INFORÁDIÓ 
2019. augusztus 25. vasárnap
Lajos, Patrícia

bogárdi szabó istván

húsvét

interjú

Budapest, 2018. december 25. Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke igét hirdet a karácsonyi istentiszteleten a Budahegyvidéki Református Templomban 2018. december 25-én. MTI/Illyés Tibor

Bogárdi-Szabó István: húsvét a halál térdre kényszerítésének a nagy ünnepe

Infostart

Mégis - így fogalmazza meg húsvét üzenetét Bogárdi-Szabó István református püspök. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az infoRádió Aréna című műsorában az életet egy futballmérkőzéshez hasonlította, beszélt arról, hogy Isten egy happyender, és elárulta, Kálvin prédikációjának üzenetét politikai kampányszlogenekben hallja vissza. Az interjú szerkesztett, rövidített változata.

Miért vállalja valaki a kockázatot? Akár az üldöztetéssel járó korai halál kockázatát abban az ígéretnek a reményében, hogy nincs ezzel a történetnek vége?

Szokták is mondani az üldözést vállaló keresztyénekre, hogy igazából ők provokálják ezt. Ez egy látens hajlam a szuicidumra, de nem ezt hozzák előre, hanem a feltámadásukat, mert a feltámadás, Jézus feltámadása, ez egy mély rejtett üzenet, anticipáció, elővételezés, a halottak feltámadásának az elővételezése.

A történelem vége a halottak feltámadása lesz. Akkor ér véget a történelem, amikor már nem lesz többet halál.

És Jézus feltámadása ennek az elővételezése. A keresztyén ember nem odadobja az életét, hanem egyfajta szent kitartás a hitben és a meggyőződésben amellett az Isten mellett, aki egyébként ezt a mulandó életet is szépnek és jónak alkotta meg. A kereszténységben van mindig egy paradoxon. Én azért szeretek élni, még ha mulandó életet is élek, mert ismerem azt az Istent, aki legyőzte a halált, és tudom, hogy az az Isten ezt az életet is, amely el fog múlni, amely a halállal vár rekesztve, szépnek, jónak, értelmesnek, nagyszerűnek teremtette, mi több, helyesen és szépen kell élnem itt és most, hogy az én méltó és szép életemmel még többeket megnyerjek a Jézusba vetett hitnek. Ez különös ellentmondásnak tűnik, de mi úgy hisszük, úgy valljuk, hogy az az Isten, aki Krisztus feltámadásával térdre kényszerítette a halált, az ugyanaz az Isten, aki ezt az egyébként gyönyörű világot alkotta.

Ő írja a történetet a történelem vége után is egy nappal? Íródik tovább a történelem?

Erről nehezen tudok beszélni, hogy íródik-e a történelem. A történelem mindig visszatekintés, az elmúlt dolgokat összegyűjtjük, rendezzük, megrostáljuk. Lehet, hogy az igazi történetet majd az egyetemes feltámadáskor vagy utána tudjuk megírni. A húsvétban is benne van, hogy ami gonoszt az emberek Jézussal szemben gondoltak tenni, elárulták, elítélték, rabszolgaként keresztre feszítették, nagy gyorsan eltemették, azt az Isten jóra gondolta fordítani, vagyis a mi emberi történetírásunk mindig be van zárva a mi véges, töredékes, meggyőződésünk, tapasztalataink rendjébe, és vannak pillanatok, amikor kinyílik a világ, önmagán túlmutat, mint mikor elhúzunk egy függönyt, és hirtelen kilátunk. Mondhatnám azt, hogy

Isten a nagy happyender, a nagy forgatókönyvíró, hogy az a film, amit az Isten rendez, az jól fog végződni,

és mi keresztyének tudjuk, hogy nem kell nekünk fölgyorsítani a filmet, mert tudjuk, hogy jól fog végződni, merthogy a Jézus feltámadása ennek az elővételezése. Nem a halált sürgetjük, nem a halált vételezzük előre, hanem ezt a jogot, ami az Isten akaratában van elrejtve.

Mi segít meglátni, hogy esetleg nem a mi véges tapasztalataink és véges gondolkodásunk szerint történnek a dolgok? Miért higgyünk ebben?

A keresztyén prédikálás segít. Tegnap beszéltem egy római katolikus püspök barátommal, és a végén kuncogássá fordult a telefonbeszélgetésünk, hát mit fogunk mi húsvétkor mondani. És én értettem. Hát mit mondjunk? Azt, hogy egy meg egy az kettő, ez a jó hír. Hogy ez hogyan érkezik el egy-egy ember szívéhez, hogy hatja át egzisztenciálisan, formálja-e a világszemléletét, elindítja-e valamilyen irányba, az a végesség komfortzónája, és amikor belép a titkos szobába, ahol ki lehetne mondani a kívánságot, akkor nem bírja kimondani. A mi keresztyén üzenetünk az, hogy nem is kell megfeszülnünk, kétségbeesnünk, nyelvet keresnünk, hogy ki tudjuk ezt mondani, mert Isten kimondta helyettünk. A végességbe bezárt ember megsejtheti, megpillanthatja, megízlelheti, az eljövendő világ erőiből él. Talán még egy lélektani analógiát mondok, csak analógia, korlátos. Múltkor találkoztam egy coach-csal, ő magyarázta nekem, hogy ahhoz, hogy egyenesben legyen az életünk, tudnunk kell, hogy mit akarunk. Tehát valahol a jövőben kell lennie ma este, holnapután, egy év múlva, négy év múlva, amerre tartunk, és az fogja meghatározni a lépteinket, a magatartásunkat, az életfelfogásunkat.

Ha van hova menni, akkor ahhoz keresi az ember az utat,

másmilyenné lesz az ember, ha tudja azt, hogy nem a fekete lyuk a kozmosz történetének a vége, nem a nagy semmi, hanem valahova tartunk.

Egykori autóvezető oktatóm jut eszembe. Azt mondta, ne az autó orrát nézd, fiam, hanem oda, ahova menni akarsz.

Pontosan.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018