A tokiói olimpián összehasonlíthatatlanul több nemzet és sportoló mérte össze az erejét, mint 2020 őszén a budapesti Nemzetközi Úszóliga (ISL) hathetes versenysorozatán, ahogy idén májusban a Duna Arénában megrendezett vizes Európa-bajnokságon is, arra viszont mindhárom rendező egyaránt büszke lehet, hogy sikerült megóvnia a sportolókat a Covid elterjedésétől.

Tavaly Magyarországon a járvány második hullámának felszálló ágában, idén tavasszal pedig a harmadik felfutásának a vége felé kellett olyan intézkedéseket hozni, majd Merkely Béla professzor vezényletével a SOTE szakembereire épülő Covid-kommmandót „bevetni”, amely a versenyeken résztvevők számára biztonságot teremtett. Ezzel szemben a határokon túlról érkezőktől történelmileg idegenkedő 125 millió lakosú Japánban a vírusjárvány éppen akkor lobbant be először és kapott lábra ijesztő sebességgel Tokióban is, amikor a XXXII, nyári játékok előkészítése a hajrájához érkezett. Egy olyan országban, ahol az átoltottság adatai az átlagosnál jóval alacsonyabbak voltak, ráadásul a vakcinaellátás is akadozott. Nem csoda, hogy felelősnek számító személyek még az ünnepélyes megnyitó előtti napon is azt híresztelték, hogy valószínűleg mégsem lesz olimpia Japánban.

„Mindenekelőtt azt szögezném le, hogy sem a rangos budapesti nemzetközi sportesemények, sem a tokiói olimpiai játékok megrendezése

nem befolyásolta a házigazda országok járványhelyzetét, más szóval nem rontotta a pozitív esetek statisztikáját.

Úgy is, mint a Covid-kommandóként emlegetett, szakmailag kiválóan felkészült egészségügyi csapatnak a vezetője, emellett a Nemzetközi Úszószövetség orvosi bizottságának a tagja, nyugodt szívvel állíthatom, hogy Budapest és Tokió is megóvta a Covid-veszélytől a sportolókat és a sportvezetőket. A kormányok segítségével olyan megelőzési, ellenőrzési és intézkedési forgatókönyvek születtek, amelyek a váratlan fordulatok kezelésére is útmutatást adtak. Mi sem jellemzőbb a magyar egészségügyi csapat felkészültségére, mint az, hogy hátunk mögött 13 sportesemény tapasztalatával végeztük a munkánkat az 51 ország sportolóit felvonultató budapesti vizes csúcseseményen” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Merkely Béla, a SOTE rektora, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója.

Nyilvánvaló, hogy egy az egyben nem lehet összehasonlítani a tokiói és a budapesti versenyeket, az arányosítás ugyanakkor bizonyos esetekben érdekes párhuzamokra világít rá.

„A napokban nyilvánosságra került adatok szerint a mindenféle kockázatot kizárni igyekvő tokiói házigazdák 624 ezer tesztet végzetek el és ezek közül 430 mutatott pozitív eredményt. A „kiszűrtek” között 286 volt japán, 144 pedig külföldi, előbbiek nagy többsége a szervező bizottság szerződéses partnereinek alkalmazottjai, takarítók, beszállítók és sofőrök közül került ki, akiket a Covid-protokollnak megfelelően azonnal elkülönítettek.

Az említett 624 ezer tesznek csupán a 0,02 százaléka mutatott pozitív eredményt Tokióban, és ez az adat kísértetiesen hasonlít a Budapesten elvégzett PCR tesztek adataira.

Munkatársaim az Európa-bajnokság előtt és alatt összesen 16 366 mintát vettek, amelyek közül 4 volt pozitív, és ez 0,02 százaléknak felel meg. Csak kevéssel volt rosszabb a helyzet a tavalyi ISL versenysorozat hat hete alatt, a járvány második hullámának csúcsán, ahol 1421 személy vonult a buborékba. Az elvégzett 11480 teszt közül 58 lett valósan pozitív, amiben csupán 3 sportoló volt érintett. A százalékos arány ezúttal is csupán 0,5 volt” - folytatta a Széchenyi-díjjal kitüntetett orvosprofesszor

Úgy gondolja, hogy a budapesti vizes világversenyek résztvevőit védő buborékok – amellett, hogy a biztonság védőbástyáit jelentették – a versenyzés öröméből sokkal többet hagytak meg a sportolóknak, mint ami Tokióban az olimpikonoknak jutott.

„A mi intelligens buborékrendszerünk három ellenőrzési szintre épült. A legjobban a versenyek főszereplőit óvtuk, számukra volt kötelező a maszkviselés, az előírt távolság tartása, a higiéniai követelmények következetes követése, főképpen pedig az, hogy mozgásterük a szállodájukra, illetve az edzés-és versenyszínhelyekre szűkült le. Ugyanakkor a hosszú ISL versenyek alatt engedélyeztük, hogy

a sportolók naponta lélekfrissítő sétára indulhassanak a Margitszigeten,

és ezzel senki sem élt vissza. Akik viszont a feladatukat teljesítve elhagyhatták a buborékot, majd oda vissza is térhettek, vagy alkalmazottként a buborékon belül dolgoztak, azokat szinte napi rendszereséggel teszteltük.”

Merkely professzor, aki kilenc napot töltött Japánban, végül a személyes élményeiről is beszámolt.

„Mint minden résztvevőnek, Tokióba érkezésem előtt számomra is három negatív PCR teszt jelentette a „belépőt”, amelyek közül egy az utazást megelőző 72, illetve 48 órával korábban készült, a harmadik pedig a leszállást követően a repülőtéren. Az olimpiai falun kívül laktam, egy olyan hivatalos hotelben, amely a „vöröskarantén” minősítést kapta. Mindig tudták, hogy hol vagyok, ha pedig valahová készültem, azt jó előre be kellett jelentenem. Arra is vigyázni kellett, hogy a kötelező napi jelentésembe nehogy hiba kerüljön, mert ellenkező esetben az értékelő központ azonnal kiadta volna a riasztást. Az elismerésemet fenntartom, annak ellenére, hogy tapasztalataim szerint egyes területeken a kockázati tényezők felmérésénél a japánok elszámolták magukat, a rendszer pedig amellett, hogy biztonságos volt, túl drága, és néha indokoltatlanul szigorú is” – hangsúlyozta befejezésül a szakember.