INFORÁDIÓ 
2020. július 12. vasárnap
Dalma, Izabella

salát gergely

koronavírus

kína

hongkong

Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának (PPKE-BTK) docense, sinológus beszél a Magyarország lehetőségei keleten címmel rendezett kerekasztal-beszélgetésen, a Tranzit - Fesztivál a határon elnevezésű, közéleti kérdésekkel foglalkozó négynapos ifjúsági rendezvénysorozaton a kőszegi Jurisics-várban 2013. augusztus 22-én.

Ami változik és ami nem – Salát Gergely nagyinterjúja a járvány első hulláma utáni Kínáról

Infostart / InfoRádió

Bár sokan dolgoznak rajta Kínában is, egyáltalán nem biztos, hogy erre a koronavírusfajtára valaha is lesz biztos oltás – mondta Salát Gergely sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője az InfoRádió Aréna című műsorában. Beszélt a koronavírus-járvány utáni változásokról, az új állatfogyasztási szabályokról, a kínai parlament sajátos működéséről és arról is, hogy Kína hogyan próbálja megszelídíteni a hongkongi aranytojást tojó tyúkot.

Néhány napja az Oroszországgal határos Csilin tartományban elővigyázatosságból 108 millió ember került koronavírus-veszély miatt karanténba. Mit lehet erről tudni?

Nagyon úgy tűnik, hogy az első hullámot legyőzték, viszont most arra kell berendezkedni – valószínűleg nekünk itt Európában is –, hogy időről időre fel fogja ütni a fejét a járvány egy-egy városban, egy-egy országban, és akkor ott ugyanazokat az intézkedéseket, amelyeket most világszerte meghoztunk az első hullám alatt, lokálisan meg kell majd hozni. Ilyen helyzet van most Kínában is. A szituációt folyamatosan monitorozzák a hatóságok, még most is mindenki maszkban jár, rendszeresek a lázmérések a közlekedési csomópontoknál, ezért észlelik a járványt, és azonnal lépnek. Elképzelhető, hogy évekig így kell majd élni a kínaiaknak is, meg nekünk is.

Hány gócpont van most Kínában?

Alapvetően kettő, bár egyik sem csak egyetlenegy gócot jelent. Észak-Kelet-Kínában az említett Csilin tartományban, illetve egyes városokban megjelent újra a vírus, valamint az ország déli részén, Kuangtung tartományban is voltak kisebb települések, amelyeket el kellett zárni. Vuhanban is néhány hete megint megjelent a vírus, de azt úgy tűnik, hogy sikerült elfojtani.

Hány beteget tartanak számon most?

Néhány tucatot, tehát az abszolút szám nagyon alacsony, de ne felejtsük el, hogy minden járványnak az elején egy-két tucatnyi beteg van, aztán abból lett ez a jelenlegi világjárvány is. Most már nagyon figyelnek.

Gőzerővel haladnak Kínában a vakcina- és gyógyszerkutatások is. Mit lehet ezekről tudni?

Minden nap feltűnik valamelyik vidéki város kórházának a kutatója, aki közli, hogy ő megtalálta a csodaszert, az ellenszert, ami nemcsak a koronavírustól véd, hanem a rákot is meggyógyítja és örök életet biztosít. Ezt a média fölkapja, és néha külföldre is eljut egy-egy ilyen hír. De olyan, hogy kiállt volna egy felelős, magas rangú egészségügyi hivatalnok, és elmondta volna, hogy megvan az ellenszer vagy az oltás, még nem történt. Nyilvánvaló, hogy gőzerővel dolgoznak rajta a tudósok, nemcsak Kínában, hanem az egész világon.

Peking kommunikálja azt, hogy mekkora erőforrásokkal próbálja a vakcinakutatást vagy a gyógyszerkutatást segíteni?

Peking folyamatosan azt kommunikálja, hogy az egész koronavírus elleni védekezésnek az élharcosa, neki van a legtöbb tapasztalata, neki vannak a legelőrehaladottabb kutatásai és természetesen, ha felfedezi az ellenszert vagy kidolgozza a vakcinát, akkor ingyen meg fogja osztani. Azt nem tudhatjuk, hogy kínai tudósok lesznek-e azok, akik valóban kidolgozzák a vakcinát. Sőt azt azért tudni kell, hogy egyáltalán nem biztos, hogy erre a koronavírusfajtára valaha is lesz biztos oltás. Vannak olyan betegségek, amelyekkel évtizedek, évszázadok óta együtt élünk, malária vagy az AIDS ellen sincs oltás, pedig évtizedek óta dolgoznak rajta a tudósok, úgyhogy egyáltalán nem érdemes mérget venni arra, hogy erre lesz.

Dolgoznak-e azon a kínai hatóságok, hogy a hasonló eseteket megelőzzék. Szigorítottak-e a piacok működésén, a higiéniai szabályokon?

Nem a piacok felől fogták meg a dolgot, hanem hoztak egy listát, hogy melyek azok az állatok, amelyeket lehet tenyészteni. Elvileg nem szabad majd, mondjuk, tobzoskákat tenyészteni üzleti alapon fogyasztási célra, és ezért elvileg a piacon sem lehet majd ilyen, eredetileg vadon élő, de ma már inkább tenyésztett egzotikus állatokat árusítani. Azért mondom mindig, hogy elvileg, mert Kínában a jogszabályok meg a valóság között nagyon sok esetben fölfedezhető jelentős különbség. A 2003-as SARS-járvány után is szigorították az állatpiacok működését, szigorították a vadhúskereskedelmet, de azt a törvényt nemigen tartották be. Most az az óriási kár, amit ez a vírus okozott Kínának, azért arra fogja ösztönözni a kínai hatóságokat, hogy tartassák be ezt a rendelkezést.

Sokszor lehet hallani olyan egzotikus betegségről Kínában, amelyeket a világ jelentős részén már nem ismerünk. Például néhány évvel ezelőtt bubópestist kapott el néhány kínai, mert egy mormotát vagy valamilyen vadon élő állatot megfogtak, nem sütöttek meg jól, és megették.

Ilyen mindenhol megesik, ahol emberek és állatok együttélése viszonylag közelinek mondható. Nyugaton ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy az elfogyasztott állatok megölését kiszervezzük vágóhidakra, de egy kínai piacon az a szokás, de még egy boltban is, hogy a kiválasztott állatot ott helyben levágják. Az éttermekben is ez így szokás. Hogy ezzel valamit kezdenének, arról nem hallottam.

Változás mindenképpen van, mert 15 évvel ezelőtt Peking belvárosában is voltak olyan kisebb piacok, ahol az ember rábökött egy kacsára, az eladó hatalmas nagy vértócsát ejtve, a piac padlóján levágta az állatn fejét, berakta egy centrifugaszerű valamibe, legyalulta róla az összes tollat, majd utána odaadta a még ki sem hűlt tetemet a vevőnek. Ez már Pekingben, ha jól tudom, nincs.

Vannak ezek az elnyugatosodott nagyvárosok, ahol ilyen már nincsen, vagy esetleg csak a külvárosokban, de Kína nagy, és még vannak bőven olyan belső területek, ahol bármi előfordulhat. Ez nem szörnyűség, ez egy kulturális sajátosság. A probléma azokkal az állatokkal van, amelyeknek az életterébe mostanában hatolt be az ember. Tipikusan ilyenek a denevérpopulációk. Ezekből az új találkozásokból jönnek azok az új vírusok, amelyekkel az ember még nem találkozott. Az elmúlt évtizedek összes hasonló vírusfertőzése mögött jellemzően olyan ember-állat találkozás volt, amely korábban nem jött létre az elmúlt néhány millió évben.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!
Nyitókép: MTI/Nyikos Péter
A címlapról ajánljuk

×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018