Ahogy a páncélozott csapatszállító járművünk átkelt az ukrán–orosz határon, az egyik katona szélesen elmosolyodott. Társa pedig azt mondta: "Már többször jártam erre, és mindig szívet melengető érzés orosz földre lépni. Sokkal korábban kellett volna megindítanunk ezt a hadjáratot" – írja a londoni lap munkatársa. Askold Krushelnycky az ukrajnai Szumi térségéből indult a határ túloldalán lévő Szudzsa irányába.

"Az orosz határőrök és vámosok korábbi épületét a háborút követően laktanyává alakították, de nem sokkal az augusztus 6-i ukrán támadás megindulása után az itt állomásozó, rosszul kiképzett újoncok szétszaladtak, és a fémlemezekkel burkolt, bádogtetős ház falait robbanások szaggatták fel, géppuska lövedékek csipkézték ki" – számolt be a látottakról a The Independent újságírója.

A támadók gyorsan nyomultak előre és pár nap alatt elfoglalták Szudzsát is, amely fontos logisztikai központtá nőtte ki magát a háború kezdete óta. Moszkva ezen a csomóponton keresztül juttatta el a katonákat és a hadfelszerelés többségét az ukrajnai frontra. A város kulcsszerepet játszott a második legnagyobb ukrán város, Harkiv elleni sorozatos támadásokban is. Elestével az oroszok inváziós tervei is meghiúsulhattak.

Szudzsa vasútállomásán az ukránok kezére jutott egy olyan központ is, amelyen keresztül hozzá lehet férni Oroszország teljes vasúthálózatához. Nemcsak a vonatok mozgását tudják innen figyelemmel kísérni, hanem bele is lehet nyúlni az orosz vasúti közlekedés bonyolult rendszerébe és ezt az ukránok ki is használják – írja a brit tudósító. Moszkva minden igyekezet ellenére ugyanis még nem tudta lekapcsolni a szudzsai központot az országos hálózatról. A vasúti közlekedés mellett az Európa felé irányuló gázszállításokat is ebből a városból lehet felügyelni. Ha az ukránok úgy akarják, bármikor megzavarhatják az orosz energiahordozó-exportot.

A The Independent munkatársának sikerült néhány helybélivel is beszélgetnie. Mint írja, a fiatalok szinte kivétel nélkül elmenekültek az ukrán támadás hírére, így a megszállt területeken többnyire csak idős emberek maradtak. Közülük sokan a pincékben bujkálnak, de vannak, akik már előmerészkedtek, főleg, mert elfogyott a vizük és az élelmük.

A 80 éves Olga azt mondta a brit lap tudósítójának: ugyan szóltak neki, hogy meneküljön, de senki sem akarta elvinni, meg nem is lett volna hova mennie. Egyedül él Szudzsában, és meglepően jól beszél ukránul, mivel a háború előtt gyakran járt a határ túloldalán. Arra a kérdésre, hogy mit szól az orosz hadsereg ukrajnai kegyetlenkedéseihez, zavartan csak annyit mondott: erről ők semmit sem hallottak.

A londoni újság szerint általában ez minden megkérdezett orosz válasza: ők nem tudnak semmiről és különben sem akarták ezt a háborút, legyen már béke. Ezért is gondolta úgy az ukrán hadsereg fotósa, hogy az elfoglalt kurszki településeken kifüggeszti azokat a képeit, amelyeket Bucsában és Irpinyben készített az orosz hadsereg által elkövetett rémtettekről. Olekszij Dmitraskivszkijnek is azt mondták a rögtönzött fotókiállítás nézői, hogy ők semmit sem tudtak ezekről a borzalmakról.

Amúgy az ukrán hadsereg igyekszik emberségesen bánni az orosz civilekkel – írja a The Independent. A 38 éves Oleg például azt nyilatkozta, hogy a szomszédos ország katonái vizet és élelmet osztogatnak, mivel az inváziót követően a térségben megszűnt az áram, a víz és a gázszolgáltatás. "Még orvosokat is hoztak – tette hozzá –, akik megvizsgálták a betegeket, és gyógyszerrel látták el őket."

Közben az ukrán csapatok folytatják az előrenyomulásukat, bár sokkal lassabban, mint a támadás kezdetén. A The Independent munkatársa arról számolt be, hogy a legtöbb helyen az ukránok hozzáláttak a védvonalak kiépítéséhez, noha Kijevben hivatalosan azt közölték: nem áll szándékukban hosszabb ideig megszállva tartani orosz területeket.

Az akciónak máris több fontos eredménye van az ukránok számára.

Ez egyik a harci kedv és a katonák önbecsülésének jelentős növekedése. Egyikük, a 38 éves Ihor elmesélte, miként kezdődött az egész. A Zsitomirból származó harcjárművezető a háború kezdete óta harcol. Pár hete a parancsnokuk közölte velük, hogy az egységet Oroszországba vezénylik. "Azt mondta, aki nem akar menni, az vagy jelentsen beteget, vagy hivatkozzon valamilyen halaszthatatlan családi ügyre. Senkit sem fog ezért hátrány érni, de a parancsnok azt akarta, hogy csak olyanok menjenek vele, akik képesek feltétlenül engedelmeskedni, mert ez egy nagyon kockázatos bevetés lesz." Valamennyi katona vállalta a küldetést, mindannyian büszkék voltak, hogy részt vehetnek az akcióban.

A másik eredménye a kurszki régió elleni inváziónak az a rengeteg orosz hadifogoly, akit az ukránok ki tudnak majd cserélni a sajátjaikra. Már volt is egy fogolycsere, amelynek keretében 115 ukrán, illetve ugyanennyi orosz katona térhetett haza.

Végül pedig az invázió talán legfontosabb hozadéka az a megaláztatás, amelyet az ukránok okoztak Vlagyimir Putyinnak. A orosz elnök évek óta azt hirdeti, hogy csak ő képes megvédeni Oroszországot. Így aztán a támadás minden napja Putyin tekintélyét, a szavahihetőségét rombolja, miközben növeli az ukránok elszántságát. Erről az egyik katona így beszélt: "A háború kitörése óta szolgálok. A 20 éves fiam is katona volt, de elesett. Bárcsak megérhette volna azt a napot, amikor a csapataink végre támadásba lendültek, és Oroszországba vitték a háborút."