"Jó alapokra lehet építeni" - mondogatják az amerikai légierő 442. karbantartó századának tagjai, akik a 303. vadászrepülő ezred A-10-es csatarepülőinek korszerűsítését végzik.

És valóban: a Warthog, azaz varacskos disznó becenévre hallgató csatarepülők már több konfliktusban - például az első és második Öböl-háborúban - letették a névjegyüket, számtalan ellenséges páncélos megsemmisítésével, miközben a repülő számottevő sérülések esetén is képes volt megőrizni harcértékét.

Az 1991-es konfliktusban például az A-10-sel több mint ezer iraki harckocsit, kétezer egyéb katonai járművet és ezerkétszáz tüzérségi löveget, továbbá két helikoptert semmisítettek meg. Veszteséglistára mindössze öt Thunderbolt II került.

A szűzrepülésén 1972-ben átesett repülő felett azonban fedélzeti rendszereit tekintve igencsak eljárt az idő: a közelmúltig a pilótáknak egy fekete-fehér kijelzőről kellett tájékozódniuk, és a gépnek nem volt kapcsolata az amerikai fegyveres erők adattovábbító hálózatával sem.

Ez a gyakorlatban például azt jelentette, hogy a pilótáknak nyomtatott térképekről kellett tájékozódniuk, ami a XXI. századi légi hadviselésében abszurd. Igaz, a Thunderbolt II tervezésénél senki sem gondolta volna, hogy ilyen sokáig szolgálatban marad a típus - a légierő azonban még a következő húsz évben is hadrendben kívánja tartani.

Ehhez azonban elkerülhetetlen a korszerűsítés. A már említett adattovábbító rendszerhez való csatlakozás fontosságát az átalakítást irányító egyik szakember, Mark Ernewein alezredes azzal érzékeltette, hogy ez a hálózat az a hadsereg számára, ami az internet a civileknek.A korszerűsítés azonban közel sem csak az adatátvitelt teszi hatékonyabbá: a Raytheon haditechnikai vállalat rendszere a 30 milliméteres gépágyú és a Maverick levegő-föld rakéták pontos irányítását is megkönnyíti; valamint képes a képeket a földi csapatoknak, vagy más repülőknek továbbítani.

A pilóták a színes kijelzőn könnyen áttekinthetik a földön harcoló csapatok harcrendjét, és a korábbinál sokkal pontosabban megkülönböztethetik a baráti erőket az ellenségesektől.

Ennek fontosságára rávilágít az a közelmúltban - az esetről készült videó nyilvánosságra hozatalával - a köztudatba ismét bekerült 2003-as támadás, amikor egy A-10-es tévedésből egy brit Scimitar páncélosra nyitott tüzet, és az abban ülő egyik brit katona meghalt.

Mark Ernewein elmondta azt is, hogy az új technikai eszközök egészen új harceljárások kifejlesztését teszik lehetővé.

Az A-10 az amerikai fegyveres erők egyetlen specializált csatarepülője, jellemzően harckocsik és más páncélozott harcjárművek ellen vetik be, de 30 mm-es gépágyúja más célpontokban is jelentős kárt tehet.

Az Avenger ágyú visszalökő ereje felér az egyik hajtómű teljesítményével; ez a tény az alapja annak a legendának, miszerint, ha elég lőszert tudnának szállítani és ezzel elég hosszú sorozatot adhatnának le egyhajtóműves repülés mellett, akkor a gép megállna a levegőben, sőt hátrafelé repülne.

Ez természetesen képtelenség, arról nem is beszélve, hogy a gépágyúval - a cső túlhevülését megelőzendő - csak rövid sorozatokat adnak le, és a fedélzeti rendszer a tüzeléssel egy időben automatikusan növeli a két hajtómű teljesítményét.

A gépágyún kívül bombák és rakéták széles skáláját viheti magával a gép a nyolc, szárny alatti és a három, törzs alatti rögzítési ponton - beleértve a Maverick levegő-föld rakétákat és önvédelmi célokra a Sidewinder levegő-levegő rakétákat -, összesen 7.200 kilogramm maximális súllyal.

A Fairchild-Republic repülőgépéből eddig 715 darabot gyártottak.