Stanislaw Wielgus azt követően távozott a varsói érseki székből, hogy kiderült: a kommunista rendszerben együttműködött a lengyel titkosszolgálattal.

A demokratikus kormányzás helyreállítása óta rengeteg prominens politikust, hivatalos személyt, művészt és írót vádoltak meg azzal, hogy kollaboráltak a régi titkosrendőrséggel.

Közülük néhánynak távoznia kellett hivatalából.

Közel két évtizeddel a berlini fal leomlása után, a kommunista titkosrendőrség szelleme még mindig kísért a közép- és kelet-európai országokban. A vádak az élet minden területén megjelennek.

Túlélni a vádakat

Ezek mögött az állítások mögött egyre több a bizonyíték, (még ha nem is mindig a legmegbízhatóbb) olyan intézetektől, amelyek feladata a kommunista korszak titkosrendőrségi tevékenységének dokumentálása. A vádak elől senki sem menekülhet.

Pár hónappal ezelőtt Traian Basescu román elnököt immár másodszor tisztázták a kollaboráció vádja alól.

A kommunizmus alatt hajóskapitányként dolgozó Traian Basescu elismerte, hogy külföldi útjait követően rutinszerűen írt jelentéseket főnökeinek, azt azonban tagadta, hogy a titkosrendőrségnek dolgozott volna.

A román elnök bolgár kollégája, Georgij Parvanov tavaly elismerte, hogy együttműködött a volt titkosszolgálattal. A bolgár közvélemény ugyanakkor hajlamos volt elfogadni azt a korábbi érvét, mely szerint fiatal történészként teljesen ártalmatlan módon segített egy vezető bolgár emigránsról szóló tanulmány összeállításában.

Néhány hónappal a beismerő vallomást követően Georgij Parvanovot, azaz "Gotse ügynököt" nagy többséggel újraválasztották.

Egy másik, tevékenységét beismerő ügynök Magyarország volt miniszterelnöke, Medgyessy Péter volt, aki pár héttel 2002-es kormányra kerülése után ismerte be tevékenységét és D-209-es szolgálati számát.

A régi pénzügyi szakember Medgyessy Péter azonban sikeresen hatástalanította a helyzetet.

Azt mondta, hogy az 1980-as évek elején a biztonsági szervezeteknél az volt a feladata, hogy megvédjen érzékeny információkat a külföldi kémszervezetek, nem utolsósorban a KGB elől, amelyek megtorpedózták volna Magyarország csatlakozását a Világbankhoz vagy a Nemzetközi Valutaalaphoz.A szervezetek jelenléte

Ezek a kiemelkedő esetek három kulcskérdésre világítanak rá a titkosszolgálatokkal folytatott együttműködés terén.

Az egyik az, hogy milyen széles körben épültek be a biztonsági szolgálatok a társadalom minden rétegébe, az akadémiai intézetektől kezdve a külföldi utazásokig.

Másrészt az is előfordult, hogy egyes emberek készíthettek olyan tanulmányokat, amelyeket azután tudtukon kívül továbbítottak a titkosszolgálatoknak.

Végül, de nem utolsósorban élesen meg kell különböztetni azt, hogy valaki a hazája érdekében külföldön végzett titkosszolgálati munkát, vagy odahaza kémkedett a kollégái, barátai vagy akár a családtagjai után.

Ez a különbség ugyanakkor elmosódott, mert a KGB felépítését követő titkosrendőrségek struktúrájában ezeket a különböző funkciókat egyetlen hatalmas szervezetben egyesítették.

Mindemellett a külföldön végzett titkosszolgálati munkát sem lehet megítélni a mai viszonyok alapján: nagyon gyakran ugyanis honfitársak vagy emigrált csoportok után kémkedtek.Művelt kollaboránsok

Más szakmák ugyancsak kivették a részüket az információk szolgáltatásából.

Egy évvel ezelőtt a Román Írószövetség elnöke, Eugen Uricaru lemondott, miután megvádolták, hogy disszidens értelmiségiekről informálta a Securitatét. A vádat tagadta.

Tavaly a magyar Oscar-díjas filmrendező, Szabó István ismerte el, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákjaként együttműködött a titkosrendőrséggel.

Ugyanakkor állítása szerint azért tette ezt, hogy megmentse egyik diáktársának életét, akit az 1956-os forradalomban való részvételéért halálbüntetés fenyegetett.

Rengeteg indok volt a kollaborációra: például az, hogy az illető gyermekei bejuthassanak az egyetemre, hogy külföldre utazhasson a családjával, vagy ne rúgják ki az állásából.

Az örökség kezelése azért is bonyolult, mert a titkosszolgálati akták nagyon gyakran nem tesznek különbséget az önkéntes besúgók, a kényszerrel beszervezettek, valamint a megfigyeltek között.

Az információk iránti igény és néha a politikai előnyök keresése mégis oda vezetett, hogy a legtöbb posztkommunista ország követte a német mintát, és felállított egy hivatalt, ahol elérhetők és tanulmányozhatók a kommunista idők titkosrendőrségének dokumentumai.

Közép-Európában a kommunista titkosrendőrség iránti érdeklődés ma is éppoly erős, mint a kilencvenes évek elején.

Ezzel szemben a Szovjetunió területén - a balti országokat leszámítva - egészen más megközelítés uralkodik. Ezekben az országokban fátylat borítottak a kommunista múltnak erre a részére.

Különösen igaz ez Oroszországra, hiszen Vlagyimir Putyin elnöktől kezdve a KGB korábbi tisztjei vezető szerepet töltenek be a politikában és az üzleti életben egyaránt, és egyáltalán nem szégyellik, sőt büszkék a korábbi munkájukra.