Azt hiszem, a csodát minden kis plébánián fel lehet idézni. Számomra még mindig az éjféli mise misztériuma az, ami megeleveníti a karácsony örömét. Emlékszem mint kisgyerek, a csikorgó hidegben, nagy várakozással siettünk az éjféli misére, a félig sötét, félig kivilágított templomba, ahol már égtek a gyertyák, illatozott a fenyő és ahol a mise kezdetén kigyulltak a fények. A várakozás izgalma és a karácsony ünnepéhez tartozó "kellékek" együtt teremtették meg azt a misztikus hangulatot, amely számomra az ünnepet jelentette. Ezt ma is, bármelyik plébánián meg lehet szervezni, az ünnepi miséhez, programokhoz nem kell sok pénz, "csak" néhány lelkes segítő.

Igen, sok helyütt látjuk, hogy a közösségek tagjai készítik el például a templomban felállított betlehemet.

Ez az igazi, mert akkor az ember másképp éli meg az ünnepet. A legfontosabb, hogy a gyermekek, a legkisebbek számára a karácsony misztériummá váljon, hogy izgalmas, új élményeket éljenek át az ünnepen. Később, amikor felnőnek a gyerekek, már maguk is részt vehetnek az ünnep előkészítésében, nekik azt az élményt kell továbbadnunk, hogy milyen öröm másoknak boldogságot szerezni.

Ennek kapcsán talán érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon mennyire vagyunk tisztában a karácsony lényegével, azzal, hogy mit is jelent ez az ünnep. Most jelent meg egy németországi kutatás, amely szerint a németek több, mint tíz százaléka nem ismeri a karácsony eredetét. Gondolom, hasonló eredményre jutnánk itthon is.

Tíz évig dolgoztam Ausztriában, ott is készült hasonló felmérés, és az derült ki, hogy a fiatalok 25 százaléka nem tudta, hogy mit ünnepelünk Karácsonykor. Azt tudták, hogy ilyenkor ajándékokat adunk egymásnak, hogy fenyőfát állítunk, hogy nem kell iskolába menni, de hogy mi az ünnep eredete, azt nem tudták.Mennyire alakította át az ajándékadás a karácsonyt?

Sok tekintetben a fogyasztás vált a legfontosabbá. Emlékszem, amikor kisgyerekként ünnepeltük a karácsonyt, örültünk, hogy kaptunk egy narancsot, vagy volt szaloncukor, édesség, csokoládé. A karácsonynak az volt a különlegessége, hogy más volt, mint a többi nap. Ma sajnos úgy tűnik, hogy nem arról van szó, hogy a karácsony más legyen, hanem hogy az ünnepen minél több legyen. Ma is nagyon sokan készülnek a vallási ünneplésre is, de az a keresdelmi hadjárat, amely mindenszentek ünnepe után, november elseje után elkezdődik, elvonja az emberek figyelmét a lényegről.

XVI. Benedek pápa december közepén adventi találkozón vett részt római egyetemistákkal a Szent Péter Bazilikában, és ott azt mondta, hogy a karácsonyi ajándékozás szép szokás, azt idézi emlékezetünkben, hogy Isten fia a megtestesülése által nekünk ajándékozta önmagát.

Ez a karácsony lényege, hogy Jézus közénk jött, az atya nekünk ajándékozta az ő egyetlen fiát. Minden ajándékozás csak erre utalhat vagy erre kellene hogy utaljon.

Advent harmadik vasárnapján arról beszélt XVI. Benedek pápa, hogy "az öröm olyan prófétai üzenet, amely az egész emberiséghez szól, különösen is a szegényekhez, jelen esetben azokhoz, akik örömben a legszegényebbek".

A karácsony egyik legnagyobb feladata, hogy örömet gyújtson a szívünkben, amit családi körben vagy a szerettei körében élhet át igazán mélyen az ember. Ehhez nem szükségesek anyagiak. Néhány évig Ázsiában dolgoztam, és voltam olyan karácsonyi ünnepen, ahol egy kanál és egy villa volt az asztalon az egész családnak, mindannyian egy lábosból, egy kondérból ettünk, és hihetetlen boldog volt az ünnepünk. Azt akarom érzékeltetni ezzel a példával, hogy nagyon nem mindegy, mennyire nyitott az ember, hogyan áll hozzá bizonyos helyzetekhez. Meg kell tanulni örülni.
A karácsony néhány napja kellő munícióval szolgál a következő évre vagy a következő hónapokra?

Bizonyos értelemben igen. De az állan stressz gyorsan elhasználja az embert, így nem csak karácsonykor kellene megállnia egy-egy pillanatra feltöltődni, hanem gyakrabban együtt kellene lennie azokkal, akik szeretik. Úgy kellene szervezni az életünket, hogy legyenek félórák, órák arra, hogy együtt legyünk. Ha a család fontos vagy az együttlét fontos, akkor azért áldozatot kell hozni.

Tehát év közben is találjuk meg a magunk ünnepeit?

Év közben is, igen. Észre kell vennünk azokat a pillanatokat, amelyek alkalmat jelenthetnek az ünneplésre, az együttlétre. Természetesen vannak kiemelkedő, nagy ünnepek, de meg kell tanulnunk ünnepelni a mindennapi események kapcsán is.

Beszéljünk néhány mondatot a katolikus egyházról is. Ha az utcán figyelmesen körbenézünk, azt látjuk, hogy ma már másként kommunikál az egyház. Mi változott?

Már hetedszer hirdet kommnuikációs programot az egyház, 2007 lesz a hetedik év, amiben folytatódik ez a sorozat. A hívek mellett azokat is meg akarjuk szólítani, akik kevésbé kötődnek az egyházhoz, az első kampány január 6-áig tart, a második március 15-től április 15-ig. Reményt és jövőt adok nektek cím alatt fut a plakátkampány, és azt az üzenetet szeretnénk továbbadni, hogy az élet egy misztérium, az élet az egy nagy titok, amelyet függetlenül a tudomány fejlődésétől nem tudunk a végtelenségig hosszabbítani, és tudományos úton létrehozni.

Az élet - mi, hívő katolikusok azt mondjuk - az élet Isten ajándéka. És ha elfogadjuk ezt az ajándékot, és méltóképpen kezeljük, az öröm és remény forrása. Az idei plakátokon egy kisgyermek látható, aki félig alszik még, és fantasztikus nagy szemekkel néz ránk, hogy örömet adjon. A gyermeki szembe belenézni annyit jelent, mint reményt, örömet találni. Talán Gandhi mondta, hogy mikor gyermeket látok, tudom, hogy Isten szeret minket és van jövő.

Elsősorban a fiatalokhoz szól ez a kampány? Arra buzdít, hogy vállaljanak gyereket?

Burkoltan ez is célja volt vagy célja ennek a kommunikációs programnak. A gyermek örömet ad, reményt, arra szeretnénk felhívni a fiatalok figyelmét, hogy nemcsak felelősség, nemcsak kiadás a gyermekvállalás, hanem örömforrás is.

Ez azt jelenti, hogy a jövőben ilyen kampányokkal is híveket kíván szerezni az egyház?

Nem ez a célunk. Sokkal inkább az, hogy értékekre hívjuk fel a figyelmet, szeretnénk megmutatni - elsősorban a fiataloknak -, hogy vannak pozitív értékek is.