Mali és a környező országok térsége az elmúlt években a Föld egyik legösszetettebb válsággócává nőtte ki magát, amiben egyszerre játszanak szerepet olyan strukturális okok, mint a klímaváltozás, a túlnépesedés és az ezeket kísérő erőforrás-konfliktusok, valamint a politikai tényezők, mint a törékeny államiság, a dzsihadista csoportok előretörése, illetve a különféle eliteken belüli ellentétek, amik mind-mind erősítik, gerjesztik egymást – mondta érdeklődésünkre Marsai Viktort, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója.

Maliban 2012-ben egy alapvetően tuareg felkelésnek induló politikai krízis alakult ki, amit „megfejelt” a hadsereg puccsa. A következő években – a nemzetközi beavatkozás ellenére – még mélyebb etnikai küzdelem bontakozott ki, amiben már nemcsak a tuareg és a déli bambara csoportok vesznek részt, hanem a fulanik, a szongájok, a dogonok és más etnikai közösségek is, ráadásul az alapvetően szekuláris felkelésekre ráépültek a különféle dzsihadista szervezetek is. Sőt, 2016–2017-től kezdve láthatóvá vált egy erős regionalizáció a térségben, amikor Burkina Faso és Niger is belesodródott a küzdelembe.

Nagyon sok szálon zajlik a történet, a különféle tényezők pedig erősítik egymást, és annak ellenére, hogy lassan fél tucat nemzetközi művelet működik az országban, és tízezres nagyságrendben állomásoznak külföldi békefenntartók a nyugat-afrikai országban – vagy vesznek részt harci műveletekben például francia katonák –,

nemhogy sikerülne fölszámolni a konfliktusgócot, az fokozatosan terjed az egész régióban

– foglalta össze a szakember.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója úgy véli, a mali misszió egyértelműen beleillik a Magyar Honvédség külföldi szerepvállalásába, annál is inkább, mert amellett, hogy az afganisztáni szerepvállalása véget ér, a szövetségi kötelezettségvállalás megköveteli, hogy akár az Európai Unión, akár a NATO-n belül, esetleg egy koalíciós művelet keretében támogassa azokat a közös európai erőfeszítéseket, amelyek a kontinens biztonságát próbálják javítani. Az is látszik, hogy akár Európa, akár Magyarország biztonsága nem a határainknál kezdődik, hanem a minket körülvevő régióban – tette hozzá.

Marsai Viktor szerint az afrikai szerepvállalással kapcsolatban a legnagyobb rizikó nem műveleti, hanem elsősorban politikai. Ugyanis Bamakóban tavaly augusztusban és idén májusban is puccsot hajtott végre a hadsereg, de van egy erős civil, részint iszlamista ellenzéke, amely nem fogadja el a fennálló katonai vezetést. Jelen állás szerint 2022 februárjában választásokat kellene tartani, így mindenki aggodalommal várja, hogy erre hogyan kerül majd sor, sikerül-e választói urnáknál eldönteni Mali jövőjét, vagy a hadseregé és az erőszaké lesz-e a főszerep – magyarázta a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója.

A szakember megjegyezte, a TAKUBA elnevezésű misszióban kiképző, mentoráló és kísérő feladatokat látnak el a különféle európai katonák a mali hadsereg egységeinek támogatására a dzsihadisták elleni hadviselésben. Az elmúlt évtizedek alapján elmondható Marsai Viktor szerint, hogy a mali alakulatok nem nemzeti, hanem etnikai alapon próbálnak tevékenykedni, amit a TAKUBA igyekszik elkerülni, nemzeti egységet kovácsolva a kiképzett egységeken keresztül, de nagy kérdés, hogy erre lesz-e elegendő idő jövő év tavaszáig, hiszen ha a választások alatt-után polgárháborúba süllyed Mali, az komoly befolyással lenne a hadsereg képességére, egyben a moráljára is.