A vagyonadó eltörlését tartja az egy éves pénzügyminiszteri munkája egyetlen kudarcának a leköszönő pénzügyminiszter. Oszkó Péter nem bánta meg, hogy elvállalta a pénzügyi tárca irányítását egy évvel ezelőtt. Mint az InfoRádiónak adott exkluzív interjúban elmondta: szerinte a Reformszövetség legtöbb javaslatát, mint például a tb-járulék csökkentését, vagy a személyi jövedelemadó-könnyítést sikerült végrehajtaniuk.

Ha értékeli az elmúlt egy évben az adótörvényekben történt változtatásokat, mit csinálna most másképp? Lehet-e hibaként említeni a vagyonadót, amit az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek talált, akárcsak a családi pótlékkal kapcsolatos változtatást, de a testület előtt van még a vállalkozóknál használt tevékenységre jellemző jövedelem után fizetendő tb-járulék is. Mennyire tartja hibának a vagyonadót?

A vagyonadót kudarcnak tartom - nehéz is lenne sikertörténetnek eladni -, de ez az egyetlen. Az, hogy a tevékenységre jellemző keresetszabályokat megtámadták az Alkotmánybíróság előtt, szinte szükségszerű jelensége a magyar gazdaságnak. A tevékenységre jellemző kereset a minimálbér utáni járulékfizetés tömeges jelensége ellen lép fel. Tehát éppen azt biztosítaná, hogy akinek magasabb a jövedelme, de mégis minimálbér után fizet járulékot, az fizessen a magasabb jövedelme után. Ebbe a kategóriába több százezer ember tartozik, nem meglepő tehát, hogy közülük néhánynak eszébe jut, hogy ez az ő személyes vagyoni érdekeit sérti, és ezért az Alkotmánybírósághoz fordul.

De az Alkotmánybíróság jó pár szabályozást helyben hagyott. Kétségtelen, hogy a vagyonadót és a családi pótlék adóztatását alkotmányellenesnek találta a testület, de azt se felejtsük el, hogy az utóbbiról szóló jogszabályt nem a Bajnai-kormány terjesztette be a parlament elé, mi csak megörököltük az előző kormánytól. Tehát, hogy diplomatikusan fogalmazzak, az nem a mi koncepciónk része volt.

Ha általában az adótörvényekkel kapcsolatban végigvitt változásokat értékelném, akkor a legegyszerűbb visszanyúlni ahhoz, hogy tavaly februárban, amikor független szakértő voltam, még fel sem merült, hogy bármilyen kormányzati pozícióra felkérjenek, akkor a Reformszövetség nevében milyen szakértői javaslatot raktam össze. Ha megnézzük, mit javasolt abban a három éves csomagban az első évre a Reformszövetség és abból mit csináltunk meg, akkor azt kell mondanom, hogy egész szépen végigvittük az akkori elképzeléseket.

Abban a csomagban szerepelt az áfa- és a jövedéki adó emelése annak érdekében, hogy azután meg lehessen hozni a versenyképességet javító intézkedéseket, de benne volt a személyi jövedelemadó könnyítés, az alsó adókulcs sávhatárának ötmillió forintig történő kiszélesítése az első évben, 15 millió forintig a második évben. Ezeket mind törvénybe iktattuk, akárcsak az öt százalékos a járulékcsökkentést az első évben.

Úgy gondolom tehát, hogy elég precízen végigvittünk olyan szakértői javaslatokat, amiket előtte mindenféle kormányzati befolyás nélkül, független szakértőként összeállítottunk.

A vagyonadó véleményem szerint az egyetlen, de meglehetősen látványos botlás volt. Az Alkotmánybíróság eddigi döntéseit ismerve nagyon-nagyon szűk a mezsgye ma Magyarországon egy olyan vagyonadó-törvény összeállításában, amelybe a testület ne kötne bele. A vagyonadó-törvénynek meglehetősen határozott irányt szabott egy korábbi alkotmánybírósági döntés, amely többek között kimondta, hogy csakis egyedi piaci érték alapján lehet adóztatni. Ráadásul azt is az Alkotmánybíróság írta elő, hogy nem lehet csak ingatlant vagyonadóval sújtani. Ez kényszerített minket bele abba, hogy a nagy értékű vagyontárgy adóztatásáról készítsünk törvényi szabályozás.

Alkotmányellenes lett a vagyonadó, de megmaradt a légi és vízi járművek, valamint a nagy teljesítményű gépjárművek adója - ennek azonban így önállóan, ingatlanadó nélkül az égvilágon semmi értelme nincsen. Valóban maradt tehát egy olyan csonk az adórendszerben, amelyet a következő kormánynak, ahogy van, hatályon kívül kéne helyeznie.

De bevezetné újból a vagyonadót?

Bár igyekeztem mindig szakértő miniszter maradni és távol tartani magam a politikától, azért a minimális realitásokkal próbáltam számolni. Tehát ha most nem Magyarországon és nem a jelenlegi politikai körülmények között lennék, akkor természetesen bevezetném, ahogy minden más ország is megteszi ezt a racionális lépést.

Az már sokkal bonyolultabb kérdés, hogy most Magyarországon mit lehet ezen a területen tenni. Itt a politika meglehetősen felelőtlen volt, öncélúan használta ki hangulatkeltésre azt a kérdést, amit egyébként szakmai alapon igen egyszerűen el lehetett volna dönteni. A vagyonadóztatás precízen végrehajtható, sokkal nehezebben kerülhető ki, nem tüntethetőek el az ingatlanvagyonok, mutatják az adott állampolgár vagyoni helyzetét, ráadásul nem rontja a versenyképességet, szemben mondjuk egy jövedelemadóztatással.Abban, hogy kudarccal végződött a vagyonadó tervezett bevezetése, szerepet játszott-e kapkodás? Tavaly tizenkétszer módosult az adózás rendjéről szóló törvény, két salátatörvényt terjesztettek be adótörvényként.

A vagyonadó megsemmisítésében semmiképpen sem játszott szerepet a kapkodás. Mint jeleztem, a vagyonadót teljes mértékben egy korábbi alkotmánybírósági döntéshez igazítottuk, és amiatt semmisítették meg, mert azt mondták, hogy nem elég a tíz százalékos tűréshatár, amelyen belül egy adózó még bírságmentesen tévedhet a forgalmi értéket illetően, hanem legalább 30-40 százalékot kellett volna hagyni. Ha évekig készítjük elő a vagyonadó-törvényt, akkor sem jöttünk volna rá, hogy az Alkotmánybíróság esetleg ebbe köt majd bele.

Ami pedig a gyors, Ön által kapkodónak nevezett törvényalkotást illeti, azt azért ne feledjük, hogy az elmúlt egy évben válságkezelést csináltunk. A válságkezelés pedig nem arról szól, hogy az ember magára zárja az iroda ajtaját és hosszú tanulmányokat olvas és kutatásokat végez, aztán néhány hónap múlva bevezet egy intézkedést. A válságkezelés gyors alkalmazkodásképességről, gyors reakcióidőről, gyors intézkedésekről szól. Nem gondolom, hogy válságkezelési üzemmódban kell egyébként egy kormányzást folyamatosan vinni, de egy akkora pénzügyi válság közepén, amilyenben az ország tavaly volt, abban csakis ilyen gyors intézkedésekkel lehetett bármit elérni.

Ha már azt mondta, hogy egyetlen kudarcként a vagyonadót élte meg, a szuperbruttósítást vagy fél szuperbruttósítást nem éli meg ugyanígy? Azt is nagyon sokan támadták, és most várhatóan akkor el is fogják törölni. Ezt szakmailag hogyan értékeli?

Utalnék megint a Reformszövetség anyagára, amely határozottan leírta, hogy a munkáltatói terhek bérbruttósítása és ezáltal az adórendszer, illetve az adónemek számának a csökkentése, leegyszerűsítése a cél kell. A szuperbruttósításban legfeljebb az a kudarc, hogy nem tudtuk értelmesen elmagyarázni, megértetni az emberekkel, hogy mi a célja. Mert ideális esetben az adórendszernek néhány éves átalakítás után úgy kéne kinéznie, hogy van egy darab bruttó bér, amelyet a munkáltató fizet a munkavállalónak, abból levon egy darab személyi jövedelemadót és befizeti a munkavállaló nevében a költségvetésnek, az adóhatóságnak, valamint egy darab járulékot.

Nem kell, hogy legyen külön munkáltató és munkavállalói járulék, külön egészség-, nyugdíj-, munkaerőpiaci alapnak fizetendő járulék. Sokkal egyszerűbb adminisztrációval egy darab jövedelemadóval és egy darab járulékkal kellene tudni megoldani ezt a rendszert, és akkor valóban egy söralátéten elférne az adóbevallás.

Ennek mi az első éves előkészítő lépéseit tudtuk megtenni. Összevontunk járulékokat, a munkaerőpiaci befizetéseket, azokat összevontuk a tb-járulékokkal, és előkészítettük azt a fajta bruttósítást, amivel teljesen ki lehetne vezetni a munkáltatói járulékterheket. Ez volt a cél a szuperbruttó bevezetésével. De nem tudtuk végigvinni, hiszen azt mondtuk, hogy még további öt százalékos járulékot kell először csökkenteni a munkáltatóknál, és aztán lehetne átvezetni a munkáltatói terheket a munkavállalói terhekbe.

Ez egy nagyon bonyolult matematikai előkészítő munka, amelyet senki nem értett meg, és a politika ugyanarra kezdte használni a szuperbruttót, mint a vagyonadót. Az emberek kevéssé értették, bonyolult szakmai kérdés, nem látták át a logikáját, a célszerűségét. Lehetett szapulni, lehetett kritizálni és lehetett vele hangulatot kelteni, és a kérdés így gellert kapott, olyan szerencsétlen pályára került, hogy most a politika úgy érzi, ezzel lehet kötözködni és népszerűséget szerezni ahelyett, hogy megértené: ez valójában egy egyszerűsítést előkészítő lépés volt, és nem visszacsinálni kell, hanem továbbvinni.

Ha most visszamennénk az időben, elvállalná újból a pénzügyminiszteri posztot?

Erre a kérdésre határozott igennel tudok válaszolni azzal, hogy most már tudom, ez milyen megrázkódtatással, mekkora konfliktusokkal, milyen nyilvánosság előtti támadásokkal jár. Ezzel együtt úgy érzem, célkitűzéssel indultam neki, de tele kétségekkel, azzal kapcsolatban, mennyit lehet abból megvalósítani, és azt gondolom, nem teljesítettünk rosszul. Ha életemben minden más célkitűzéseimet ilyen mértékben fogom tudni megvalósítani, akkor még lehetek boldog ember.

Adószakértőként nagyon sokszor kritizálta a hivatalban lévő kormány adótörvényeit. Átülve az asztal túlsó oldalára, valamit most már másképp lát?

Kritizáltam én most is, megmondom őszintén. Attól, mert ebben a székben ültem, még elmondtam a véleményemet, mi az, ami rossz volt, mi az, ami esetleg most sem jó és lehetne jobban csinálni. Nem tudom, volt-e olyan pénzügyminiszter, aki úgy állt fel a székéből, hogy úgy érezte: az általa készített törvény maradékát a következő kormánynak hatályon kívül kell helyeznie - én, mint említettem, ezt gondolom a vagyonadó maradékáról. Remélem, hogy kritikus szemléletemet meg tudtam tartani, akár saját magammal szemben is, és ez nem fog elveszni a későbbiekben sem.

De sokan azt mondják, könnyű adószakértőként kritizálni, de belülről a döntéseket meghozni, kompromisszumokat kötni, más gazdaságpolitikai szempontokat figyelembe venni, egy másik történet. Ebből a szempontból van, amelyet most másképp lát?

Pontosabban, részletesebben látok egy csomó mindent, de attól nem gondolom, hogy az adószakértőknek ne az lenne a feladata, kritizáljanak és próbáljanak nyomást gyakorolni. Tudnék Önnek olyan volt pénzügyminisztert példaként felhozni, aki ma már adószakértőként dolgozik egy nagy tanácsadó cégnél, és ugyanolyan lendületesen kritizál, mint bármelyik másik szakértő. Amikor valaki a piacon dolgozik, onnan kapja az ingereket, ott látja, mi a probléma, akkor az a dolga, hogy ezeket a kritikai megjegyzéseket megtegye. Amikor pedig pénzügyminiszter, akkor meg az a dolga, hogy válogasson és szelektáljon, hogy mi az, amely ebből megvalósítható, mi az, amelyet a parlamenten át lehet vinni, mi az, amely valóban jó a gazdaságnak, vagy csak egy szűk lobbicsoport érdekérvényesítése.

Volt-e már azon ideje gondolkodni, hogy mivel foglalkozik, ha lejár a megbízatása?

Gondolkodni volt időm, de tárgyalásokat erről nem tudok folytatni, amíg pénzügyminiszter vagyok. Vannak lehetőségek, úgy érzem, önmagában az, hogy a válságkezelő kormányban egy évig pénzügyminiszterség voltam, nem elzár, hanem inkább megnyit számomra lehetőségeket. Még akkor is igaz ez, ha politikai kurzusváltás bekövetkezik, hiszen én végül is nem politikában szeretnék dolgozni, hanem az üzleti életben, és ott sokkal inkább a szakmai teljesítményt értékelik. Most úgy látszik, alkalmasnak találhatnak majd a jövőben, az üzleti életben is nagyobb feladatokra, de tárgyalni erről csak akkor tudok, amikor már nem leszek pénzügyminiszter. Remélem, szeptemberre már egy új pozícióban új feladatot vállalhatok.

Magyarországon fog dolgozni?

Szeretnék Magyarországon maradni. Nagyon sok minden ideköt: a család, a baráti társaság, egyáltalán, az ország meg a gazdaság, a vállalkozások helyzete. Ez érdekel, inspirálni. Olyan feladatot szeretnék végezni most már az üzleti életben, amely itt vezethet sikerre kezdeményezéseket és vállalkozásokat. Ez nem kizárólag Magyarországot jelenti, el tudom képzelni, hogy például régiós kitekintéssel járó feladatokat vállaljak fel. De szeretnék az országban maradni, szeretném az ország ügyeit ismerni, foglalkozni velük, és szeretném a lakhelyemet is megtartani.

A volt munkahelye, a Deloitte nem vonzza?

Nem ez az elsődleges érdeklődésem pillanatnyilag, nem arra érzek leginkább motivációt, hogy ugyanazt csináljam, mint a pénzügyminiszterségem előtt. Szeretnék kipróbálni más feladatokat, ha nyílik erre lehetőség, de mondom, erről majd nyáron fogok tudni tárgyalni.