A Mol 2003 nyarán az OMV-vel való hatalmas versenyfutást követően állapodott meg a horvát kormánnyal arról, hogy 505 millió dollár ellenérték fejében megszerzi az INA 25 százalék plusz egy részvénytulajdonát. Az irányítói jogok biztosításáról ekkor még szó sem volt, sőt a Mol elővásárlási jogot sem kapott a további állami részvénycsomagra.

A hazai olajcég azonban már ekkor sem rejtette véka alá, hogy tovább növelné részesedését az INA-ban, miközben a horvát kormány újabb részvények privatizálását kezdte fontolgatni. Lapértesülések 15 százalékos csomag értékesítésére vonatkoztak, az elsőszámú potenciális vevő értelemszerűen a Mol volt.

A hazai olajcég persze nem egyedüli kérőként jelentkezett, a korábbi részvénycsomagért vívott harcban lemaradó OMV az első fricskát követően sem tett le az INA megszerzéséről. Akkori értesülések szerint az osztrák fél még a hét százalékos részvénymennyiséget birtokló háborús veteránokat is megkereste egy készpénzes ajánlattal. Bár az osztrákok szándékai komolynak tűntek, a horvát fél lépéseivel nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar félt tekinti stratégiai partnerének.

A Mol 2008 júliusában jelentette be hivatalosan is, hogy nyilvános vételi ajánlatot kíván tenni az INA közkéz-hányadon levő (összesen 30,15 százaléknyi) részvényeire a megelőző három hónapos tőzsdei átlagárfolyamhoz képest közel 10 százalékos prémiumot jelentő 2800 kunás darabonkénti áron. Ennek következtében 22,155 százalékos csomagot vásárolt a Mol 872,7 millió euró összegben, és részesedése 47,15%-ra emelkedett az INA-ban.

A Mol emellett az állami féltől további közel 20 százalékos részvénymennyiséget szeretett volna megvásárolni, azonban a privatizáció újabb körét 2008 végén elhalasztották, arra azóta sem került sor. Egy friss részvényesi megállapodást mindenesetre sikerült tető alá hozniuk a feleknek, melynek értelmében a horvát államnak öt évig elővásárlási joga van, ha a Mol harmadik félnek értékesítené INA részvényit, illetve ha a Molt egy másik olajcég vásárolná fel. Ekkor megállapodás született arról is, hogy az INA eladja a veszteségesen termelő gázüzletágat, amit a horvát állam vásárol majd meg.

2009 elején a magyar és horvát félnek sikerült megegyeznie az INA vezetéséről. Ennek értelmében azóta a horvátok és a Mol fele-fele arányban delegálhatnak tagokat az igazgatóságba, azonban az elnöki székben a hazai olajcég megbízottja ül. Bár a Mol nem rendelkezik az INA részvények több mint 50 százalékával, az új megállapodás értelmében az irányító jogokat mégis ő gyakorolhatja.

A kormány a nemzeti energia ellátás biztonságának védelme miatt persze a stratégiai eszközöket érintő kérdésekben vétójoggal rendelkezik. A részvényesi megállapodás mellett a Gáz Keretszerződés tartalmazta a gáztároló üzletág azonnali és a gázkereskedelmi üzletág 2009. júliusi leválasztását. Ez utóbbi megállapodás később számos Mol ellen irányuló politikai támadás hátterében megbújhatott.

Az első ilyen jellegű támadások 2009 júniusában érték a magyar vállalatot, a horvát államfő szájából már ekkor elhangzott a részvényesi megállapodás felülvizsgálatának szükségessége. Augusztus végén egy 15 százalékos benzin és gázolajár emelés borzolta a kedélyeket, mely miatt Jadranka Kosor miniszterelnök (aki Ivo Sanader július 9-ei lemondását követően váltotta őt a pozícióban) az INA vezetőivel is találkozott, felhívva figyelmüket a szociális szempontok szem előtt tartására.

Szeptemberben már pénzügyőrök és vámosok is vizsgálódnak a horvát cég háza táján egy 1,7 milliárd kunás állami adótartozás miatt és decemberre a horvát államügyészség is elkezdte vizsgálni az INA és Mol közötti, az irányítás átadásával kapcsolatos szerződéseket. A politikai indíttatású támadások hátterében ekkor a gázkereskedelmi üzletág leválasztásának egyre közelebb kerülő decemberi határideje állhatott. Ezt végül egy évvel 2010 decemberére tolták el, ráadásul a Mol 100 millió eurós hitellel segítette meg az INA-t, hogy az orvosolhassa (részben az állami adótartozás miatti) likviditási gondjait, majd a horvát cég a Mol segítségével egy 276 millió dolláros átváltható kötvényprogramot indított márciusban adósságtörlesztésre és a működés finanszírozására. Mindezek fejében a Mol a gázüzletág jelentős veszteségeinek enyhítését kérte, ami kvázi gázáremelést jelentett Horvátországban.

A politikai adok - kapokban ezután hosszas csend következett, legközelebb 2010 augusztusában érte olyan vád az INA-t, miszerint több mint 300 magyar dolgozót foglalkoztat tartózkodási és munkavállalási engedély nélkül. Decemberben a gázüzletág leválasztásáról szóló megállapodást ismét elhalasztották, azonban a Mol ajánlatot tett az INA közkéz-hányadon levő részvényeire 2800 kunás, a tőzsdei árhoz képest 64%-os prémiumot jelentő árfolyamon.

A horvát kormány kevesellte az árat, és vélhetően politikai nyomásra a helyi nyugdíjalapok gyors részvényvásárlásokba kezdtek, közel négy százalékos részesedést szerezve. Nem csoda hát, hogy a részvényár hirtelen meredek emelkedésbe kezdett, és hogy a Molnak mindössze 10 082 darab (0,1 százalék) papírt sikerült megvásárolnia az ajánlat keretein belül.

A hazai olajcég azonban ezt követően magánbefektetőktől tovább vásárolt (0,2 százalékot) és egy amerikai brókerház 1,6 százaléknyi részvényére is vételi opciót szerzett. A hazai olajcég részesedése így 49,08 százalékra hízott, az 50 százalékos küszöb átlépése azonban nem sikerült (legalábbis a hivatalos számok szerint). Bár a Mol folyamatosan hangoztatta, hogy ez számára nem is cél, hiszen a részvényesi megállapodás már jelenleg is irányító jogokkal ruházza fel, a sorozatos támadásokat követően nem lehet túl elrugaszkodott az a feltételezés, hogy az olajtársaság a megfelelő részesedés megszerzésével is szerette volna biztosítani az irányítói jogosultságát.

A horvát fél a Mol törekvéseit nem nézte jó szemmel, márciusban olyan javaslatot készítettek elő, melynek megfelelően korlátoznák annak a lehetőségét, hogy bárki 49% feletti részesedést szerezzen az INA-ban. A javaslat végül nem emelkedett törvényerőre, azonban a miniszterelnök az INA privatizációjáról szóló törvény teljes egészében való megváltoztatásáról beszélt.

Március végén vesztegetés gyanújával őrizetbe vették az INA vezérigazgatóját (akinek feladatait jelenleg is az igazgatóság elnöke, Áldott Zoltán látja el), majd nem sokkal később a horvát tőkepiaci felügyelet tőzsdei manipulációval vádolta meg a hazai olajcéget. Április vége óta az INA részvényeivel való kereskedést is felfüggesztették határozatlan időre. A horvát kormány mindezek után jóváhagyta, hogy tárgyalások kezdődjenek a magyar olajcéggel a Mol-INA részvényesi megállapodásról.

Bár eddig csak találgatni lehet azzal kapcsolatban, hogy a horvát fél a részvényesi megállapodás mely részeit illetően élne módosításokkal, ez éppen elég ahhoz, hogy a befektetők a részvények körüli kockázatok fokozódására egyre nagyobb hangsúlyt helyezzenek. Ráadásul egyre közelebb kerülünk a második félévben esedékes horvát választásokhoz, így várhatóan a Hernádi Zsolt vesztegetési vádjához hasonló támadások sűrűsödnek majd a közeljövőben. Az INA nemzetgazdasági súlya ugyanis igen jelentős, így a politikai előnykovácsolás egyik jó terepét jelenti a kormány számára.

Mekkora az INA, hogy így izgulunk miatta?

A Mol számára az INA feletti kontroll megtartása stratégiai fontosságú a következők miatt:

- a mérsékelt földrajzi távolság és azonos beszerzési források a szinergiák és méretgazdaságossági előnyök kihasználását teszik lehetővé;
- az INA jelentős szénhidrogén kitermelésével csak tovább növeli a Mol integráltságát;
- az INA finomítók modernizálásában nagy lehetőségek vannak;
- a Mol az INA-n keresztül kijutott az Adriai tenger partjára, ami az alternatív gázimport útvonalak tekintetében (például Krk szigeteki LNG terminál) játszhat a későbbiekben nagy szerepet.

Az INA hozzájárulása látványos növekedést eredményezett a Mol elmúlt éves eredményeiben. A horvát vállalat számainak 2009 harmadik negyedévtől való konszolidációja a Mol szénhidrogén kitermelését jelentősen megdobta, márpedig az olajár emelkedése közepette az erős upstream fókusz szép eredménytermelést tesz lehetővé, és valósággal vonzza magához a befektetői figyelmet.

A Mol finomítói termeléséhez az INA rijekai és sisaki finomítói csak kisebb részben járulnak hozzá, azonban a jövőt illetően rendkívül nagy potenciál van azok modernizálásában. Az utóbbi évek beruházásainak köszönhetően a két finomító már képes EURO V-ös üzemanyag előállítására, vagyis az EU-s követelményeknek való megfeleléssel nagyobb piac nyílt meg a termékek előtt.

Mindezek következtében a Mol eredménytermeléséhez nagyban hozzájárul az INA, a konszolidációt követő beruházásoknak és a piaci környezet javulásának hála a Mol EBITDA-jának mostanra közel felét teszi ki a horvát vállalat.

Az INA-ban rejlő fejlődési lehetőségeket jól példázza, hogy míg a magyar olajcég hozzávetőlegesen 320 milliárd forintért vásárolta meg a vállalatban levő 47,5 százalékos részesedését, addig a csomag a részvények április végi 4200 kunás árfolyamával számolva már 720 milliárd forintnak felelnek meg.

Összességében elmondható, hogy a horvát politikai támadások kimenetelét megjósolni nagyon nehéz, minden esetre az utóbbi időben egyre intenzívebbé váló kommunikációs hadjárat a hazai részvények árfolyamát nyomás alá helyezheti. A fellélegzésre a horvát választási hajsza végeztével nyílhat lehetőség, azonban arra még hónapokat várni kell.