2008 egy nehéz év, egy nehéz és lehangoló év volt az ország számára. Gödörbe került az ország már korábban, és 2008-ban sem tudott abból kikászálódni, sőt inkább úgy tűnt, mintha egyre mélyebbre kerülnénk, egyre mélyebbre kaparnánk magunkat ebben a gödörben. Magyarországon végül is elnyomás van, és 2008-ban ez nem változott meg. Nem politikai természetű elnyomásról beszélhetünk, bár itt is tehetnék egy-két zárójeles megjegyzést. Gazdasági természetű az elnyomás, amely az egyéni kezdeményezőkészséget, a vállalkozó szellemet, az alkotókedvet nem jutalmazza, sőt inkább lefojtja. Az embernek mindenképpen az lehet az érzése, hogy ebben az országban valamit kezdeni szinte reménytelen. Ezt elnyomásnak nevezik. Azt tartom 2008 legfenyegetőbb jelzésének, hogy egyre több jól képzett fiatal érzi úgy, hogy Magyarországon nem talál lehetőséget, és inkább külföldön próbál meg boldogulni.

Ebben egyértelműen a kormányt tartja felelősnek? Hiszen abban, amit mond, nagyon sok minden összegeződhet, ami az elmúlt húsz évről is szól. A politikai klíma kialakulásában, abban, hogy nem lehet fontos problémákról őszinte párbeszédet folytatni, az ellenzék is felelős.

Szerintem lehet komoly problémákról őszinte párbeszédet folytatni. Az a tény, hogy a kormány rendszeresen hazudozik, mellébeszél, eltereli a szót, nem mer szembenézni a tényekkel, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy mások viszont őszintén beszéljenek az ország gondjairól, ezért Magyarországon ma nagyon sok műhelyben, szakmai értelmiségi körben, elemző csoportban hallottam már őszinte, komoly beszélgetést az ország helyzetéről. Egy nyugat-európai országban, ahol szabadság van és ahol működik a demokrácia, az ország állapotáért a felelősséget az viseli, akinek lehetősége van az ország állapotán változtatni. Ezt nevezik kormányzásnak.

Sok elemző azt mondta, hogy a 13. havi nyugdíj jelenlegi rendszere fenntarthatatlan, vagy például a közalkalmazottak korábbi béremelése, a 13. havi juttatások rendszere nem kivitelezhető az ország számára a jelenlegi struktúrában.

Ha megnézzük, hogy mi történt a 90-es évek elején velünk, magyarokkal, akkor azt tudjuk mondani, hogy a rendszerváltás és a gazdasági átalakulás során eltűnt, fölszámolódott hirtelen másfélmillió munkahely. Ebből félmilliót a mögöttünk hagyott időszakban a magyar demokrácia képes volt újraalkotni. De egymillió munkahely továbbra is hiányzik Magyarországon. Ha ön összeveti például a nálunk ma sikeresebb Csehországgal Magyarországot, és azt a kérdést teszi fel, hogy miben különbözik Csehország és Magyarország, és nem maradunk meg a sör szintjén meg a futball szintjén, mi kétségkívül két minőségi mutató, akkor azt fogjuk látni, hogy egy velünk azonos népességű országban, mert Csehország nagyjából akkora, mint mi, egymillióval több ember dolgozik, mint Magyarországon. Tehát Magyarországról hiányzik egymillió munkahely. Ez a rendszer azért fönntarthatatlan és azért elszomorítható a 2008-as év, mert ahelyett, hogy egy olyan gazdaságpolitikát folytatnánk, a kormány azt tartaná fontosnak, hogy a rendszert megváltoztatva munkahelyeket hozzon létre, olyan gazdaságpolitikát folytat, aminek eredményeképpen nő a munkanélküliség Magyarországon. Tehát a rendszer valóban rossz, meg kell változtatni, a gazdasági elnyomás alól az egyébként magyarokban meglévő, boldogulni akaró életösztönöket és energiákat föl kell szabadítani.

Következzen egy filozofikus kérdés. Az ellenzék ön szerint beszélhet-e Magyarországon népszerűtlen intézkedésről, amelyet egyébként az ország szempontjából fontos lépésnek tart?

Ha filozófiailag tenném fel a kérdést, akkor erre a kérdésre azt kell mondanom, hogy persze, az ellenzéknek azt kell mondania, amit gondol. Ehhez képest nem lényegtelen, de csak másodlagos kérdés, hogy egyébként az milyen hatást vált ki a hallgatóságban. Mint minden fontos kérdés az életben, a politika is jellem kérdése. Fontos az őszinteség, az egyenes beszéd, szembenézés a választókkal, szembenézés a bajokkal. De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy az volna-e ma a dolga az ellenzéknek Magyarországon, hogy rossz híreket hozzon, és népszerűtlen dolgokat mondjon, akkor azt kell mondanom, hogy nem. Kifejezetten ellenjavallt, ugyanis az ellenzéknek az a dolga, hogy azt bizonyítsa be magának is, az országnak is, meg a kormánynak is, hogy egy másik rendszerben ezekre a megszorító lépésekre nem volna szükség, és ezt én a felelősségem teljes tudatában állítom.

Tehát nem kell népszerűtlennek lenni azért, hogy jobb legyen a rendszer?

Hogyne, ez egy szocialista logika, hogy kicsit szenvednünk kell. Ezzel adták el a kommunizmust nekünk: most egy kicsit még nehéz, most még össze kell húzni a nadrágszíjat, most még nincs itt a kommunizmus, sajnos most még csak a szocializmust tudjuk építeni, de ha szenvedünk egy kicsit, akkor utána jobb lesz. Sosem lett jó. Ez egy átverés, egy szocialista átverés. Ha az ember jó állapotba akar eljutni, akkor olyan úton kell elindulni, ahol napról napra látható, hogy jobb a helyzet, például több munkahely jön létre. Ezért én nem azt tekintem feladatnak, hogy népszerűtlen dolgokat próbáljak eladni az embereknek. Pont fordítva, azt akarom nekik megmutatni, hogy melyik az az út, amire ha rálépünk és átalakítjuk a mostani gazdasági rendszerünket, akkor nem lesz szükség ezekre a népszerűtlen intézkedésekre: a nyugdíj, a szociális, tehát számos dolog fönntartható lenne. Az egész magyar államháztartás, ha egymillióval több ember dolgozna, fönntartható lenne. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs egyébként jó néhány igazságtalan, kritizálnivaló és megváltoztatandó pontja ma az elosztási rendszereknek. Azzal mindig matatnak a szocialisták, tehát ott lehet jó és értelmes, igazságos reformokat, emberséges, az igazságérzetet szolgáló reformokat végrehajtani, de ha meglenne az egymillió munkahely, mindezeknek a kérdéseknek a súlya töredéke lenne a mainak.

Ha lenne egymillióval több munkahely, fönntartható lenne az állami elosztás mai formája? Hogyan tudná a Fidesz megoldani ezt a mutatványt?

Visszatérek az előző kérdés első hallásra talán kényelmetlennek tűnő pontjára: miben áll az ellenzék felelőssége. Az ellenzék felelőssége abban áll, hogy nem nyerte meg a választást. Nem nyerte meg 2002-ben és 2006-ban. És azzal, hogy nem nyerte meg a választást, lehetőséget adott a szocialistáknak arra, hogy a mai gazdasági rendszert építsék föl, amely rendszer egyébként fenntarthatatlan, kudarcra van ítélve, és amelyből való kilábalás a szocialisták szerint csak megszorításokon keresztül képzelhető el.

De a párbeszéd azért elindulhat, és ez más belátásra kényszerítheti a kormányt, vagy a gazdasági szereplőkkel lehet különböző szövetségeket kötni, ami kikényszeríthet politikai változásokat.

Így van. Az ellenzéknek például a parlamentben az a dolga, hogy lehetőleg megakadályozza, hogy a kormány túl sokat és túl nagyokat tévedjen. Tehát mindig bemutassa a másik megoldást, hogy a kormány tudjon választani a sajátján kívül más elgondolások közül, és ezt mi rendszeresen megtesszük a siker legkisebb esélye nélkül. Itt a másik tényező, amelyet megemlített, hogy a társadalom természetesen nem egyszerűen pártokból áll. Önnek ebben igaza van, egy demokráciában bizony nemcsak a parlamenti vitáknak és a parlamenti egyeztetéseknek van helye. A demokrácia arról szól, hogy bevonunk másokat is, például érdekképviseleteket, például politikai közösségeket, reformszövetséget. Azt tudom mondani, hogy arra a politikára, ami ma folyik Magyarországon, az elmúlt hat évben senkinek sem sikerült hatnia. Ez egy önfejű, makacs, elhibázott politika, amely mellett a szocialisták mindig kitartottak.

Sok, általuk reformnak nevezett intézkedéstől visszaléptek, illetve a terepen nem tudták végrehajtani. Elég hogyha csak az egészségügy átalakításáról beszélünk.

Ha 2008-ról a lehangoló jelző mellett mást is mondanunk kell, és az érem másik oldalára is kell vetnünk egy pillantást, ami kétségkívül helyes igény, akkor azt tudjuk mondani, volt egy nagyon erős reménysugár is 2008-ban. A magyar társadalom a népszavazás során világossá tette, hogy őszödi reformokat nem fogad el. Tehát az nem fog menni, hogy megígérnek valamit, annak az ellenkezőjét teszik, azt reformnak nevezik, és ha az embereknek nem tetszik, akkor is letuszkolják a torkukon, és ha az adott rendszerben dolgozók, ez esetben az egészségügyben dolgozó orvosok, ápolók, betegszervezetek kifogásai nyilvánosságot látnak, akkor azt lesöprik az asztalról. A magyar társadalom idáig eljutott 2008-ban, hogy kimondta: az őszödi reformokat nem fogadja el, és ez biztatás a jövőre nézve.Ön reálisnak tartja, hogy a Reformszövetség keretein belül kimunkált javaslatokkal a kormány és ellenzék is egyetértsen?

Ne zárjuk ki ennek a lehetőségét. Természetesen előre nem tudjuk megmondani, hogy mi lesz a véleményünk a ma még nem ismert javaslatokról, de azt tudom mondani önnek, hogy ma mindig is igyekeztünk arra, hogy a józan ész uralkodjon a magyar politikában. Tehát egy adott javaslathoz való viszonyunkat egyetlen szempont alakíthatja ki, az pedig az, hogy az a javaslat, az egyébként szolgálja-e az ország érdekét és megvalósítható-e. Ha ezek a szempontok teljesülnek, akkor függetlenül, hogy milyen lyukból fújt a szél a párt színét tekintve, mi azt tudjuk támogatni. Volt erre példa, a szocialistákkal is megegyeztünk egy-két dologban. Kis jelentőségűnek tűnik ma már, de ne felejtsük, az egyik legfontosabb átalakítás volt a rendőrségről szóló kétharmados törvény módosítása. Ez egy nagyon jelentős átalakítást eredményezett, a határőrség és a rendőrség összevonását. Ha egyébként értelmes, megvalósítható javaslatok kerülnek elő, akkor a Fidesz partner volt és partner lesz. Én gyakran elmondtam ezt, csak általában kiforgatják, hogy a haza nem lehet ellenzékben.

Ez Ön szerint mit jelent pontosan?

Ez azt jelenti, hogy ha előkerül egy javaslat, ami az ország érdeke, akkor azt szolgálni kell.

Videó-interjújában azt mondta, hogyha az ország képes lesz jelentős változást elérni úgy, hogy a kormányt sztrájkkal, közakarattal, európai választások eredményével nyomás alá helyezi, akkor lehet 180 fokos fordulatot végrehajtani. Ez mit jelent a sztrájkokra vonatkozóan? Hiszen baloldali politikusok már ma reggel arról beszéltek, hogy esetleg politikai támogatást ad ezek szerint a Fidesz a sztrájkolók mögé.

Mi nem politikai támogatást adunk, én személy szerint emberi támogatást azonban adok. A magam részéről természetesen úgy gondolom, hogy jó volna, ha az országban nem lenne sztrájk. Mindenkinek az volna az érdeke, hogy úgy menjenek a dolgok egy országban, hogy lehetőleg sztrájkokra ne kerüljön sor. Azonban, ha sztrájkokra kerül sor, akkor tárgyalni kell és meg kell próbálni megállapodni. Ez nem biztos, hogy sikerül. De tárgyalni mindenképpen kell. Ma abban az abszurd helyzetben találjuk magunkat, hogy komoly sztrájkoló csoportokkal senki nem tárgyal érdemben.

De itt ugye van egyrészt a munkahelyi konfliktus. Ön nem erről beszélt, hanem hogy a sztrájkokkal a kormányt esetleg másfajta gazdaságpolitikára lehet kényszeríteni.

Arról beszéltem, hogyan lehetne sort keríteni arra, hogy az ország számára szükséges politikai és gazdasági változás 2010 előtt bekövetkezzen, mert ha csak 2010 előtt következik be, az a rendes parlamenti választás eredményeképpen áll majd elő, hogy az bekövetkezik-e vagy sem, az majd ismét a magyar választópolgárok döntése lesz. Három dolog van, ami történhet. Az egyik, hogy a kormány 180 fokos fordulatot hajt végre, és a felhatalmazás nélküli kormányzásból visszatér a felhatalmazáson alapuló kormányzásra. Végre munkahelyeket próbál teremteni, végre adót csökkent, és így tovább. Ezt magától a kormány láthatóan nem teszi meg. Az a kérdés, hogy ért-e valakinek a szavából. Az ellenzék szavából láthatóan nem. Az üzletemberek szerveződéseinek a szavából ez idáig nem nagyon értett. Az a kérdés, hogy ért-e majd a sztrájkolók szavából, ért-e majd a szakszervezetek szavából, ért-e majd a megmozduló érdekképviseletek véleményéből vagy sem. Én csak azt akartam mondani, és ezt fönntartom, hogy ezeknek a sztrájkoknak, megmozdulásoknak, vélemény-kifejezéseknek nem egyszerűen a munkahelyi konfliktus a tartalma, hanem arról is szól, hogy a helyzet az országban tarthatatlan, és az emberek változást szeretnének. Ezért én azt mondom, és én a változást akaró emberek oldalán vagyok, hogy persze, jó volna, hogyha a kormány értene, nem egyszerűen csak munkahelyi konfliktust látna ezekben a sztrájkokban, hanem megértené, hogy változtatnia kell a gazdaságpolitikáján, mert ezzel, amit most folytat, ezzel tönkreteszi az országot.

Miközben ezt a felvételt szerda délelőtt készítjük, érkezett a hír, hogy Gyurcsány Ferenc találkozót kezdeményez önnel, és az MTI szocialista forrásokból úgy tudja, hogy a következő másfél évben elindítandó reformokhoz keres partnert. Találkozik-e vele, tárgyal-e vele?

Természetesen ez lehetséges. A hírt én is most kaptam, a telefonbeszélgetés valóban ma reggel történt, az előkészítés zajlik. (Ezt a beszélgetést szerda délelőtt rögzítettük. Szerda délután a Fidesz vezetősége úgy döntött, nem fogadja el a miniszterelnök meghívását. A szerk.)

Vannak feltételei ennek a találkozónak?

Ezen még nem gondolkodtam, mert ez egy ma reggeli telefonbeszélgetés. Egy dolog biztos, hogy olyan reformokhoz a Fidesz nem adja a nevét, amely az emberek ellenére jön létre. Tehát azt a játékot, hogy fogjunk össze és a megszorításokat közösen nyomjuk le az emberek torkán, nyelessük le velük együtt a békát, ezt nem tudom elfogadni. Egy radikális, jelentős, teljes gazdaságpolitikai fordulatról azonban szívesen tárgyalunk. Nem egyes reformokra van itt szükség, hanem egy új gazdaságpolitikára, a gazdasági elnyomás megszüntetésére és az alkotó energiák felszabadítására. Magyarország számára ma a legnagyobb veszélyt nem a nemzetközi pénzügyi válság jelenti. Magyarország számára a legnagyobb veszélyt ma az a gazdaságpolitika jelenti, amelyet válságkezelés címszó alatt próbál az országra erőltetni a kormány. Ma nem a válság maga az igazi veszély, hanem a válság félrekezelése, amely egyébként megtestesül a 2009-es évre szóló költségvetésben. Az igazi veszély az a gazdaságpolitika, az a gondolkodásmód, azok az intézkedések, amelyek abban a költségvetésben testet öltenek. Attól kell ma tartanunk.

Ön szerint szükség van előrehozott választásra, kormányváltásra, miniszterelnök-cserére vagy szakértői kormányra? A különböző forgatókönyvek közül melyiket választaná? Vagy az a véleménye, hogy legyen 2010-ben választás, hiszen akkora a baj, hogy most nem szabad politikai bizonytalanságot előidézni az országban?

Magyarországon politikai bizonytalanság van. A kisebbségi kormányban úgy vásárolják össze a fontos döntésekhez a mindenkor szükséges parlamenti többséget. Ennek a legcsúnyább példáit láthattuk az elmúlt időszakban, amikor állással, juttatásokkal kecsegtetve vesznek rá képviselőket, hogy szavazzanak a kormány mellett, sőt független képviselőket azért vonnak be a kormányba, hogy ezzel is gyarapítsák az igen szavazatoknak a számát. A magyar parlamentarizmus rendkívül rossz állapotban van a kisebbségi kormányzás eredményeképpen.

De mindenesetre a kormánytöbbség van matematikailag, ez a költségvetésben bebizonyosodott.

A fontos döntéseknél van kormánydöntés, dacára annak, hogy egyébként kisebbségi kormányzás van az országban. Ez úgy paradox, ahogy van, és olyan zűrzavar és egy falusi kóceráj benyomását kelti modern európai kormányzás helyett, amilyennek azt látjuk. Nem káprázatról van szó.

A politikai forgatókönyvek közül melyiket tartaná most az ország szempontjából helyesnek?

A mi iránytűnk a változás, szerintünk az országban változásra van szükség. A legjobb az volna, ha a változás teljes körű lenne, tehát tiszta lap.

Tehát előrehozott választás 2009-ben is.

Előrehozott választás, igen. Ha az nincs, minden változásnak örülünk. A lényeg az, hogy változtatni kell, és nem személyeket, nem koalíciós összetételt, nem hatalmat, nem paktumokat, hanem azt a politikát kell megváltoztatni, amely 2004-től, hogy a mostani miniszterelnök személyéhez kössük a múltról való beszélgetést, 2004-től kezdődően az országot végletesen legyengített és kiszolgáltatott állapotba hozta. Nézzük meg, 2004-től kezdődően, ha ránézünk a magyar gazdaság helyzetének alakulására, mi vagyunk az egyetlen olyan ország - nem is ismerek, nemcsak az utóbbi tíz, hanem talán az utóbbi harminc évben sem ilyen országot -, ahol a gazdasági növekedés üteme minden évben lassult.És mit tesz ennek érdekében a Fidesz, hogy jelentős változás legyen? Hiszen adott esetben különböző parlamenti eszközök is még a rendelkezésére állnának, például a konstruktív bizalmatlansági indítvány.

Alkotmányos lehetőségek, ha szűk körben is, kétségkívül léteznek. Az egy másik dolog, hogy az MDF tartotta fenn a mostani kormányzati hatalmat. Ha az MDF a kellő pillanatban nemmel szavazott volna, akkor Magyarországon már az előrehozott választásról vagy egy új válságkezelő kormányról és annak miniszterelnökéről folyna a diskurzus, de már túl is lennénk rajta, és már új lendülettel működhetne a magyar kormányzás.

Tegnap Dávid Ibolya azt mondta, hogy az örökösödési illeték eltörlése és néhány más, általuk fontosnak tartott módosítás miatt fogadták el a költségvetést.

Én értem, és még érteni vélem azt is, hogy ezek fontos kérdések az MDF számára, de az a kérdés, hogy mi itt a sorrend. Most akarunk politikai változást vagy pedig kis engedményeket akarunk a józan ész javára elérni az adótörvényeken belül? Ott volt a lehetőség, hogy ne csak kis engedményeket érjen el az ellenzék, hanem változtassa meg a helyzetet, és ezt háromszor mulasztotta el az elmúlt három hónapban. Egyszer, amikor a parlament föloszlatásáról lehetett volna dönteni. Mi megszavaztuk, az MDF meg az SZDSZ vitába keveredett egymással, az MDF megszavazta, az SZDSZ pedig nem, és így fönntartotta a mostani kormányt. Aztán itt volt a lehetőség az adótörvényeknél, hiszen bejelentette a kormány és a kormányfő, hogy ha nincs adótörvény és nincs költségvetés, akkor a maga részéről le kell mondania, de az MDF az adótörvényeknél megmentette őket, az SZDSZ meg megmentette őket a költségvetésnél. Tehát volt három esély, azonban ma, sajnos a kis pártok a parlamentben nem érdekeltek az előrehozott választásban, tehát nem érdekeltek a gyors változásban sem. Szerintem az ország érdeke elé helyezik a saját párt- és személyes érdekeiket, ezért marad a róka fogta csuka, bénult kisebbségi kormányzati helyzet kóceráj állapot a magyar parlamentben.

2009 választási év, hiszen az európai parlamenti választásokra kerül sor az országban. Mi a politikai célja a Fidesznek ezzel a választással? Lesz-e belpolitikai tétje ennek a választásnak ön szerint?

Elsődleges célunk az, hogy minél több embert vegyünk rá arra, hogy jöjjön el és vegyen részt a választáson. Minden választás a demokrácia próbatétele is. Mi hiszünk a demokráciában. Ez azt jelenti, hogy hiszünk az emberekben is, ez a demokráciának a magyar megfelelője, ugye a népuralom, és hiszünk abban, hogy a nép képes is, alkalmas is, akar is uralmat gyakorolni, és nem másoktól várja, hogy eldöntsék a jövőjét és a sorsát, hanem ő maga kíván ezekben a döntésekben részt venni. Minden választás esetében a részvétel a legfontosabb, úgyhogy nagyon reméljük, sokan érzik magukénak majd ezt a választást, hiszen nekünk van egy tágabb hazánk is Magyarország mellett, és ez Európa.

Ön szerint Európáról fog szólni ez a választás, egy évvel a parlamenti választások előtt?

Minden választás több dologról szól egyszerre, mert többfélék vagyunk. Nem tudom, hány millió ember megy el szavazni, de annyiféle vélemény, hangulat és élet vesz részt a választáson, és van, akinek ez, van, akinek meg valami más a fontos. Nem lehet az embereket rákényszeríteni arra, hogy csak egyetlen kérdést lássanak bele egy ilyen választásba. Sokan lesznek, akik szerintem a mostani helyzetről is szavazni akarnak, de vannak, akik az európai politikáról akarnak véleményt mondani. Lehet, hogy ők lesznek kevesebben, ezt ma senki sem tudhatja még. De biztos lesznek olyanok is, akik úgy gondolják, ez egy lehetőség arra, hogy a helyzet megváltoztatása érdekében tegyenek egy lépést, egyértelműen rámutassanak a felelősre és a kormányra, és egy világos arányú választási vereséget mérjenek rá. Sokfajta gondolkodás lesz majd ott a szavazófülkékben, de a választásnak ez a természete.

A Fidesz mire fogja helyezni a hangsúlyt ezek közül a különböző lehetőségek közül? Az Európa-politikára, a belpolitikai helyzetre, arra, hogy nyomás alá lehet helyezni a kormányt többféle módon is?

Nézze, mindegyikre, ugyanis mi egy néppárt vagyunk, nekünk sok millió szavazónk van, és mi mindegyik szempontot fontosnak tartjuk. Nekünk fontos azoknak a véleménye, akik európai kérdésekről akarnak hallani, fogunk is róla majd beszélni. Fontos azoknak a véleménye, akik azt mondják, hogy ez egy lehetőség arra, hogy a kormány megértse, hogy változtatni kell. Az ő igényüket is ki fogjuk elégíteni. Azt gondolom, hogy nekünk nem egy hangszeren kell játszani. Mi egy néppárt vagyunk, ami inkább egy zenekarhoz tesz bennünket hasonlatossá, nem szólistává.

De ha nagyon jelentős vereséget szenved a szocialista párt, annak lesznek-e belpolitikai következményei?

Nézze, én nem spekulálnék ez ügyben, inkább azt mondanám, hogy  az értelmiségiek, szakértők, meg a magamfajta politikusok is éreznek néha késztetést arra, hogy maguk döntsék el, egy-egy választásnak mi a súlya, a tétje meg értelme. De aztán szerencsére kiderül, hogy az élet az mindenkinél erősebb. És a leckét most már megtanulhattunk mindannyian.

2004-ben azért láttunk példát az európai parlamenti választást követően.

A lecke az egy demokráciában, hogy minden választásnak van következménye. Ha a nép valamilyen ügyben kifejezi az akaratát, annak szükségszerűen lesz következménye. Mindig is volt. Emlékezzen rá, itt a példa, amit ön most hozott, 2004-ben azt mondták, nincs jelentősége. Ám a végén kiderült, hogy a vereségért valakinek viselnie kell a felelősséget, és Medgyessy Péter ment. Vagy gondoljunk a népszavazásra, amikor a nagyszájú legények azt találták mondani, hogy március 9-e után március 10-e következik, és megy tovább az élet. Hát kisebbségi kormány lett a vége. Egy demokráciában minden választásnak van tétje és van következménye is.

Végül egy keddi bírósági ítélettel kapcsolatban szeretném a véleményét megkérdezni, hiszen első fokon nem jogerős ítéletében a Fővárosi Bíróság feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet. Mi a véleménye erről a bírósági döntésről? Mennyiben segíti ennek a problémának a megoldását, amit magunk körül a társadalmi konfliktusok éleződésében látunk?

A bíróság döntését nem tisztem minősíteni, viszont tiszteletben tartom. Magyarországon van egy alkotmányos rendszer, egy alkotmányos rend, ami időnként be-behorpad. De attól még létezik, amiben én hiszek, és amelynek fontos része, hogy ezekben az ügyekben a bíróságokat döntési jog illeti meg, és ezt tudomásul kell venni. Azt azonban nem gondolom, hogy azt az altalajt, azt a valóságot, amelyből kisarjadnak az egyébként frusztráltságból, dühből, elégedetlenségből fakadó, az alkotmányos rendszeren magukat kívülre helyezni akaró mozgalmak, azokat egy bírósági ítélettel meg lehet változtatni. Az a politikusok dolga.

És az indulatok, amelyek mindkét oldalon megvannak...

Az indulatok nem az égből ereszkednek ránk, illetve nem az emberi butaságból sarjadnak. Szeretném a fölvilágosult embereket tájékoztatni arról, hogy az a megfigyelő állás, amit én foglalok el a közéletben, onnan jól rálátok arra, mi történik a magyar emberek lelkében. Ez világossá teszi, hogy az emberek okkal, joggal, és érthető okokból dühösek, frusztráltak és elégedetlenek. Az a helyzet, hogy a politikai elit, leginkább a kormányzati elit, amely hatalmon van, pont az ellenkezőjét ígérte nekik, mint ami most történik. Õk úgy látják, hogy ők ma semmivel nem dolgoznak kevesebbet és nem dolgoznak rosszabbul, mint tették ezt négy-öt vagy éppen hat évvel ezelőtt, mégis rosszabbul élnek, még sincsenek biztonságban, mégis aggódniuk kell a jövőjükért, és igazuk van, ha azt mondják, hogy erről azok tehetnek, akik a hatalmat gyakorolják. Tehát ez a düh, frusztráltság, indulat teljesen érthető. Én nem akarom ezt mentegetni, csak azt akarom mondani, hogy jobban teszi a politikai elit, ha szembenéz ezzel a helyzettel és a helyzet súlyosságát érzékeli. És egy-egy bírósági ítélet ezt a problémát nem oldja meg, ehhez egy másik fajta kormányzás, más hatalomgyakorlás, egy új politika szükséges.

És mi lenne a megoldás azokra az indulatokra, amelyek a Magyar Gárdából is látszanak, és a közbiztonsággal kapcsolatban jönnek elő az ország különböző helyein? A rendőrség megerősítése, az állam szerepének erősítése ezeken a helyeken vagy másfajta politika?

Legfontosabb a rendőrség megerősítése. Magyarországon ma háromezerrel kevesebb rendőr van, mint amire szükség lenne, illetve amit a törvény egyébként meghatároz. Ezeket az embereket pótolni kellene, mert ők hiányoznak valahonnan. Nem a statisztikából hiányoznak, hanem azokból a falvakból, ahol egyébként egyre súlyosabb bűncselekmények történnek, illetve egyre több a vagyon elleni bűncselekmények száma. Én azt látom, hogy van itt két szembenálló rossz álláspont, ez összekapcsolódik a szegénységgel és a roma közösség magyarországi helyzetével, továbbá a bűnözés összefüggésével. És azt látom, hogy a kormány ahelyett, hogy rendőröket vezényelne oda, ahol rendnek kell lenni, ehelyett minden roma embert potenciális áldozatnak tekint, a magyarokat megvádolja azzal, hogy romagyűlölők, és hogy nem is fasiszták, de legalábbis fajgyűlölők, és ezért ahelyett, hogy a bűnözés ellen harcolna, valójában a nem létező magyar fajgyűlölet ellen harcol. A másik oldalról meg azt látom, hogy a radikálisok azt mondják, hogy a romák genetikailag kódolva vannak arra, hogy bűncselekményeket kövessenek el, ezért ők sem a bűncselekmények ellen harcolnak meg a bűnözők ellen, hanem a romák ellen. Ez a legrosszabb, ami történhet. Itt a Fidesznek az a dolga, hogy világossá tegye, hogy Magyarországon törvényességnek és rendnek kell lennie. A törvényességet a parlament alkotja meg, a törvényeket ő hozza meg, és a kikényszerítéséről, betartatásáról, érvényesüléséről pedig a mindenkori kormány gondoskodik. Ezért tartja fenn a rendőrséget. Minden magyar embernek, bőrszínre, származásra, anyagi helyzetre való tekintet nélkül, úgy kell éreznie, hogy őt megilleti a védelem joga és az állam mögötte van. A bűnözőket elszigetelik és megbüntetik, az ártatlan és jogkövető embereket pedig megvédelmezik, ez mindenkit megillet. A jog és a törvényesség mezsgyéjén kell maradni érvelésben, beszédmódban, higgadtan, nyugodtan, de ez nem lehet csak kommunikáció, e mögé rendőröket, rendőrőrsöket, kapitányságokat, utcai rendőröket kell helyezni, vagyis a rendőrséget meg kell erősíteni, létszámát növelni kell.