Király Béla vezérezredes, hadtörténész, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A Ludovika elvégzése után a II, világháborúban vezérkari tisztként szolgált, 1945 márciusában nem távozott az Ausztria felé visszavonuló magyar hadseregcsoportokkal, hanem a Kőszeget védő erők parancsnokaként megadta magát a szovjet csapatoknak. A Szovjetunióba indított, hadifoglyokat szállító vonatról megszökött és visszatért Budapestre. 1945 nyarán belépett a Magyar Kommunista Pártba, háborús szerepét igazolva az új Néphadseregben 1946-ban őrnaggyá, 1949-ben vezérkari ezredessé léptették elő. Lojalitása ellenére a hadsereget is elérő koncepciós „tisztogatás” második hullámában halálra ítélték. Életfogytiglani szabadságvesztésre enyhített büntetéséből 1956 szeptemberében szabadult, október 28-án Nagy Imre megbízta a forradalom nemzetőrségének megszervezésével és vezetésével, kinevezte Budapest nemzetőrparancsnokának. November 4. után, a szovjet túlerőt látva, csapatával a budai hegyekbe, majd Nagykovácsi határába vonult vissza, innen Ausztriába távozott, majd az Egyesült Államokba emigrált. 1989-ben hazatért, beszédet mondott Nagy Imre és mártírtársai temetésén, 1990-ben pedig mandátumot szerzett az első szabadon választott Országgyűlésben, majd az Orbán- és a Medgyessy-kormány mellett katonapolitikai tanácsadó szerepet vállalt. Király Béla 2002 augusztusában volt az InfoRádió Aréna című műsorának vendége, néhány nappal az után, hogy a Parlamentben átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend katonai tagozatának nagykeresztjét. A riporter Exterde Tibor.