Hatalmas többséggel lett Friedrich Merz Angela Merkel pártjának új elnöke. Mit kell róla tudnunk, ki ő?

Friedrich Merz egy igazi veterán politikus, 66 éves. Sokáig nagyon aktív volt a politikában. A ’98-as választási bukás után 2000-től 2002-ig a frakcióvezetője volt a CDU-CSU pártszövetségnek a Bundestagban, ott volt az ellenzék szószólója, ő volt az, aki az akkori Schröder-kormány ellen megfogalmazta az éles kritikákat. Merz beszélt például először arról a nagyon progresszív adórendszerről, amelyet el lehet készíteni egy söralátéten.

Ez a magyar politikából is ismert.

A magyar politikából is ismert, bár a miénkkel ellentétben nem egykulcsos a német adózás. Merz 12, 24 és 36 százalékos lépcsős rendszert javasolt, ami még most is forradalminak számít. De ő fogalmazta meg például a leitkultur gondolatát is, ami az irányadó kultúrát jelentené a beérkező külföldieknek. Merz azt mondta, hogy a migránsoknak alkalmazkodniuk kell a németországi közállapotokhoz, meg kell tanulniuk a kultúrát, a nyelvet, tehát integrálódjanak a német társadalomba. Ez is egy olyan kijelentés volt, amit sokan, főleg a balliberális oldalon vitattak. Ők úgy vélték, hogy erre nincsen szükség, holott itt csak arról van szó, hogy az együttélés szabályait valamilyen módon szabályozni szerette volna. Friedrich Merz emiatt már nagyon korán összetűzésbe keveredett Angela Merkellel, aki 2002-ben ki is szorította frakcióvezető posztjáról. A politikus onnantól kezdve már lefele menő pályán volt, bár a frakcióvezető-helyettesi posztot 2004-ig még betöltötte. 2009-ben visszaadta a mandátumát, és nem indult újra. Egyéni képviselő volt Hochsauerlandkreisban, ahol mindig nagyon jó eredményeket ért el. Több mint tíz éve visszavonult a politikától, most tért vissza, és megint képviselő lett ugyanabban az egyéni választókörzetében.

Mi volt Angela Merkellel a konfliktusuk oka?

Ez egy nagyon sokrétegű kérdés. Amikor egy párt ellenzékben van, akkor a politikai vita színtere alapvetően a parlament. A frakcióvezető az, aki a mindenkori kormánynak a kihívója és megfogalmazza az ellenzék kritikáját, és alternatívát mutat fel. Amikor elbukta a CDU-CSU szövetség a választást 2002-ben Edmund Stoiberrel, akkor Angela Merkel pártelnökként elérkezettnek látta az időt, hogy egységesítse az elnöki és a frakcióvezetői pozíciót, és ezért ragadta magához a képviselőcsoport irányítását. Abban az időben még nem látszott annyira, hogy vitáik lesznek, az éles politikai csaták sok kérdéskörben csak ezután robbantak ki közöttük. Angela Merkel összekacsintott a zöldekkel, a szociáldemokratákkal pedig együtt kormányzott 12 évet a 16-ból. A volt kancellár nagyon sok baloldali követelést megvalósított, Friedrich Merz pedig inkább óvatosságra intett, és úgy fogalmazott: vigyázni kell, hogy megmaradjon a CDU jelleme, hogy megmaradjanak az őskonzervatív pozíciók. Ez az identitás elveszett Merkel kormányzása alatt, és most Merzék azon vannak, hogy ezt helyrehozzák.

Most is ellenzékben vannak, tehát most is a Bundestag-frakció a politizálásuk középpontja?

Ellenzékben mindig a frakcióvezetőre hárul a legnagyobb figyelem, ez tény, de jelenleg a CDU-nak Ralph Brinkhaus a frakcióvezetője a Bundestagban, azaz Friedrich Merznek nem lesz más lehetősége, mint ugyanazt az eljárást alkalmazni Brinkhaus ellen, mint amit Merkel ellene használt, amit ő maga évekkel ezelőtt még kritizált. A jelenlegi frakcióvezetőt ki kell szorítania a pozíciójából, hogy egységesen, nagy erővel fel tudjon lépni, mint az ellenzék vezére. Brinkhaus mandátuma egy párton belüli csörte miatt csak áprilisig tart. Ennek oka, hogy a választási bukás ellenére sokáig nem volt világos, hogy a CDU ellenzékben marad-e. Emiatt Armin Laschet akkori pártelnök fél évre minimalizálta az éves ciklust, így aztán április végén új frakcióvezetőt kell majd választaniuk. Nagyon valószínű, hogy itt lesz még egy összetűzés, de az is lehet, hogy a pártelnök nagyon nagy arányú győzelme miatt Brinkhaus magától átadja ezt a pozíciót.

A frakcióban Friedrich Merz emberei vannak többségben?

Ezt most szinte lehetetlen megmondani, mert a mostani frakciótagokat még az előző vezetés alatt nevezték meg, és sokkal kisebb lett a képviselőcsoport, mint eddig volt. A választási eredményt nem Merz nyakába varrják, mivel kívülről érkezett és csak 2021 szeptembere óta képviselő megint. Nem a nevéhez fűződik a kudarc, hogy történelmi vereséget szenvedett a CDU‒CSU 24 százalékkal. Brinkhaus népszerű a frakcióban, de amikor arról van szó, hogy ellenzékből egy pártot újra kell felállítani és főleg egy nagy mandátummal rendelkező új elnök ambicionálná ezt a pozíciót, akkor ezt tőle megtagadni felkelés lenne ellene, illetve nagyon meggyengítené az amúgy is leamortizált CDU-t. Az új elnöknek ekkora mandátummal át kell masíroznia a frakción, nem állhat meg.

Meg kell mutatnia, hogy ki a főnök a frakcióban is?

Igen, az ellenzéki pártoknál a pártelnök meg a frakcióvezető egy személy szokott lenni. Kormányzati pozícióban már más a helyzet, akkor nyilvánvalóan egy kancellár nem lesz frakcióvezető. És most már azt is tudjuk, amikor a pártelnökséget meg a kancellárságot szétválasztjuk, akkor az bajhoz vezet. Merkel, amikor ’18-ban nem jelöltette magát újra CDU-pártelnöknek és átengedte Annegret Kramp-Karrenbauernek, ő maga fogalmazott úgy, hogy ez egy kísérlet, és nézzük meg, hogy sikeres-e, ha a hatalom megoszlik. A kísérlet nem sikerül jól, Kramp-Karrenbauer csúfosan leszerepelt, nagyon rossz pártelnök volt, és ez aztán csak folytatódott Armin Laschettel.

Új főtitkára is van a pártnak, Mario Czaja, aki a beszédében középen álló néppártról beszélt. Nem éppen ezt kívánja meghaladni Friedrich Merz?

Ez egy nagyon fontos aspektus. Aa CDU-ban nagyon sok különböző szárny van. Mario Czajáról azt lehet tudni, hogy ő kelet-berlini, és Kelet-Berlinben egy egyéni választókörzetet hódított el a balpárttól.

Ez teljesítmény.

Igen, a baloldal Kelet-Németországban és főleg Kelet-Berlinben nagyon erős. A CDU-nak sosem volt még egyéni képviselője abban a körzetben, amit Czaja nyert. A szociális ügyekért felelős minisztere volt Berlin tartománynak, és nagyon népszerű, jó politikát folytatott és azt a CDU-t képviseli, amelyet most próbálnak erősíteni. Merz gazdaságpolitikus, Czaja szociálpolitikus, és a nagy törésvonal a CDU-ban nem Kramp-Karrenbauer‒Merz vagy Laschet‒Merz választása, hogy ki van most Merkellel, ki van Merkel ellen, hanem a nagy törésvonal mindig a gazdaságilag liberális, társadalmilag konzervatív jobbközép között volt. Azzal, hogy Czaja beállt a sorba, támogatta Merzet, ezzel sokat tett azért, hogy a párt egységes legyen. Merz 91,62 százalékot kapott, Czaja 93 százalékot, de az elnökség további összetételén is az látszik, hogy a párt annak ellenére nagyon egységes, hogy sok különböző szárnyat sikerült bevonni a vezetőségbe. Merzet támogatta többek között olyan politikus is, mint Karl-Josef Laumann, aki Észak-Rajna-Vesztfáliában nagy befolyású szociálpolitikus, ő vezeti a munkavállalói tagozatot a CDU-ban. Kialakult tehát egy igazi néppárt, és a párt most annak ellenére egységes, hogy az elmúlt időszakban sokan nem támogatták Merzet – a küldöttek kétszer elutasították egy, illetve három évvel ezelőtt.

A lesújtó választási eredmények miatt léptek túl a küldöttek a megosztottságon, és azt mondták, hogy most akkor jöhet Friedrich Merz?

Ez egy jó kérdés. A lesújtó választási eredménynek volt nagy szerepe, de az is fontos volt, hogy Friedrich Merz úgy került ebbe a pozícióba, hogy előtte a párttagok körében volt egy általános szondázó szavazás, ahol három jelöltre lehetett voksolni: Merzre, illetve az eddigi kancelláriaminiszterre, aki Merkel embere, Helge Braunra és külpolitikusként Norbert Röttgenre. 384 ezer párttagja van a CDU-nak, 252 ezer ember szavazott, és ebből 157 ezer Merzre, ez 62 százalék. Már az is újdonság volt, hogy a párttagok szavaztak, amit a küldöttek politikai okok miatt nem tudtak figyelmen kívül hagyni. De azért ehhez kellett egy választási bukta és kellett hozzá az is, hogy belássák: ez a két próbálkozás Merkel után Kramp-Karrenbauerrel és Laschettel zavaros és sikertelen volt. Ez volt az a pont, amikor a CDU felismerte, hogy Merkelnek nagyon sokáig benne volt a keze az utódlásban, és mindig olyanokat sikerült találni, akik nem hoztak eredményeket. A sors csúnya fintora, ha ez az egész egy évvel ezelőtt történt volna, akkor talán Merz meg is nyerheti a választást. Elég lett volna csak pár százalékkal a szociáldemokraták előtt landolni, akkor valószínűleg már kancellár lenne egy Jamaica-koalícióban.

Meglepett az a szám, amit a párttagok belső szavazáson való részvételéről mondott. A németek így viszonyulnak a pártjaikhoz, hogy aktívak egy ilyen belső szavazáson?

Ez egy nóvum volt a CDU-nál. A szociáldemokratáknál már korábban volt ilyen, amikor pár évvel ezelőtt a jelenlegi pártvezetést választották meg. Ott egyébként Olaf Scholz elbukott, a párttagoknak nagyon kis százalékaránya vélte úgy, hogy jó elnök lenne, és amikor megkérdezték a jelenlegi pártelnök asszonyt, Saskia Eskent, hogy szerinte Scholz egy tisztességes szociáldemokrata-e, akkor 20 másodpercig nem tudott válaszolni, mert ezt a tisztességes szociáldemokrata szót valahogy Scholzra nem alkalmazta volna szívesen. A CDU-nak regionális szinten voltak már ilyen pártszavazásai, de most ez mindenkinek a fantáziáját megmozgatta, például nagyon sok új tagja lett a CDU-nak, akik azért léptek be, hogy szavazni tudjanak. Kérdés az, hogy most ezt hogyan sikerül tőkére váltani. Március 27-én, május 8-án, 15-én és október 7-én vannak parlamenti választások Németországban tartományi szinten, és itt meg kell mutatnia Merznek és az új pártvezetésnek, hogy tényleg tud eredményeket produkálni.

A tartományi szervezetek milyen viszonyban vannak a központi vezetéssel?

A CDU-nak nemcsak 16 tartományi szervezete van, hanem több, ez egy történelmi adottság. A tartományi szervezeteknek nagyon nagy szerepük van, mert Németország egy föderális állam, a főhatalom mindig a tartományoknál van, amelyekről a németek úgy beszélnek, hogy lander, azaz országok. Saját igazságszolgáltatás, saját iskolarendszer, a rendőrséget ott szervezik, de ami még ennél is fontosabb, hogy egy tartományt az ott lakók saját országuknak tartják. A szövetségi szinttel akkor érintkezik, amikor valami külpolitikai témát olvas az újságban. Viszonylag kevés alkalom van arra, hogy találkozzék a normál állampolgár mindennapi szinten a szövetségi politikával. A tartományoknak nagy jelentőségük van és ugyanígy van a tartományi szervezeteknél is. Tartományi parlamentek vannak, tartományi kormányok, tartományi alkotmánybíróságok, tartományi számvevőszékek. A politika java része a tartományokban zajlik le, így aztán nagyon lényeges, hogy tartományi szervezetek milyen erősek. A CDU-ban az Észak-Rajna-Vesztfália-i tartományi szervezet a legnagyobb, a küldöttek egyharmadát ők állítják, nagyon sok taggal rendelkeznek, utána következik Baden-Württemberg, Hessen, Alsó-Szászország és aztán jönnek a kisebbek, Rajna-vidék-Pfalz, Schleswig-Holstein. Keleten viszont nagyon kevés tag van, ott gyenge struktúrával rendelkeznek a pártok, a CDU is. Öt alelnöke van Friedrich Merznek, kettő nő, három férfi. Az egyik hölgy a Schleswig-Holstein-i oktatási miniszter, Karin Prien, a másik pedig, aki az eddigi alelnök is volt, Silvia Breher Alsó-Szászországból. Aztán Észak-Rajna-Vesztfáliából Carsten Linnemann gazdaságpolitikus, Andreas Jung Baden-Württembergből egy fiatal képviselő és Szászország miniszterelnöke, Michael Kretschmer, aki nagyon népszerű és ő úgymond a kelet hangja az új szövetségi elnökségben. Így aztán minden régió, minden tagozat, minden politikai irányultság nagyjából benne van, plusz van még ott egy szűkebb, hétfős elnökség, ott is különböző tartományi vezetők vannak, plusz van egy kibővített elnökség 28 további taggal. Azok a politikusok, akik Angela Merkel politikájának voltak a szószólói, nem olyan jól szerepeltek. Karin Prien, akit Merkel egyik embereként tartják számon, ő csak 70 százalékot szerzett, az egy rossz eredmény, ugyanúgy Annette Widmann-Mauz, a női tagozat elnöke, ő megbukott a szavazáson, ő Merkel embere volt, és ugyanúgy látszik. Keleten nagyon szeretik Merzet, délen nagyon szeretik, Észak-Rajna-Vesztfáliában sok támogatója van és a gazdasági tagozatban erős, az ifjúsági tagozatban erős. Itt vannak Merznek az erős bástyái a CDU-n belül.

Ezzel a választással vége van a Merkel-korszaknak?

Szerintem ez most a CDU-n belül lezárult, de nagyon lényeges, hogy a Merkel-korszakot fel kell dolgozni, mert nemcsak Németországnak volt 16 évig folyamatosan kormányzója, hanem 18 évig volt a CDU elnöke. Merkel egy hosszú időszak volt a CDU életében, most viszont Merz jön. Az eddigi összes CDU-elnököt meghívta békevacsorára, Armin Laschetet, Annegret Kramp-Karrenbauert, Angela Merkelt és Wolfgang Schäublét. Laschet és Schäuble elfogadta a meghívást, a két hölgy, Merkel és Kramp-Karrenbauer visszautasította ezt a meghívást, mondván, nincs idejük szombat este. Ez egy nagyon fontos szignál, ami mutatja, hogy Merzet sokáig Merkel támogatói nem szívelték, és most derült ki igazán, hogy valószínűleg Merkel keze nagyon is benne volt abban, hogy ne Merz legyen az utódja.

A párt egységére nézve az, hogy két korábbi hölgy elnök nem ér rá szombaton, milyen következményekkel jár?

Szerintem rájuk nézve negatív, mert a választási eredményekből kiderül, hogy a Merkel-támogatóknak már nincsen akkora támogatottsága a CDU-n belül. Amikor Merz elbukott, ott csak a küldöttek szavaztak. Most a tagok mondták meg, hogy kit látnak szívesen. Amikor 160 ezer embernek ott a véleménye, az számít, és ezt nem lehet csak egyszerűen lesöpörni. Benne van a pakliban az is, ha megint a küldöttek szavaznak, akkor Merz megint elbukja ezt a szavazást. Ő mindig azt mondtak, a pártvezetőségnek van egy olyan heppje, hogy Merz elnökségét mindenképpen megakadályozzák. Igaza volt, most ez látszik.

Markus Söder CSU-elnök is bejelentkezett a kongresszusra és nyilvánosan bocsánatot kért, amiért az elmúlt egy évben megromlott a testvérpártok viszonya. Merz nem kevésbé teátrális mozdulattal elfogadta a baráti jobbot. Szent a béke?

2021 áprilisában nagy vita volt a CDU meg CSU között arról, hogy ki legyen a kancellárjelölt. A párttagság szívesen Markus Södert látta volna kancellárjelöltnek, szerintem vele akár meg is lehetett volna nyerni a választást. Megint nem a párttagság döntött, és ezek után nem volt már megállás. A párttagok teljesen elvesztették az illúziójukat, nem kampányoltak, nem tették oda magukat, nem voltak igazán megnyerők. Rosszul kampányolt a CDU, későn készítette el a programot, későn prezentálta a csapatot. Aztán Laschetnek volt egy nagyon csúnya jelenete, amikor az árvízkatasztrófa miatti megemlékezésen valamilyen viccen nevetett a háttérben, ez nagyon rosszul vette ki magát, ilyet nem lehet csinálni vezető politikusként. A 16 éves kormányzás utáni CDU annyira elrugaszkodott már a realitásoktól, hogy nem is látták, hogy helyben mi történik. Nagyon fontos lett volna, hogy mindig keressék a helyi szervezetekkel a kapcsolatot, hogy odamenjenek, meglátogassák a tagokat a végeken. Ez Németországban nem történt meg, és ezért is volt ebből egy ilyen csúnya zakó.

Milyen politika várható Friedrich Merztől? Mik lesznek a fő irányok?

Ez egy nagyon fontos kérdés. Nem hiszem, hogy óriási forradalom lehet a CDU-ban, mert azokat a forgatókönyveket nem Németországban írják, de az viszont igaz, hogy a kicsi forradalom már megtörtént. Friedrich Merz írt egy könyvet tavaly, Magyarországon is megjelent. Új idők, új felelősség a címe. Merz a politikájának alapvetéseiről ír, arról, amit gondol a munka alapú társadalomról, a német családokról, mint a német társadalom alapjáról, hogy ne engedjék be az illegális migránsokat, hogy akiket beengednek, azok fogadják el az ott élők, a németek kultúráját, a német társadalmat. De tanulják meg a toleranciát, a demokráciát, a piacgazdaságot is, ami egyébként számunkra sem olyan ismeretlen. Merkel viszont a 16 évből 12 évet olyan koalícióban kormányzott a szociáldemokrata párttal, ahol folyamatos kompromisszumkeresés volt. Sok olyan szociáldemokrata követelés volt, amit a kormányzás miatt kellett megvalósítani. Merkel nagyon sok zöld politikát valósított meg, leállította az atomenergiát, eltörölte hadkötelezettséget, amit Merz nem is kicsit másképp lát. Nem hiszem, hogy 180 fokos fordulat lenne, de azért hangsúlyeltolódások lesznek. És az is egyértelmű, hogy ellenzékben sokkal jobban meg lehet fogalmazni a saját pártprogramot, sokkal jobban meg lehet fogalmazni az alaptételeket, mint kormányon.

Készült Friedrich Merz arra, hogy egyszer olyan pozícióba kerül, hogy a programját meg fogja tudni csinálni?

Igen, ő készült már ’18 végén. A könyve Németországban 2020 végén jelent meg, és mi ezt lefordítottuk, mert hittünk abban, hogy van talán némi ráció abban, amit leír, és hogy pont aznap jöjjön ki a könyv, amikor ismertetik a választás eredményét. Vannak fundamentumok, amiket leír. Nagyon sok különböző kérdésről itt szó, érdemes elolvasni, és sok minden, amit leír, az olyan, hogy szerintem a magyar kormánypártok se utasítanák el.

Milyen kérdések nem zárultak le Angela Merkel visszavonulásával és a korszakának a végével?

A legnagyobb kérdéskör az egészen egyértelműen a migráció kérdése. Ez a kérdés nem oldódott meg. 2015-ben még egy óriási Wilkommenskultur volt a CDU-ban, nagyon hájpolták a migrációt, Merkel politikája nagyon népszerű volt, és ez nagyon gyorsan megváltozott, most már azt mondják: 2015 nem ismétlődhet meg. És mire a CDU rájött arra, hogy talán ezt másképp kellett volna csinálni ‒ Németországban minden egy kicsit lassabban megy ‒, addigra már kibuktak a kormányból, és most egy olyan kormány került pozícióba, amely viszont mindent úgy lát, mint a Merkel-féle Wilkommenskultur, sőt, még radikálisabban minden csapot kinyitna és mindenféle migrációt megengedne, azaz megint ott tartunk, mint 2015-ben. Merznek akkor van reális esélye, hogy esetleg megnyerje a kancellári széket, ha két év alatt megbukik a kormánykoalíció. Benne van a pakliban, de az is benne van a pakliban, hogy Merz sosem lesz kancellár, mert nagyon sokáig tart ez a koalíció. A 2015-ben érkezettek közül nagyon sokan még segélyekből élnek, nagyon sokaknak nincsen semmilyen egzisztenciája, óriási teher a német társadalomra. Probléma a lakhatás, a szociális ellátás, az oktatás, a közbiztonság.

A németek mit gondolnak arról, hogy miféle bevándorlás a jó bevándorlás?

Nagy viták vannak, de egyértelmű, hogy a jó bevándorlást valahogy úgy képzelik el a németek, hogy mindenki odajön, elfogadja Németországot, elfogadja a német nyelvet, ő gyakorlatilag már német akar lenni, dolgozni akar és hozzá akar tenni a közösséghez és a közjóhoz. Ez nagyon sok esetben így is van.

Törökök a Balkánról?

Először Olaszország, Portugália, Spanyolország, később jöttek a jugoszlávok, akik javarészt ugye horvátok voltak, ők is európai katolikus emberek. A törököket is viszonylag jól lehetett integrálni, mert ők dolgozni akartak. Most megjelentek olyan rétegek nagy tömegben, akik nem mindenképpen ebben érdekeltek és talán nehezebb is munkába fogni őket. Különböző rétegű bevándorlásról beszélünk. Beszélhetünk a szakképzett bevándorlókról, ez volt a hatvanas-hetvenes években, beszélhetünk a humanitárius meggondolásokból beengedett emberekre, beszélhetünk a ’80-as, ’90-es években a Kelet-Európából érkező volt németajkú vagy német gyökerekkel rendelkező emberekről. Németországban egyébként a bevándorlók között is vannak ellentétek. Például a muzulmán közösségek abszolút nem jönnek ki jól az Oroszországból jött emberekkel.

A tempóval volt baj, hogy egyik pillanatról a másikra milliós számban indultak meg Németország felé?

A tempóval volt baj, meg azzal is volt baj, hogy a 2015. szeptemberi események úgy indultak el, hogy a magyarországi helyzetet meg a balkáni útvonalon keletkezett helyzetet Angela Merkel nem tudta úgy megoldani, hogy egyszeri humanitárius gesztusról van szó. Merkel nem merte becsukni a kapukat. Ez a szocializációjával és azzal is összefügg, hogy féltek a vezető német politikusok attól, hogy csúnya képek születnek. Az a tételmondat, hogy határokat nem lehet bezárni, a későbbiekben nem bizonyult igaznak, mert a koronavírus-válság alatt aztán simán bezártak mindenféle határt, főleg az első hullámban.

Csak akkor még nem tudtuk, hogy olyan lesz.

Merkel kettő dolgot kérdezett meg 2015 szeptember elején a német szövetségi rendőrségtől, hogy be lehet-e zárni a határt és meg lehet-e akadályozni, ha valaki be akar ott jönni és nem engedik, akkor szívszorongató képek készüljenek. A szövetségi rendőrség azt mondta, hogy teljesen le lehet zárni a határt, és meg is tudjuk védeni, hogy aztán milyen képek keletkeznek, az már nem a mi kompetenciánk, azt már nem tudjuk eldönteni. Merkel úgy döntött, hogy akkor inkább nem zárjuk be. Más mozzanat is van itt még: 2015 júliusában egy tévéműsorban Merkel asszonytól egy kis palesztin kisleány megkérdezte,, hogy neki akkor vissza kell menni? És Merkel asszony azt mondta, igen, ha elutasítják a menekültstátuszt, akkor vissza kell menni, és a kislány elkezdett sírni a műsorban. Merkel asszonyt ez és a sok kritika nagyon megviselte. A német sajtó döntő részben inkább balliberális, liberális, zöld gondolkodású, és ott egészen borzalmasan jellemezték Angela Merkelt, hogy szívtelen, nem enged be senkit, borzalmas, és ez azért hozzájárulhatott ahhoz, hogy talán félt a csúnya képektől.

Belebukott volna a csúnya képekbe, ha az egész német sajtó azt írja róla, hogy ez miatta van?

Németországban 2015 késő nyarán volt egy olyan lelkület, hogy be kell engedni az embereket korlátlanul, mindenkinek segíteni kell, mi megmutatjuk most, hogy jó emberek vagyunk. A sajtó ezt a passzátszelet fújta, a közvélemény döntő része ezt akkor támogatta. Belebukott-e volna, ezt most nehéz innen eldönteni, de nagyon sok kritikával kellett volna szembenézni. Ezeket a társadalmi súrlódásokat Merkel nem akarta fölvállalni. Ezt a kérdést a későbbi generációknak, későbbi kormányoknak kell megoldaniuk. A német egység irányába tett erőfeszítéseket javarészt hátráltatja a migrációs válság meg a migrációs válság körüli politikai helyzet.

Az energiakérdés a második. Miből lesz a németeknek energiájuk, ha bezárják az összes atomerőművüket?

Németország az egyetlen olyan ország, amely egyszerre száll ki a szénenergia-termelésből és az atomenergia-termelésből. 2021 végén lezártak három atomenergia-művet és 2022 végével további hármat le fognak kapcsolni. Megoldatlan kérdés. Az új koalíciós szerződés kiadta, hogy 80 százalék megújuló energiának kell lennie 2030-ig, de ugyanúgy akarják serkenteni a hőszivattyúk használatát, és azt, hogy tízmillió elektromos autó legyen. Jelenleg erre nincsen válasz. Nem zárnám teljesen ki azt, hogy a Zöldek akár egy 180 fokos fordulatot végrehajtva ‒ ilyen már történt húsz évvel ezelőtt, amikor kormányoztak ‒, egy nagyon pragmatikus megoldást fognak választani, és a végén valamilyen módon bele fognak menni abba a kelepcébe, amit az Európai Bizottság javasolt Macron biztatására, hogy ismerjék el az atomenergiát mint fenntartható energiaforrást. Nem lehet most hirtelen ilyen nagy változásokat eszközölni a német társadalomban, nem lehet az atomenergiát teljesen elengedni, és szerintem előbb-utóbb a zöldek is ezt fel fogják ismerni. Jelenleg ott tartunk, hogy importálni kell nagyon sok esetben a francia atomenergiát, a cseh atomenergiát is. Németországban volt két olyan nap, amikor le kellett kapcsolni egyes nagyfogyasztókat, mert nem volt már elég energia a rendszerben. Ez augusztus 14. meg október 7. volt, azaz az arra utaló jelek, hogy lehet probléma, már szaporodnak.

Aa lakosságban ez egy téma? Azt senki nem szeretné, ha elmenne az áram és leolvadna a hűtő…

Ez egy nagyon nagy téma, két különböző érvrendszer versenyez egymással. Az egyik, hogy a német társadalomban nagyon mélyen beépült az atomenergia-ellenes mozgalom. A hetvenes-nyolcvanas években a Zöldek voltak ezeknek a szószólói, ők az atomenergiát ellenezték, és a német társadalom stabil többsége mindig elutasította az atomenergiát. Végképp így volt ez Fukusima, a 2011-es japán katasztrófa után. Az atomerőművek kikapcsolását végeredményben még a Merkelnek a polgári kormánya határozta el 2011 márciusában. Most már világos, hogy Németországban a legmagasabbak az energiaárak. Friedrich Merz rávilágított a pártkongresszusi beszédében arra, hogy ez egy komoly kihívás és probléma, és a németek folyamatosan azzal küzdenek, hogy egyre drágább lesz az energia. Ez egy súlyos kérdés.

Németországban van olyan társadalmi réteg, amelyet ez a probléma elér? Mert mi úgy nézünk innen a németekre, mint rendkívül gazdag emberekre.

Ez nem így van. Mellbevágó, amikor egy négytagú család több száz eurós havi számlákat kap, azért ez nem kis pénz. És az az illúzió, hogy Németországban mindenkinek mennyi pénze van, ez abszolút nem igaz. Németország nem lépett akkorákat előre a jövedelmek szempontjából, még a koronavírus-válság okozta gazdasági válság előtti szintet sem érték el. Én éltem nagyon sokat Németországban, azt is látom, hogy egy átlagos német fiatal nem hiszem, hogy sokkal több lehetőséggel rendelkezne anyagilag, mint akár egy magyar. A németek 65 százaléka már most azt mondja, hogy a gyerekeinek rosszabb helyzete lesz, mint maguknak. Magyarországon ez pont fordítva van. Ez egy nagyon fontos szemléleti kérdés. És a német háztartások folyamatosan kihívásokkal küzdenek, és nincsen igazán senki, aki felkarolná a véleményüket vagy a képviseletüket.

Milyen a koalíciós kormány pártjainak együttműködése az első néhány hónap után?

Ha most a szövetségi koalíciós kormányt nézzük, a jelzőlámpa-koalíciót, a szociáldemokrata SPD, a Zöld Párt meg a polgári liberális FDP alkotja, akkor az egy olyan atipikus konstelláció, ami eddig még nem volt szövetségi szinten. Jelenleg még ez harmonikusan megy, még nem is teltek el a mézeshetek, száz napot azért illik adni egy kormánynak. Nagy vitákat nem lehet megfigyelni, viszont az is igaz, hogy előbb-utóbb ki fognak törni konfliktusok. Sok kérdés van, amelyet nem oldottak meg, és amelyre nem igazán adtak választ. A polgári liberális FDP belement a kormányzatba, két nagy követelése volt, az egyik, hogy ne emeljék fel az adókat, ez megtörtént, a másik nagy követelése az volt, hogy a német autópályákon ne legyen sebességkorlátozás. Ez valahogy Németországban egy egészen nagy támogatottsággal rendelkező kérdés. Mi ezt annyira nem tudjuk megérteni innen, de Németországban ez egy fontos kérdés, hogy teoretikusan 352-vel lehet száguldozni.

Jó, de csak egy rövid szakaszon.

Az autópályáknak 97-98 százalékán van már sebességkorlátozás, de ez valahogy szimbolikus kérdés. Ezt a kettő kérdést elérték, az összes többiben nem tudtak előrejutni és beadták a derekukat viszonylag gyorsan, és érdekes módon az FDP pont azzal indokolta, hogy a CDU olyan állapotban van, hogy nem kormányképes, azaz más alternatíva nincs is, nekik, kormányozni kell, és szerintem a pénzügyi kérdésekben lesz itt még biztos összetűzés, akár az energiakérdésekben is lehet ilyen.

A migráció kérdésében is lehet ilyen?

Ez érdekes, mert volt egy olyan időszak az utolsó négy évben, amikor az FDP próbált abba az irányba menni, hogy értelmes polgári szemléletből kritizálta a migrációt és azokat a folyamatokat, amelyek 2015-ben megindultak, de most ez valahogy már nem jelenik meg, most már ők is szószólói a migrációnak, és a német koalíciós szerződés elég egyértelműen hitet tett amellett, hogy legális úton lehetővé tegyék a migrációt nagyobb mértékekben, mint eddig. Öt év után német állampolgárság bárkinek, ha 2015-ben bejött egy 11 éves szír kisfiú, akkor ő ebben az évben már német állampolgár lesz és szavazhat.

Automatikusan arra fog szavazni, aki neki annak idején ezt lehetővé tette?

Akkor Merkelre kéne szavaznia, de Merkel asszony már nincsen sehol. Azok a pártok, amelyek a migrációból előnyt remélnek kovácsolni, lehetnének azok, amelyekre szavaznak a migránsok.