában is hozzá lehet jutni - és többségében ilyen formában jutnak hozzá.

Fontos talán megjegyezni, hogy ha erről beszélek, elsősorban nem magamért emelek szót. Körülöttem kialakult egy fantasztikus, ragaszkodó közönség, amelynek fontos, hogy eredetiben legyen meg a lemez, fontosnak tartják, hogy a szövegkönyvet és a nagy műgonddal készített borítót is a kezükbe vegyék, amikor hallgatják, és az sem mellékes számukra, hogy nem kölcsönveszik vagy ellopják a munkámat, hanem pénzt adnak érte.

Eredményes lehet a harc a torrentoldalakkal szemben?

Nem hiszem. Bennem sokáig az a kép élt, hogy ártatlan, zeneszerető és "rendszerellenes" egyetemisták üzemeltetik ezeket az oldalakat, de már többször kiderült, hogy a torrentportálok közül soknak a gazdái szépen meggazdagodtak. Lehet szankciókkal is harcolni, de ez nem az én dolgom, arra ott vannak a jogvédők. Például nagyon egyszerű lenne utánanézni, kik és milyen pénzekből üzemeltetik a torrentezésre szakosodott szerverhoteleket. A másik módszer az, hogy megpróbáljuk megértetni a maradék értelmes felhasználóval, miért nyírja ki a magyar zenét a torrentezés.

Mennyire foglalkozik a kritikákkal?

Természetesen érdekelnek. Aki azt mondja, hogy előadóként nem érdekli a visszhang, az nem mond igazat. Alapvetően elutasító kritikát nem kapott az album, a közönség szereti. Kaptam értő, a munkámat értékelő és beleérző képességről tanúságot tevő véleményt is.

Magyarországon a kritika a kultúra majdnem minden területén politikai szemüvegen keresztül néz a tárgyára. Tisztességes szándékkal írok dalokat. Arról írok, ami foglalkoztat. Az elmúlt több mint két évtized kritikai mérlege túlnyomóan pozitív, de egyesek - mindig ugyanazok! - egészen elképesztő vádakat fogalmaztak meg velem szemben kritika címszó alatt, amelyek emberi létemben, meggyőződésemben támadnak. Itt már rég nem a dalokról van szó. Alapvetően az a probléma, hogy más hangot ütök meg, más az alapállásom, mint amit a kultúrát uraló társaság elfogadhatónak tart.

Azt szokta mondani, hogy sokan szeretik az Ákos voodoo babát szurkálni.

Legutóbb éppen a torrentoldalakkal kapcsolatosan megfogalmazott véleményem kapcsán kiabáltak rám kígyót-békát. Megszoktam, de megszeretni sosem fogom. Természetesen van pár ember, akinek a szavára adok, de nem hiszem, hogy minden véleményt egyenértékűként kellene kezelni.

Trendszerűen érdemes figyelni arra, hogy a publikum mire mozdul és mire nem. Valószínűleg nekem hamarabb kell észrevennem, mint a közönségnek, ha már nem szeret. Ha így lesz, akkor tudni fogom, hogy mi a dolgom. Addig szívvel-lélekkel dolgozom, gyakran belehalok a munkába, gyakran óriási örömöt élek át. Az elmúlt 22-23 esztendőben emberileg feldolgozhatatlan mennyiségű szeretetet kaptam a színpadon. Ennél nincs nagyobb jutalom.

A teljes interjút ide kattintva hallgathatja meg.