A The Sunday Telegraph, a legnagyobb brit konzervatív vasárnapi lap megbízásából készült országos közvélemény-kutatás 40 százalékos támogatottságot mutatott ki a brit baloldal 1997 óta kormányon lévő vezető erejének; ez 8 pontos emelkedés a múlt havi felmérés óta.

A Konzervatív Pártra, a legnagyobb jobboldali parlamenti erőre most 33 százalék szavazna, vagyis a Labour jelenleg hét százalékponttal vezet, ami a brit választási aritmetika alapján hatalmas előnynek számít.

A Munkáspárt még nem járt ennyire a toryk előtt azóta, hogy a jelenlegi jobboldali miniszterelnök-jelölt, a fiatal David Cameron 2005 decemberében átvette a Konzervatív Párt vezetését.

Ha ez az eredmény érvényesülne a következő parlamenti választáson, a Munkáspárt többsége az összes többi alsóházi frakció együttes létszámához képest 114 főre emelkedne a jelenlegi 66-ról.

Politikai elemzők várták ugyan, hogy az iraki háborút kísérő és egyéb belpolitikai botrányok miatt népszerűtlenné vált Blair távozásával növekszik a Labour támogatottsága, de ilyen gyors és ilyen meredek megugrásra nem számítottak.

Tony Blair június 27-én nyújtotta be lemondását II. Erzsébet királynőnek, aki aznap kormányalakítási megbízást adott Gordon Brownnak, az addigi pénzügyminiszternek.

A konzervatívok annak idején előrehozott választást követeltek, mondván: a Labour azzal az ígérettel nyerte meg a legutóbbi, 2005-ös általános választást, hogy Blair a teljes mandátumot kitölti, vagyis Brownnak nincs választói felhatalmazása a hatalomgyakorlásra.

Brown először elvetette ezt a követelést azzal, hogy a toryk sem írtak ki új választást, amikor 1990-ben menesztették Margaret Thatchert, és John Majort tették meg kormányfőnek.

A The Sunday Telegraph elemzése szerint ha a Munkáspárt népszerűségi előnye tartósnak bizonyul, Gordon Brown még el is szánhatja magát egy idő előtti választásra, akár már az ősszel.

Az új brit miniszterelnök sokak szerint valóban fontolgatja a 2010-ben esedékes választások előrehozását.

Az eddigi leglátványosabb erre utaló mozzanat az volt, amikor Brown a váltást szentesítő június végi rendkívüli munkáspárti kongresszuson bejelentette egy "választási koordinátor" kinevezését.

Brown akkori indoklása szerint erre azért van szükség, hogy a Labour "ne csak megvívni, hanem megnyerni is képes kegyen egy általános választást (...), amikor a miniszterelnök annak kiírása mellett dönt".